Vasárnapi száj- és hajtépés

Nem tudom, milyen szerencsétlen csillagállás, vagy időjárási front esetleg a földönkívüliek összeesküvése állhat a tegnapi nap hátterében, de az események a szokásosnál is jobban próbára tették az idegeimet. Nem hiszem, hogy az átlagot meghaladóan érzékeny (hisztis) lennék, sőt, az énképemnek része, hogy olyan vagyok, ki viszonylagos nyugalommal, türelemmel viseli el "a kor gúny-csapásit, / Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, / Útált szerelme kínját, pör-halasztást, / A hivatalnak packázásait, / S mind a rugást, mellyel méltatlanok / Bántalmazzák a tűrő érdemet". Ám most nekem is nagy levegőket kellett vennem, mélyeket sóhajtanom, s a kezem ökölbe szorult, hogy ne kezdjek el a saját vagy másvalaki haját tépve sikoltozni.

Az Murphy törvényei alapján nem okozott meglepetést, hogy Fecó egy hetes táborozásával egybeesik a hónapnak azon időszaka, mikor az önfeledt szexet hanyagolni kényszerülünk. Ez egyébként sem tesz jót a hangulatnak, a hormonális borulással együtt meg igen veszedelmes állapot. Megelőzendő a várhatót, kitérve az elkerülhető elől, mikor Kata kitalálta, hogy keresztbe akar aludni a franciaágyon, mert az neki úgy jobb, nekem viszont nem felel meg, éjszakára szó nélkül leköltöztem a földszinti nappaliba. Hűvösebb is van, nem is zavarjuk egymást a forgolódással, nem kell lépcsőznöm, ha hajnalban ki kell mennem. Persze reggel megkaptam a magamét, hogy milyen szemét vagyok, jól aludtam lent, miközben odafent ő nem. Könnyedén belátható, hogy ennek is egyes-egyedül én voltam az oka.

De a napnak ilyen indítása után a béke érdekében a számat sem húztam el, mikor kitalálta, hogy "menjünk el sétálni", de kistáska helyett túrazsákkal indultunk el, sejthető mód útba ejtendő a piacot is, elvégre jön haza Fecó, legyen itthon minden finomság. Akkor sem morogtam, mikor egyre gyűlt a zsákban a zöldség meg a gyümölcs, és már inkább 20 mint 15 kiló körüli súly húzta a vállam. Nem nyafogtam, mikor leállt egy őstermelővel beszélgetni az ősi makói vöröshagymáról, hogy az illetőtől vetőmagot vagy dughagymát szerezzen a gyomok felverte (bocsánat, gyógynövények és vadvirágok által sűrűn benőtt) kertünkbe. Elmentem, megvettem addig a lecsónak való paprikát. Aztán mikor kitalálta, hogy vigyem haza egyedül az egészet, mert ő még elmegy a templomba a misére, kissé még meg is könnyebbültem.

Persze csak addig tartott a jó hangulat, amíg haza nem értem. A konyhába belépve nem tudtam hová kipakolni amit hazahoztam, mert az asztal, a gáztűzhely és a mosogató is tele volt edényekkel, és dinnyehéjjal, barackmaggal és a meghámozott akármik maradványaival. Két napja elmosogattam, szombaton pedig böjtös napot tartottam, én nem koszoltam csak a bögrémet. A hűtőben is, edényekben, a mamájától az elmúlt két hétben elhozott edénykékben ki tudja miket őrizgetett, én már nem mertem beléjük nézni, hátha kiugrik valami a fedő alól. Egyedül a szilvát tuszkoltam be az egyik polc szélére, mert annak nagyon kellett a hűtés, annyira érett volt már. A többit hagytam a földön, és kifordultam a konyhából, mielőtt elragad az indulat.

Hagytam egy üzenetet, hogy a konyha nincs abban az állapotban, hogy főzni lehessen benne, de az felesleges is volna, mert a hűtő tömve van kész étellel, és elmentem meglátogatni anyámat. Tényleg elmentem anyámhoz, aki nagyon meglepődött, mikor felhívtam, de meg is örült nekem, mondta, hogy úgy is egyedül van, szívesen lát ebédre. Zöldborsóleves volt, meg rántott hús rizzsel, kovászos uborkával, de mire mentem, rántott ki nekem cukkinit, mert tudja, hogy a húst nem igazán szeretem. Ettünk, aztán elmosogatott én meg törölgettem. Semmiségekről beszélgettünk, csak amikor beültünk a szobába, akkor kérdezte meg, hogy van-e valami gond. Mondtam, hogy nincs, de amikor tovább nyaggatott, kiböktem, hogy most van apa halálának évfordulója. Ezen láttam, hogy elakadt egy kicsit, és tényleg hülyén jött ki, hogy én, aki nem is találkoztam apával soha, így tudom, ő meg, aki annyira közel került hozzá, hogy összehozott vele engem, nem.

