Taxiban

Szerjozsa születésnapját ünnepeltük hajnalig. Mivel még a szesztilalom évei jártak, elképesztő mennyiségű alkoholt raktározott otthon mindenki. Szerjonkának egy egész cipősszekrénye volt, dugig vodkával. Ennek következtében hajnalra olyan részeg volt mindenki, hogy Irina, Szerjonka nővére, összeszedte a slusszkulcsokat és elzárta az íróasztal kulcsos fiókjába. Az éjjel havazott, esett vagy húsz centi, ráadásul hideg is volt, így gyalog őrültség lett volna elindulni a mi állapotunkban. Szerencsére a Moszkvai Pályaudvar két sarokra volt, és ott mindig lehetett taxit fogni.

Olgával a Zsdanovka partján béreltünk egy kétszobás lakást. Oda igyekeztünk Vologyával, az öccsével, és egy Kolja nevű sráccal, akivel Olga a szülinapi bulin ismerkedett össze. Elég alaposan, ahogy láttam, mikor rájuk nyitottam a mosdóban. Ezenkívül magunkkal cipeltünk egy Mása nevű lányt is, akiről gyakorlatilag nem tudtunk semmit, csak azt, hogy nagyon be van rúgva, és Irina nem akarta, hogy náluk maradjon, mert már a fürdőkádba is ágyazott valakinek.

Az első taxiban, amit találtunk, egy mogorva, vén muzsik ült, le se tekerte az ablakot, csak integetett, hogy menjünk a következőhöz. De az is lehet, hogy csak a büdös mahorka füstjét hessegette, amit bőszen szívott. A második kocsival szerencsénk volt, egy egyetemista ült benne, aki éjszakai taxizásból tartotta fent magát a tanulmányai alatt. Csak annyit kért, akinek hánynia kell, szóljon időben.

Ráfordultunk a Nyevszkijre, forgalom alig volt, de szinte lépésben haladtunk. A frissen leesett havat nem takarították el rendesen. Valami ösvény látszott, de csúszott az egész, mint a műjégpálya. Kint hideg volt, bent viszont forrósodni kezdett a hangulat. Kint síkos volt, bent pedig sikamlós dolgok történtek. Olga beleült Kolja ölébe, és miközben következetesen Nyikoláj Mihajlovicsnak szólította, némi tornázás után a csizmáján keresztül lehúzta a bugyiját és a kabátjának a zsebébe tömte.

Kissé megemelte a fenekét, matatott valamit maga alatt, cipzár zizzent, Olga szisszent, Kolja nyögött, és én mondtam Vologykának, hogy cseréljünk helyet, inkább ülnék az ablak felől. Ahogy tornáztunk a Lada hátsó ülésén, felemelkedtem, hogy Vologya arrébb csúszhasson, előrehajoltam az első ülések közé, és láttam, hogy Mása keze a taxis srác nadrágján matat.

Vologya persze elkapta a derekamat, és az ölébe rántott. Éreztem valami keményet a fenekem alatt, de mondtam neki, hogy remélem csak a géppuskalőszerből készített öngyújtója nyomódik belém, különben leszaggatom a füleit. Ez kissé lehűtötte, de az egyik ujjamat is a szemébe kellett nyomjam, míg elengedett. Ujjnyira leengedtem az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő, hígítani a bentit, mely alkoholos és szexuális kipárolgásoktól volt nehéz.

Időközben áthajtottunk a hídon, a Birzsevajára értünk, ahol még rosszabb volt a hóhelyzet. A kerék időnként kipörgött, és a kocsi fara csúszkált. Akárcsak Olgáé. Mása meg a sofőr időközben bemutatkoztak egymásnak, valami Fegyka vagy Petyka volt a fiú, aztán elhallgattak. A srácnak nagyon kellett koncentrálnia a vezetés miatt, Mása pedig teli szájjal nem tudott beszélni. Utólag belegondolva kész csoda, hogy nem szenvedtünk balesetet. Másnap persze azzal vicceltünk, hogy ez annak volt köszönhető, hogy Másenyka olyan részeg volt, hogy a sofőr helyett a sebességváltón munkálkodott.

Végighajtottunk a Makarován, majd jobbra, a hídon át a Bolsojra jutottunk. Itt már csak lépésben lehetett haladni. Olga egyre hangosabban lihegett, Kolja morgott és nyögött. A hátsó ülés ringott alattunk, és Vologya fejében ismét belobbant az alkoholgőz. Megfogta a mellemet, mire rácsaptam a kezére, majd mivel ez nem volt elég, az arcára is. Aztán zenét hallgattunk. Olga szoprán hangon élvezett, amit Kolja és a taxis srác két szólamú, (tenor és bariton) nyögése kísért. Plusz Mása alt hangú káromkodása, némi öklendezéssel és köpködéssel vegyítve.

Már a Zsdanovszkaján jártunk, a cél közelében. Illetve a többség már célba is ért. Fegyka lenyitotta a kesztyűtartót, és a párás ablak törölgetésére rendszeresített rongyokat osztogatott. Másának, hogy törölje meg a száját, Olgáéknak, hogy össze ne kenjék az üléshuzatot, és Vologyának, hogy elállítsa az orrvérzését. Sőt, Fegyka annyira rendes volt, hogy mikor kirakott minket a lépcsőház előtt, a szokásos fuvardíjnak is csak a felét kérte el. Azt mondta, a másik felét már megkapta Másától.