Elnökök, pápák

Ha azt mondják "köztársasági elnök", nekem Göncz Árpád arca ugrik be. Ahogy a "pápa" hallatára Karol Wojtyłáé. Persze aztán eszembe jut, hogy már Schmitt Pál és Joseph Ratzinger viseli a címet, de akkor sem ők jelképezik nekem "a" tisztséget. Jutott mindez annak kapcsán az eszembe, hogy a vasárnapi ebéd közben, háromnegyed kettő táján megkondult a templomharang, és szokatlanul sokáig szólt. Kata nővére tippelte, hogy valahol biztos tűz van. Én ellene vetettem, hogy a vészharangozás kicsit gyorsabb kéne legyen, valamint ép ésszel előbb telefonálni szalad valaki mint kolompolni, tehát akkor már kéne hallanunk a tűzoltók szirénáit is. A mama szerint biztos meghalt valaki, talán a templom papja, mert háromnegyedkor sose harangoznak. A papa szerint egy plébánosért nem kongatnak ennyire, biztos a püspök volt az. Két perc múlva már ott tartottak, hogy Kiss-Rigó Lászlót biztos elütötte a villamos a kereszteződésnél.

Filmnovella

Minden vakító fehér. Sustorgást hallunk. A cím körvonalas betűtípussal jelenik meg. Csak a cím, semmi más. Aztán tompul a fehérség, majd négyzethálót látunk. Fehér csempék hálózatát. Lefelé fordul a látómező. Egy vékony csík úszik be a képbe. Egy rúd, rajta karikákkal. Aztán megjelenik egy fürdőkád, benne egy lány kuporog. Csapzott, vizes haja a válláig ér, nagyon fekete, különösen a fehér bőréhez képest. A sustorgás a víz hangja, ahogy a zuhanyfejből permetez. A kép nagyon fehér, kicsit túlexponált, szinte elmosódnak a körvonalak, a haj fekete foltja ugrik csak ki.

Azután

Tegnap este pihenésképp megnéztem a "Hereafter"-t. Kissé hangzatos a cím, mert az "azután" a halál utáni létre próbál célozgatni, de igazából erről nem mond semmit. Látványos képsorral indul az eleje, tényleg nagyon látványossal. Láttam már katasztrófafilmet is, ennél sokkal gyengébb minőségű trükkel. Teljesen felvillanyozott, hogy akkor ez valami igazán ütős dolog lesz. Aztán kiderült, a karakterek is jók. Megvan mindenkinek a háttere, világosak a motivációik, következetesek a cselekedeteik. A szinkron is jó, bár kicsit zavart, hogy a sok francia szöveg feliratot kapott, lehetett volna magyarítani azt is. Viszont amikor a francia csaj angolt beszél, azt zseniálisan megcsinálták. Tündéri francia akcentussal. Szóval alapos, gondos munka volt, csupán egy bajom van, hogy az egész film nem vezet sehová.

Ismét

Ismét összerúgtuk a patkót Katával. Ismét a fürdőben. Ismét szó lesz szagokról is.

Csókos vámpírok - reloaded

A múltkoriban, mikor haldoklott a Blogspot, bedarálta a vámpíros bejegyzésemet, meg talán pár kommentet is. Ez utóbbiak végképp elvesztek, aki látja, hogy odalett a megjegyzése, ha tudja/akarja, pótolhatja. A Google Zümm (Buzz) szolgáltatása nem lett nagy siker, de most jól jött, mert mint egy biztonsági másolat, megőrződött rajt a szöveg. A vége úgy is nyitott maradt, ezért nem csak simán újrapostolom, hanem meg is toldom azzal, ami lemaradt onnan.

Szagok

A suliban elbújtam a szertárban, azt mondtam, hogy a nagyszünetben is a beadandómon dolgozom. Látszik is rajtam, hogy karikásak a szemeim, megértő pillantásokat kaptam a kolléganőktől. De leginkább azért vonultam félre, mert reggel akkora késésbe kerültem, hogy zuhanyozni sem volt időm. Gyorsan megmostam a kezem és az arcom, és ez ugyan segített valamit, de azért így is körülleng az, amit franciás finomsággal "odor di femina" néven nevezhetnénk, eufemisztikusan meg mint pumaszagot írnék le. Kata kevésbé rohan reggelente, neki volt ideje egy gyors zuhanyra. Macskáknál természetes, hogy szagnyomokat hagynak egymáson, meg a gazdájukon, de felénk ennek nincs elfogadott hagyománya.

