Nem szoktam egy nap kettőt postolni, de a Pikirtkénél megkezdett kommentem olyan hosszú lett, hogy nem volt arcom elküldeni, és inkább postot kerekítettem belőle:
Az ugye már a "Galaxis útikalauz"-ból kiderül, a "világ a mindenség meg minden" végső kérdésére adott feleletből (42) , hogy a válaszok többnyire triviálisak, inkább a megfelelő kérdéseket feltenni művészet. Korábban a lét-nemlét kérdésének, a létezés céljának és etikai kereteinek keresgélését célzó egzisztencialista katyvaszba én is alaposan belesüllyedtem, de a mocsárból kisegített a csan-buddhizmus mentőkötele. Ami alapjaiban egyfajta Micimackó-filozófia, mert állítja, hogy a "Mi végre létezünk?" helyett sokkal inkább olyan pragmatikus kérdések felvetése célravezető, mint a "Mi lesz vacsorára?", esetleg a "Mikor dugunk?".
Anélkül, hogy Hegel és Marx ellentétében (a lét határozza-e meg a tudatot, vagy fordítva) állást kívánnék foglalni, a tojás vagy a tyúk elsőbbségének kérdését nem feszegetve, arra céloznék, hogy a lét problematikája nem mellőzhető a tudat kérdésének boncolgatása közben. És bár a tudat nélküli lét értéke kérdéses, a tudat - jelen állapotunkban - nem mellőzheti a létet, ez viszont nem kérdéses. Így a Heideggeri egzisztenciálék közül a "hogylét" irányából indítjuk a fejlődést. Úgy képzelve el a lét-tudat komplexumot, mint egy háromszöget, melynek sarkait a már említett "hogylét", a "megértés" és a "beszéd" alkotják. Hogy a háromszöget mintegy "felemelhessük" (képszerű leírás a lét- és tudatállapotunk minőségének javítására, mint egy lehetséges életcél megvalósítására), egy-egy sarokpontot kell felemelnünk és rögzítenünk, majd ehhez, mint stabil ponthoz viszonyítva próbálkozhatunk a másik kettő szintjének emelésével.
Hogy miért pont a "hogyléttel" kezdjük, az egyrészt a hagyomány miatt van, hisz Gautama Szidhartha (a Sákjamuni Buddha) korábban hosszas aszkézissel sanyargatta testét, ám nem jutott előrébb a megvilágosodás útján. Egyszer csak elege lett az egészből, és mély átéléssel fohászkodni kezdett egy felsőbb létezőhöz, hogy mutasson neki utat, egyetlen jelet, legalább egyetlen hangot küldjön, ami megmutatja neki a követendő irányt. Majd ellazította elméjét, kitárta szívét és fülelt. Ebben a pillanatban megkordult a gyomra, ő pedig megvilágosodott. Kiment a barlangja elé, a tisztelői által elhelyezett áldozati ételek mellől elrugdosta a koldusokat és a kóbor kutyákat, majd istenesen belakmározott és lefeküdt aludni.
Attól a naptól kezdve rendesen, kiadósan étkezett, és meditáció ürügyén hosszasan ücsörgött, és szemlélte saját testi funkcióit. Jelesül az emésztését és a lélegzését. Ettől előbb egyre jobban érezte magát (hogylét), majd a világ egyre mélyebb megismerésére tett szert (megértés), végül mivel az ostoba falusiak már nem bálványozták kellően, mert nem volt rémisztően és tiszteletreméltóan sovány, (sőt kissé pocakot is eresztett), és így nem hordtak neki elegendő ennivalót, tovább állt. Útközben filozófiai tanítását ismertetve nyerte el az emberek tiszteletét és jóindulatát, és szerezte meg a napi betevőt (beszéd).
Másrészről (a hagyomány mellett, lásd két bekezdéssel feljebb) a helyes gondolkodás és a helyes beszéd nagyobb erőfeszítést követel mint a helyes "jóllét". Azt szinte mindenki tudja, hogy hogyan érezze jól magát. Ami megdöbbentő, hogy ennek ellenére mégis milyen kevesen élnek a helyes cselekvés módszerével. Na, ehhez kellett a Buddha, hogy ezt megmutassa! (Hogy például a vidámsághoz a nevetés a megfelelő út, és nem a két fél barackpálinka.)
Illusztrációnak itt egy nevető Buddha szobor, felemelt mutatóujjal, ami utalás lehet Tien-lung híres egyujjas koanjára is, de szerintem csak bemutat a Bölcs, hogy kapják be! azok, akik a filozófiáját tanítani próbálják, anélkül, hogy azt előbb megvalósítanák.
2 megjegyzés:
Igen Ancsa, egyetértek azzal, amit írtál. Nekem személyes élményeim voltak előbb, és a meghatározó, dramatikus személyes élmények alatt és utána olvastam a meghatározó könyveket. Csak le is vezettem filozófiai úton, hogy miért is felesleges általános dolgokon elmélkedni. :D
A csan-hagyomány igazából nem azt mondja, hogy a filozófiai tanításokat felesleges megismerni. Ellenkezőleg! Előírja az írott hagyomány alapos megismerését és elsajátítását, amit ezt követően a tanítványok végleg elvetnek. Megvan a saját tanítási rendszere is, a saját írott hagyományai, amit tanulmányozás után szintén elvetnek. :)
Viccesnek tűnik, de halál komoly. Ha nem ismernék a hagyományt, nem tudnának a többiekkel, akik ezeken nevelkedtek, beszélgetni, mert nem értenék meg őket. Ez egyszerűen a műveltség része, amit persze meg kell haladni. Viszont vallják, hogy nincs kikövezett út, könyvből nem lehet megtanulni sem az úszást, sem a megvilágosodást. Félre kell dobni az írásokat, és belemászni a medencébe, meg élni az életet. Viszont közben nem baj, ha emlékszünk, mit írtak a könyvek, hogy ne vegyünk levegőt a víz alatt, ne veszítsük szem elől a célt. Persze aki belefog, mindenki fog vizet nyelni, és eltévelyedni az úton, de így lehet idézetekkel dobálózni és jókat röhögni egymáson, hogy hát tényleg le van írva, és basszus tényleg felesleges volt elolvasni, mikor egy korty víz többet tanít mint tíz vastag kötet. :)
Megjegyzés küldése