A macskanő

Lajos a liftre várt a húgyszagú lépcsőházban. Bal kezében cekker, benne fél kiló kenyér, tíz deka párizsi és egy liter tej. Jobbja a klottgatyájában, könyékig. Vakarózott. Csapódott a bejárati ajtó, zörgött a keretben a kilazult drótüveg. Kirántotta a kezét. A szipirtyó a negyedikről a múltkor is ráfogta, hogy nyolcvanéves bájait bámulva onanizál. Perverz banya! Hátrapillantott a válla felett, és elejtette a vacsoráját. Fiatal nő közeledett felé, olyan mozgással, mintha egy divatbemutató kifutóján lépdelne. Feketében volt tetőtől talpig. De szó szerint. A lábán magas szárú, tűsarkú csizma, hogy a fenében tud ebben hangtalanul járni? Testre feszülő, szűk kezeslábas, az alja térdig, az ujja könyékig ér csak, mintha búváröltözék lenne. Persze a kezén is kesztyű, az is könyékig, a baljában lovaglóostor. A fején meg maszk, hegyes kis fülekkel. A csillogó lakbőr, ami oly feszes volt, hogy a nő alakjával kapcsolatban semmit nem bízott a képzeletre, villogott az idegesen pislogó neoncsövek fényében.

Eltátotta a száját, úgy bámulta a valószerűtlen jelenést. Aztán zavartan leguggolt és szedegetni kezdte az elejtett ennivalót. Két fényes csizmaorr jelent meg a látóterében. Nagyot nyelt majd felegyenesedett, és közben tekintetével végigsepert az előtte állón. Ilyet még nem látott ebben a házban! Legfeljebb a mocskos fantáziájában, de ez most itt volt az orra előtt. Nagyon is közel. Sőt, túl közel. Majdnem hozzáért a nő, olyan közel állt meg hozzá. Alacsonyabb volt nála egy fejjel, kicsavart nyakkal, alulról bámult az arcába, furcsa, kissé álmos, ám mégis ugrásra kész pillantással. Nyelni próbált, de kiszáradt a szája.

Ebben a pillanatban csengetett a lift, és szétnyílt mögötte az ajtó. Megkönnyebbülten tolatott be a szűk kamrába, miközben végig ezt a hihetetlen dolgot bámulta. A feketeruhás alak (istenem, micsoda alakja volt) egyetlen hosszú és kecses lépéssel mellékerült. Lajosnak a liftben megjött a bátorsága. Talán a megszokás tette, hogy ezen a helyen ő szokott nyomasztani másokat, az ötödiken meg a hetediken lakó gimnazista lányokat, akiknek leplezetlenül megbámulta a mellét, vagy ha hátat fordítottak, akkor a feneküket, de az is lehet, hogy a rendes világítás miatt, melyben a nő csak egy kis termetű jelmezes alaknak látszott, nem titokzatos képregényfigurának. Megköszörülte a torkát, és megkérdezte, hogy hányadikra.

Nem kapott választ, csak egy újabb, rezzenéstelen pillantást. Hülye tyúk - gondolta Lajos -, biztosan be van lőve. Talán az ötödikre megy, a Grendelékhez. Állítólag azoknál a múltkor swinger buli volt. Hajnalig szólt a zene, visongtak a nők, kurjongattak a pasik, az ablakon meg használt óvszereket dobáltak ki. Megkérdezte, hogy a Grendelékhez-e, de most sem kapott választ. De az is lehet, hogy a nyolcadikra megy - jutott eszébe - a nyugdíjas ügyészhez. Az egy vén kéjenc, kinézi belőle, hogy egy ilyen szado-mazo macát rendel telefonon.
- Az ügyészúrhoz? Doktor Újvárihoz? - Néma csend, csak az a furcsa pillantás. Megvonta a vállát, és megnyomta a tízes gombot.
- Nézze - mondta -, én felmegyek a tizedikre, ahol lakom, magácska meg utána oda megy, ahová csak akar.

Amíg felért a lift, hallgatott ő is. Leplezetlenül bámulta a kerek csípőt, a fűzőszerűen szoros felsőből kidagadó kebleket. Elképzelte, ahogy a nő eléje térdel a mozgó liftben, lehúzza a rövidgatyáját, és a szájába veszi. Megnyalta az ajkait, és kissé lihegett. Érezte, ahogy valami keményedni kezd az alsójában. Maga elé emelte a cekkert, hogy álcázza a merevedését. Ekkor zökkent a lift, csengetett és szétnyílt az ajtó. Kioldalazott a nő mellett, ellenállva a kísértésnek, hogy hozzádörgölje magát. Az ajtajához lépett, a zárba dugta a kulcscsomót, mikor úgy érezte, valaki áll mögötte. Lassan megfordult. A nő volt az, olyan közel, hogy érezte a testéből sugárzó meleget. A feje mellett az ajtót bámulta, az alumíniumból készült számot meg a rézutánzatú névtáblát.