Ny. 1053

Ma olyan szétszórt voltam. (Lehet, hogy a sok szex teszi?) Reggel majdnem elkéstem. (OK, ez biztosan a szex miatt volt.) Az egyik órámra mikor bementem, nem azt az osztályt találtam bent, akikre számítottam. Itthon akartam dolgozni az egyik feladatomon, de nem találtam a kinyomtatott cikkeket, amiket összeszedtem. Aztán rájöttem, hogy pénteken lejár a határidő az adóbevallásom benyújtására. Gyorsan nekiálltam, hogy kitöltök egy 1053-as nyomtatványt. Kaphattam volna visszatérítést közérdekű szervezetnek juttatott adomány után, de nem találtam meg az igazolást, amit küldtek. Ez igazán nem az én napom volt. Lusta vagyok megnézni, de vagy a horoszkópomban gyalogolt rá az Uránusz valamimre, vagy a bioritmusomban van többszörös kritikus napom. Csak úgy magamtól nem szoktam ilyen béna lenni.

Érdekes koncepció

Basszus, mibe tenyereltem! Waycest, Frerard, MCR... kapkodtam a fejem, tátottam a szám, ezmiez? Az egész úgy kezdődött, hogy bloggerinánál, rászaladtam egy bejegyzésre, és érdeklődtem a részletek iránt. Szerettem volna egy írását elolvasni, amit nem a blogján publikált, hanem egy fanszájton. Ha jól mondom. A fanszőrzet az még OK, de a további terminológiában nem vagyok otthon. Amit találtam, az egy olyan műfaj, amit "fan fiction"-nek (fanfic) hívnak. A lényege annyi, hogy ha rajongsz egy adott képzeletbeli világért, nem csak szemlélni akarod, hanem szívesen részt vennél a megalkotásában is. Sőt, én már olvastam ilyesmit, mert amit az A.P.M. blogon találtam, az gyakorlatilag Star Wars fanfic novella.

Dolgos nap

Reggel megejtettük a békülős szexet. Holnap telihold, az pedig rendszerint jót tesz a nemi életünknek. Mondjuk nem volt sima ügy, mert mikor reggel mocorogni kezdett, és a hátához bújtam, Kata morgott veszettül. Hogy hagyjam aludni. Mondtam, hogy ne rinyáljon, nem hozzá törleszkedem, hanem a testmelegéhez. Mikor közelebb fészkeltem magam, fújtatott és letolta a kezem a csípőjéről. Akkor pá aranyom! - mondtam magamban és elhúzódtam volna tőle, mikor a lábfejét beakasztotta a térdhajlatomba. Maradtam, de a hátamra fordultam, és ájult alvást tettettem.

Öröklött civakodás

Tegnap délután Kata apukájának segítettem. Nem emelhet nehezet, és pakolni kellett mindenféle kacatot. Lett egy vízhólyagom és némi izomlázam. Utáltam a tegnapot. Még a napi fegyencedzés adagomat is kihagytam. Nem a fáradtság miatt, hanem mert Katával összekaptunk. Fotókat akar előhívatni, de már egy hónapja halogatja, hogy kiválogassa a képeket. Az ő gépén nem tudja csinálni, mivel abban nem jó a DVD meghajtó. A laptopot meg ugye nem tudja bekapcsolni se, mióta Linux van rajta. Az én gépemre fájt a foga, de mondtam, hogy felejtse el, mert az iskolai feladataimon dolgozom. (Nem három képet akar átnézni, hanem öt-hatezer darabot.) Csúnya veszekedés lett a vége.

Az angyalokhoz vagy az ördögökhöz?

Életünk minden egyes napján választások tömkelegével szembesülünk. De ezek többsége leegyszerűsíthető arra a döntésre, hogy vajon az angyalok vagy inkább az ördögök mellé akarunk állni. Te melyik oldalt választod? Vagy fogalmad sincs, mire megy ki a játék? Hadd magyarázzam meg! Minden amit teszünk, hatással van a családunkra, a körülöttünk lévő emberekre, a társadalomra, úgy általában a világra. Ez a hatás lehet jótékony vagy káros - és az eredmény többnyire a mi döntésünkön múlik. Vívódunk a között amit mi akarunk, és ami másoknak jó - az önös érdek és a nagylelkűség közt.

