Lekvár

Negyedeltem, pucoltam a birsalmákat. Kész voltam a felével, mikor berobogott, és mondta, hogy mosogassak el, hogy a mamájával odaférjenek lekvárt főzni. Mondtam, hogy rendben, de akkor pucolja ő a birseket. Hogy miért? Mert már ma hasogattam fát, befűtöttem, teregettem, szellőztettem, és van más ötletem is a szabadidő eltöltésére. Azt mondta, hogy ha ennyitől elfáradtam, akkor lekvár vagyok. Ja, dolgozom, iskolába járok, elvállaltam egy számítástechnika tanfolyamot, és kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálom, milyen könyvet fordítani vagy szerkeszteni. Biztos is, lusta vagyok meg lekvár.

A mamával késő estig főzték az almákat. Aztán az üvegekre nekem kellett szorosan rácsavarni a fedelet. (Biztos, mert olyan lekvár vagyok, azért.) Mentek az üvegcsék egy ládába, újságpapírba csavarva és nagykabátba bugyolálva. Még nem kóstoltuk meg, hagyjuk pár napot "érni". Kíváncsi vagyok a végeredményre. Állítólag amennyi birs megy bele, ugyanannyi cukor is kell hozzá. Kata 1:2 helyett nagyjából 1:6 arányban cukrozta csak. Egyrészt mert ennyi cukor volt itthon, másrészt meg az úgysem egészséges. Különben is, mit számít, ha savanyú? "Legfeljebb majd mézzel édesítjük a lekvárt." Tündéri, nem? :) Imádom az ilyen szólásait! Mondtam volna neki valami huncut dolgot felindulásomban, de a mama miatt fékeztem a nyelvem.

A lekvárról még az jut eszembe, hogy a nagy hajtás közepette akarok postolni mást is, mint az irodalmi szárnypróbálgatásaimat a "diliházból", de komplett, egyazon témáról szóló, összefüggő, terjedelmesebb, tartalmasabb írást nincs erőm összerakni. Pláne nem valami értelmes, komoly dologról. Ezért ilyen csapongó dolgaim születnek, pedig se lekvárból, se pálinkából nem szeretem a vegyigyümit. Inkább a tiszta dolgok jönnek be. Baracklekvár, barackpálinka, akácméz stb. Talán fagyiból a csoki-vanilia kombó. De fagyit nem is tudom, mikor ettem utoljára. Talán majd a szünetben megerőltetem magam, és írok valami "rendeset" is.

A szünet. Van egy nagy rakás beadandó feladatom, aminek neki kéne állnom, mert ha a végső határidőre, a szorgalmi időszak végén egyszerre akarok mindent megcsinálni, akkor abból téboly lesz. Persze bevállaltam a tanfolyamot is, szóval holnap nekem még nincs szünet. Egész nap tanítok. És már itt van a próbaszerkesztésre szánt szöveg, amibe bele se mertem szagolni. Tuti vámpírok, vagy vérakármik vannak ebben is, és akkor le nem tenném késő éjjelig, pedig még át kéne néznem a holnapi anyagot. Programozást fogok tanítani, aminek örülök. Általánosban ez nem nagyon kerül elő, így lassan el is felejteném. Hogy milyen az a heapsort (kupacrendezés), a dinamikus lista, meg a rekurzív algoritmus átírása iterációvá. Szinten kell tartani az agyamat, nehogy lekvár legyen belőle.