Kicsit felágaskodott, és közelebb hajolt. Orrát Lajos trikója nyakkivágásának szegélyéhez érintette, ahol az őszes mellszőrzet kikandikált belőle. Mélyet szippantott, mint egy állat, ami ismerkedik egy másiknak a szagával. Ballal a férfi háta mögé nyúlt, és végigsimított a derekán. Az összerezzent, és furcsa, meglepett nyikkanást hallatott. De a nő csak elfordította a kulcsot, belökte az ajtót, majd a szinte sokkos állapotban lévő férfit is. Becsapta az ajtót, a kulcscsomót a cipőtartón álló kristályüveg tálba dobta, ami meghitt csörrenést hallatott, pont mint amikor a házigazda teszi ugyanezt. A titokzatos nő, kesztyűs mutatóujjával tovább löködte az értetlenül hátráló férfit, végig az előszobán, be a nappaliba, szerencsétlen a küszöbnél majdnem elesett, végül belelökte az öblös bőrfotelba.

Lajost szinte elnyelte a fotel. Értetlenül gubbasztott a mélyén és nézte az ismeretlen nőt, aki fel-alá mászkált a lakásában. Hallotta, ahogy mérgesen fúj, majd a léptei közelednek. Behozta a konyhából a tengerészeti látcsövet, amit Lajos a konyhai radiátoron tartott. Lehajította a kanapéra és tovább járkált. Mikor a háta mögött hallotta nyílni a kisszoba ajtaját, a férfi fel akart ugrani, de akkorát csattant a fotel támláján a lovaglóostor, hogy majdnem maga alá csinált. Most már kifejezetten aggódott. Meghallotta a függönykarikák zaját, ahogy valaki elhúzza a benti ablak elől a sötétítőt. Dühös nyávogást hallott, nem tudott rá jobb szót, de nem is keresett, elég volt az, hogy a nő most találta meg az állványt a kamerával. Törte a fejét, hogy most mi lesz. Igazából nem csinált semmi törvénytelent. Legalább is semmi kirívóan súlyosat, amit ne lehetne egy figyelmeztetéssel vagy megrovással megúszni. De valahol belül érezte, hogy a nőt ez kicsit sem érdekli.

Figyelte a könnyed lépések halk neszeit, ahogy mögötte járkált az álarcos nő. A fal mellett haladt, megjelent a szeme sarkában. A bútorok mögött a fal tövében haladó kábelt követte az ablakba állított kamerától. Nem kellett egy perc, hogy eljusson a számítógéphez. Megbökte a képernyőt, ami feléledt. A fotelből nem látszott, de nem volt kérdés, hogy az utca túloldalán álló hatemeletes ház tetőtéri lakását mutatja. Mindig arra van beállítva. A ferdén elhelyezett panorámaablakon át remekül látszik, mikor az ott lakó fiatal pár szeretkezik. Nem volt olcsó a teleobjektív, de az utolsó centig megérte az árát. Nem egy konzervatív népek, szinte minden nap csinálják, a fantáziájuk kifogyhatatlan és felettébb mocskos. Van egy csomó segédeszközük, és a kikötözős szextől kezdve, az SM alapjain át a jelmezes szerepjátékig szinte minden volt már műsoron.

Nyikorgott a kesztyű bőre, felnyitotta a számítógépházat. Be kellett nyomni az oldallapot és felfelé elcsúsztatni. Egy kattanás, kilazította a merevlemez rögzítőjét, lehúzta az adat-, aztán a tápkábelt. Most halhatott meg a rendszer, de sebaj, vesz egy másikat és újratelepít mindent. A nő most felé fordult.
- Hol vannak? - kérdezte.
Valahogy eszébe se jutott visszakérdezni, és adni a hülyét. Szó nélkül mutatott az alsó szekrényre. Megint nyikorgott a kesztyű, nyílt az ajtó, ami mögött majdnem ötszáz lemezen voltak a rögzített felvételek. A felette levő szekrénybe is benézett, talált ott egy jókora sporttáskát. A tépőzáras tokokat szépen elrendezte benne, majd megkérdezte:
- Ez az összes? - A hangja éles volt, szinte kegyetlen.
Bólintott. tényleg ez volt az összes. Ott tartotta mindet, szerette a rendet.

Egyről azonban megfeledkezett. A nő viszont nem. Megnyomta az optikai meghajtó gombját, és a kinyíló tálcáról elvette az utolsó korongot is. Bedobta a táskába, ráhúzta a cipzárt majd a kanapéhoz sétált. Láthatóan törte a fejét, mit csináljon ővele. Leült, majd felpattant, és kihúzott a takaróhuzat alól egy alkarnyi műpéniszt. A francba! Elfelejtette elrakni, miután Joli nyanya hazament. A büdös vén ribanc, ha kiveszi a protézisét, még mindig istenien tud szopni, de cserébe megköveteli, hogy ő is kielégítse. Ahhoz meg az övé nem elég, de nem is merné beledugni, még elhányná magát, így a brutális gumiuborka volt a megoldás. Sajnálta, hogy elöl felejtette. Különösen mikor a nő szemébe nézett.

Látta, hogy elvigyorodik, és int neki az ostorral, hogy keljen fel. Megsuhogtatta a pálcát, majd mutatta, hogy forduljon meg, és hajoljon a karfára.
- Lali, Lali, Lali! - mondta neki, ezúttal egészen lágy hangon, de ez még rosszabb volt. - Nagyon rossz kisfiú voltál. Ugye tudod mi jön most?
Tudta. Letolta a nadrágját és a fotelra hasalt. Arca a kopott bőrhöz szorult, összeszorította a száját és a szemét, melyből megindultak a könnyek. Fohászkodni kezdett: - Az ostort! Add uram, hogy csak az ostort!