Vámpírfilm vámpír nélkül

A színésznő Karoline Herfurth kapcsán, aki a tegnap emlegetett filmben Lénát játszotta, előjött a "Parfüm - Egy gyilkos története". Valamiért ez nekem idáig kimaradt, de a színésznő, meg a lányok ajánlása miatt, gondoltam megnézem. Nem bántam meg. Egyet sajnáltam, hogy nem 5D, szagos verziót láttam. Megértre volna leperkálni az extra jegyárat. De így is lenyűgöző volt. Mind képiekben, a végén a tömegjelenet nagyon hatásos, mind pedig a mondanivalót tekintve. A könyvet nem ismerem, ami alapján íródott, de lehet, ezen is változtatni kéne. Majdnem azt mondtam, hogy ez egy lírai szörnyfilm, de a katasztrófafilmekhez közelebb áll. A címben említett "gyilkos" nem egy gonosz, kegyetlen figura, csak halálosan veszélyes, mint egy tájfun, szökőár vagy meteorbecsapódás.

Van egy terve, egy célja, és attól semmi el nem tántoríthatja. Nem gonoszságból, hanem csak mintegy mellékesen öl. Ha menne neki másképp, csinálná úgy, próbálkozott is, de kiderült, hogy ez a legegyszerűbb. Az első gyilkosságnál (Karoline Herfurth, a szilvaáruslány) egyértelműen "baleset" történik, "véletlen" hal meg a lány. Persze a véletlenben nem hiszünk, azután, hogy a fiú nyomában, amerre csak járt, mindenütt meghalt, akihez csak köze volt. Persze mind "véletlenül". Ettől olyan démonivá válik az eset. Mintha magának az ördögnek a kisunokája járkálna fel s alá, és úgy hagyna maga után halált, mint a fáklya koromnyomot.

Megszállott. Úgy hajtja az éhség új, szokatlan szagok után, mint vámpírt a vérszomja. Nincsenek erkölcsi gátjai. Kifinomult érzékelése szinte természetfeletti képességgel ruházza fel. Tudja, mit csinálnak a zárt ajtók mögött, tájékozódik a sötétben, és árnyékként suhan át alvó emberek szobáján, átlép a lépcsőn alvó kutya felett, mintha csak egy észrevétlen illat lenne, ami tovaszáll. Esélye csak a romlatlan, tiszta lelkeknek van vele szemben, akiket ösztöneik, álombéli látomásaik figyelmeztetnek. De ez is csak ideig-óráig segít, a démoni Jean-Baptiste megállíthatatlan.

Ugyanakkor jellemző módon, sosem bánt olyat, akire nincs szüksége a magnum opusához. A többiek csak véletlen baleset vagy mások keze által halnak. És akiket bánt, azokkal sem kegyetlen. Nem kínozza őket, csupán csak érzéketlen. Pontosabban nem akarja, hogy féljenek, mert az árt a minőségnek, akadályozza a tökéletes transzmutáció végrehajtását, az ultima matéria előállítását. Szándékosan használom az alkímia szótárát. Az általuk szintén használt lepárlás mint módszer miatt, meg azért is, amire törekszik. Egy ősi legenda alapján 13 összetevőből megalkotni a tökéletes parfümöt. Ami alkotórészeire nézve földi, vulgáris, de hatását tekintve mennyei, szakrális.

A nagy mű sikerül. Elkészül az esszencia. Hatása mágikus, pontosan azt tudja, amit a legenda ígért. Sőt, többet. Az ára ártatlanok halála volt. A "gonosz", illetve nem gonosz, mert ártó szándéktól mentes, csak szív és lélek nélkül való, szóval a démoni mégsem boldog. Ugyan elérte célját, de nem tudja élvezni. Ugyanakkor, amit ez az anyag adhat, azzal a közönséges emberek rendelkeznek. Talán kisebb mértékben, tökéletlenül, de ők enélkül is képesek átélni a szeretetet. Ám neki ez még most, a parfüm által sem adatik meg. Mert hiányzik belőle az, ami emberré tenné. A menetrend szerinti bukás, a vég visszavisz a kezdethez, ahol megpróbál jóvátenni valamit, és mintegy önként vállalt, megváltó halállal végzi be sorsát.

Kiegészítés: Ez a megváltó szerep szöget ütött a fejembe, és megnéztem a nevét. Jean-Baptiste Grenouille. A Jean az János, a baptista az keresztelő. Tehát Keresztelő (Szent) János. A grenouille-t kikerestem a szótárból, béka. A bibliai utalás kétségtelen, talán az üdvösséget, a megváltást akarja elhozni az embereknek, a paradicsom látomásával, az őseredeti, bűntelen állapot, életérzés visszaállításával. De nem az igazi a dolog, mert mások élete árán éri el az eredményt, így rájön, hogy saját magát kell áldozatul odaadnia. A béka az viszont nem teljesen világos. Talán a csúfságot, a magasztosság hiányát jelképezi? Hogy nem volt igazi megváltó. La Fontaine meséje Az ökör és a béka, jut eszembe, hogy a nála nagyobb babérjaira tör, felfuvalkodik, amíg lufiként ki nem pukkan.