Mire hazamentem, Kata már "remek" hangulatban volt, mivel éppen mosogatott. Mutatta, hogy melyik kupacban vannak azok az edények, melyekből ki kéne dobni a bennük lévő régi, megromlott ételeket. Ezt mindketten (hárman, mert Fecó is) utáljuk, de szó nélkül kapartam a szemétbe, illetve öntöttem a klotyóba, ami a szemeteshez túl folyékony volt. Mikor azt kezdte emlegetni, hogy még mennyi dolga van, és mikor jön be Fecó vonata, elsőre mondtam, hogy majd én kimegyek elé az állomásra. Tök csoki volt a gyerek, mikor leszállt a vonatról, és fürdés után is megmaradt a színe, mondta is, hogy sokat strandoltak, napoztak. Meg mesélte nagy lelkesen a történteket. Hazaérve persze ezen is pufogott Kata, hogy ő kimaradt az élménybeszámoló elejéből. Persze tudtam, erről is én tehetek, milyen szemét vagyok.

A vasárnap az családi nap, nem is nagyon nyafogtam, hogy még nem tudtam haladni a fordításommal, sőt, le kell adni egy adatlapot a könyvről a kiadónak, amit kiraknak előzetesbe a webre, ez határidős, és mindenfélét kérdeznek benne, amivel azért el kell szórakozni, de mondom nem nyafogtam, mert a vasárnap családi nap, úgyis mindjárt átmennek a mamához, én meg dolgozhatok nyugodtan. Hát, nem mentek, mert Kata nagy Anne rajongó, csak ez az Anne nem C. Oakwood, hanem of Green Gables, és még megnézte a tévében az ikszedik részt, és csak utána mentek át. Fecó persze nem kért ebből a filmből, inkább besündörgött hozzám, és kinyafogta, hogy mi meg indítsuk el a zombis vígjátékát, ami végre szinkronos változatban is elérhető. Az idő telt, én nem haladtam semmire, de türelmesen vártam.

Aztán elmentek a mamához. Kiszellőztettem, lezuhanyoztam, ittam egy nagy pohár vizet és leültem a gép elé, elindítottam a szövegszerkesztőt. Még nem értem az első bekezdés végére, mikor kivágódott az ajtó, és becsörtetett Kata remegve az idegtől, és elmondta, hogy összevesztek a közös, családi nyaralás szervezésén. És mondta, mondta, mondta... A lényege az volt, hogy amit megbeszéltek, ahhoz képest most mindenki mást akar, és mást mond, mint ami a háttérben van, mert nem azt mondják, hogy kényelmetlen szállásra nem hajlandók, az a program nem érdekli őket, vagy nem akarnak annyi pénzt költeni, hanem kitalálnak mindenfélét, meg arra hivatkoznak, hogy a másik biztos azt szeretné hogy... És ő a végén már ordított velük, és otthagyta őket. Meg Fecót is.

Na, miután az egészet háromszor végigmondta, elment zuhanyozni. Felsóhajtottam, és nekiálltam dolgozni. A fülszöveg fordításának második bekezdéséig azonban most sem sikerült eljutnom, mert csörgött a telefon. Mondtam, hogy Kata elment fürödni, nem tudom adni, aztán kénytelen voltam meghallgatni a vita egy másik verzióját is. Aztán letettük a telefont, és már majdnem eljutottam legalább a mondat végéig, mikor ismét csörgött. Vége lett valami rajzfilmnek a tévében, és Fecó kitalálta, hogy most már haza akar jönni. De a mama sápítozni kezdett, hogy mindjárt elered az eső, és esernyő meg esőkabát, és Kata nem is evett semmit, és az ételhordó nehéz szegény Fecónak, és most ki fog elmenni érte, ki visz ernyőt neki, meg ki hozza az ételt Katának. Lehet találgatni, hogy ki vitte, meg ki hozta. És, hogy mennyit haladtam a munkával. És, hogy a végén ki volt mindezért a hibás. És, hogy a nap végén fent vagy lent aludtam.