Összcsaládi

Családi összejövetel volt ma, méghozzá széleskörű. Kata és a nővére, a szüleik, a gyerekeik, a párjuk, és Kata nővére férjének a szülei. A szimmetria miatt anyám hiányzott, bár csak a szimmetria miatt, és én nem mint Kata párja, hanem mint... nem is tudom micsoda voltam jelen, ezt a kérdést nem feszegette senki. Annyian voltunk, hogy a főzést senki nem óhajtotta magára vállalni, így étterembe mentünk. Pontosabban halászcsárdába. Fecóval mindketten igen jól viselkedtünk, pedig egyikőnk se nagyon bírja az ilyesmit.

Báj

Ugyan költői kérdésnek szántam, és magamban a beadandóra szavaztam, de ha igényli valaki az írásaimat, annak képtelen vagyok ellenállni. Ez most nem egy filozófiai mélységű gondolat, nem az élet értelme és nem lesztek tőle okosabbak se. Csak mászkálok a városban, dél után kicsivel, mikor azért ki szokott sütni a nap, időjárás ide vagy oda, és nézegetem az embereket. Persze inkább az emberiség szebbik felét. Mondjuk milyen egy szexista duma, hogy mi vagyunk a szebbik, a pasik meg az erősebb nem. Ez utóbbi, természetesen, szigorúan csak az átlagos fizikai felépítés tekintetében, mert a lelkierőt nézve azért vitatható az állítás. De nem a pasikról akartok olvasni, és én sem erről akartam írni.

Így kell ezt?

E-mailen kaptam a linket egy történetről, azzal a kérdéssel, hogy én mint pedagógus mit szólok hozzá. Noha a sztori vége (gyanúsan) hepiendes, én sikerrel kiakadtam rajta. Első olvasatra nem találtam senkit benne, akinek az eljárásával egyet tudtam volna érteni. Lehet, hogy én gondolom rosszul, ezért kíváncsi vagyok, ti hogyan látjátok. Mert teszem azt, mint tanár, én kerülök ilyen helyzetbe. Tudom, hogy mit csinálnék, pontosabban azt nem annyira, hanem azt tudom, hogy mit nem csinálnék. De azért jól esne olvasni mások véleményét is erről, mert ilyen ügyekben nem lehet elég óvatosnak meg átgondoltnak lenni. Linkeltem, de be is kopizom a szöveget:

Fogyi

Mostanában több bloggerinánál is olvastam, hogy a súlyára panaszkodik. Aztán meg találtam egy érdekes írást a neten. Nem véletlen egybeesés, vagy a szinkronicitás bizonyítéka, hanem a tavasz minden évben a fogyókúrák kezdetének időszaka. Gondolkodtam, hogy vajon miért, és arra a következtetésre jutottam, hogy ilyenkor vesszük elő az ősszel a szekrény mélyére süllyesztett ruháinkat, és észleljük, hogy bizony azok nem úgy állnak rajtunk, mint korábban. Sőt, ne szépítsünk, némelyik nem is jön ránk.

Gasztro

Thia gasztro-blogbejegyzésében olvastam a receptet. A recept mellett a rizsa (a körítés, nem pejoratív értelemben) olyan szórakoztató volt, hogy gondoltam, miért ne, kipróbálom. Persze megvannak a magunk sajátos főzési szokásai, és a körülmények kényszerítő ereje is közbeszólt, így az eredetitől mémiképp eltértünk. Most nem csak arra gondolok, hogy egyetlen fej hagymám volt, így azt inkább nem égettem oda, és este Kata hazaér, és a veszekedést megelőzendő nem futtattam ki a tűzhelyre a levest. A legfontosabb, hogy az autentikus, nyers, füstölt sonka helyett nekünk csak a mamától kapott főtt sonkánk volt. Igaz, nem bolti, mert a mama saját maga szereti megfőzni.

New Wave

Miután abba kellett hagyjam a "Vérkönny"-et, mert ha tovább olvasom, az komolyan árthatott volna az egészségemnek (heveny allergiás reakciókat okozott, mindenütt viszkettem, magyarán kiütést kaptam tőle), elkezdtem "Az elcserélt"-et Brenna Yovanoff-tól. Ezt viszont letenni nem bírtam. Izgalmas is volt, meg jó is, és ez az új hullám. Valahol emlegettem, hogy vámpírok helyett zombik lesznek a romantikus-tini-horrorregényekben az új divatnak megfelelően. És már itt is van egy ilyen mű. Mondjuk a főhős nem teljesen az az oszlásnak indult fajta, mert ahhoz azért kéne egy kis gyomor, így várni kell még kicsit, amíg ennyire elfajulnak a szerzők, de aki már unja a vámpírokat és a vérállatokat, annak mindenképp felüdülés lesz.