Jó durva volt ez a hét. Írattam pár dolgozatot, amiket ki kellett/kell javítani. (A fele még hátra van.) Nekem is volt egy csomó levelezős órám. (A francia realistákkal, meg újregénnyel tele van az összes... hócipőm, hogy durvábbat ne mondjak.) Beadandó hegyek lesznek. Aztán kiderült, a szép kis népszámlálós táska nem "ingyér" lesz, segítenem kell a számlálóbiztos ismerősnek átnézni, és javítani a típushibákat. A szobámban káosz uralkodik. A javítandó dolgozatok, az elolvasandó fénymásolatok, jegyzetek a referátumokhoz, kérdőívek, a gyereknek a beküldendő matekversenyes feladatai, amit szintén át kéne nézzek, egymás hegyén-hátán. Rajtuk, mellettük, félig rájuk dőlve DVD korongok tornyai, mert Kata tegnap este valami csajos vígjátékot akart nézni. Néhány könyv, amit vagy szeretnék elolvasni, vagy el kell olvasnom a beadandóhoz, meg valami jobboldali politikai újság. Ez utóbbit Kata rakta oda, hogy olvassam el, mert szerinte ezek a jobbikosok, ezek maradtak az egyetlen normális párt, akik jókat mondanak, meg jót akarnak.
Hiába mondtam neki, hogy könnyű ellenzékből szépeket mondani, milliárdokat ígérni a lakáshiteleseknek, mikor nem nekik kell működtetni az egészségügyet, a közoktatást meg a nyugdíjrendszert. És aki még nem volt hatalmon, annak nem volt alkalma besározódni, de higgye el, ezek is alig várják, hogy korrumpálódhassanak. Sőt, állítólag van olyan önkormányzati képviselőjük, aki a közgyűlésben mindig arrafelé szavaz, ahonnan többet csúsztatnak a zsebébe. Röhejes is volna, ha nem lenne sírni való, hogy hasonló ügyekben mennyire ellentétes álláspontokat képes képviselni valaki. Persze, hiába beszélek, a csajom úgy tűnik radikalizálódik, és átcsúszik a szélső jobbra. Mióta erre a nagyon magyar, nagymagyar, sámániskolába jár, fokozatosan, egyre szélsőségesebb nézeteket képvisel. Mondtam is neki, hogy engem nem érdekel, de ha meglátom egy meleg ellenes tüntetésen, akkor letöröm a derekát. :)
Most csend van és nyugalom, mert kimentek a papával meg a mamával a tanyára, estig ott lesznek. Gyönyörű idő van, süt a nap ezerrel, bár nincs meleg, olyan igazi öreg indián nénik nyara van. (Ez volt délelőtt. Időközben megebédeltem, és beborult.) Én kivontam magam a családi programból, mondván, hogy két darab esszét kell megírnom. Persze nem kettő az. Hanem négy. Tesómnak is én csinálom a beadandóját, mert neki az így kényelmesebb, én meg ugye dupla annyit okosodhatok közben. Mondtam is neki, tisztára olyanok vagyunk mint a Szókratész meg a Platón. Mondta, hogy tényleg, mert az előbbinek is nagyobb volt a szakálla mint a másiknak. De én nem erre gondoltam, hanem, hogy a Szókratész volt a mestere, és rohadt sokat tanított Platónnak, de soha egy k*rva betűt nem volt hajlandó leírni. Szegény Platón kellett összeirkáljon annyit, hogy csak ami fennmaradt, az is három állat vastag kötet.
De legalább választottam már témákat. Úgy trükközök, hogy az érdekesebbek mennek tesómnak, hogy legalább élvezzem, amikor neki melózok. A regénye az egyik kedvencem lesz, a novella meg szintén csúcs, nem rég ajánlottam valakinek, hogy olvassa el. A novella plakátja vagy borítója vagy mi, alul. Aki tud angolul, szívesen elküldöm neki Kindle-re vagy PDF-ben. Lassan olyan rutinos leszek, hogy tetszőleges tárgyról, tetszőleges szempontok szerint tudok majd írni. Csak a terjedelmet kell megadni, és megcsinálom. Akkor majd azt mondom magamnak: leszbikus-feminista vámpírregény, három kötetes, rendel. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése