2011-10-03

Intim részek

Gondolom mindenki látta Howard Stern életrajzi filmjét. Aki nem, ajánlom nézze meg. Vicces, mégis mély és elgondolkodtató. De igazából nem a filmről akarok írni, csak eszembe jutott. Hogy a fickó azzal robbantott nagyot a rádiózásban, hogy mindent adásba vitt, amit nem szokás. A rádión belüli dolgokat, a főnökével való ütközéseit, és magánéletének legintimebb pillanatait. Például azt, hogy a várandós felesége elvetélt. Sőt, ebből még rossz viccet is fabrikált. Az asszony helyében én agyonütöttem volna. Mondjuk manapság ez már nem ügy, közösségi oldalakra kipostolják az emberek, hogy mikor kivel, hányszor, mit ittak, milyet hánytak tőle. Trendi lett az ilyesmi. Persze nehéz eldönteni, hogy vajon ez a nagyobb baj, vagy ha szemérmesen hallgatunk mindenről, sőt, egyébként természetes, emberi dolgok miatt magunk előtt is szégyenkezünk. De nem hiszem, hogy csak a két szélsőség közt választhatunk, hogy vulgáris módon kitárulkozunk a nagyvilágnak, vagy lepedővel takarjuk le a fürdőkádat is, nehogy meglássuk a "csúnyánkat".
Jutott ez eszembe arról, hogy a fészbukos csoportban, a virtuális elmegyógyintézetben, a mai napi gyógyszeradag, az írásbeli feladat az volt, hogy kerek 100 szóban írjuk meg a saját életünk történetét. Kaptam magam, összehoztam:

A lány, aki nem százas
(életrajz 100 szóban)
Törvénytelen gyermekként olyannyira csonka családba születik, hogy anyján kívül egyetlen rokona sincs. Lány létére már az oviban is folyton balhéba keveredik, általánosban a perifériára sodródik, középiskolás korában válogatott latrok és latrinák deviáns bandájában kriminalizálódik és elkutyul. Kis híján megerőszakolják, (kétszer is, és a következő héten megint oda megy), utóbb rendőrségi fogdában is éjszakázik. Időközben elhunyt édesapja utolsó akaratának megfelelően ismeretlen féltestvére nyomoz utána, hogy az örökrészét kézbesítse. Látván a félresiklott életet, az örökségnek nemcsak anyagi, hanem szellemi, erkölcsi és genetikai részét is átadja. A leány vásárol egy lakást, sikerrel leérettségizik, diplomát szerez, és az anyával együtt felneveli bátyjának törvénytelen gyermekét.

Aztán ahogy elolvastam, nyilvánvaló lett, hogy ezt kizárt, hogy én postoljam az üzenőfalra, még ha zárt is a csoport. A blogra viszont nem volt kérdés, hogy kiteszem, mert nem éreztem úgy, hogy nem való ide. Töröm a fejem, hogy miért, mi a különbség? Ott csak egy zárt kör láthatja, itt viszont nyilvános. Talán itt többekkel vagyok közelebbi viszonyban, bár itt is szoktak járni ismeretlenek. végül egy döntő különbséget találtam. Hogy a blogomat olvassa-e vagy sem, az mindenkinek a saját elhatározása. Direkt jön ide, mert kíváncsi a tartalomra. Vagy mert tudja mit találhat itt, vagy mert kidobta neki a kereső a címet. (Mondjuk ez utóbbiak néha nem pont ide indultak, pl. "egy szép hímvessző" és az "elefánt pénisz mérete" is verseng a hónap keresőkifejezése címért.) A fészbukon viszont nem ez a helyzet.
Ott valaki gyanútlanul megnyitja a saját (!) oldalát, és az általam a csoportnak írt szöveget kapja az arcába. Ha kíváncsi, ha nem. És ha csak mint ismerős kapja, akkor megteheti, hogy töröl engem, vagy letiltja a tőlem érkező dolgokat. De ez esetben csak az egész csoportból tud kilépni, vagy kizárja az összes üzenetet. És nem vagyok benne biztos, hogy az "intim részeimet" oda kell dugjam mindenkinek az orra alá. Szóval nálam nem is a tartalom intimitása és a lehetséges olvasók köre a döntő, hanem az, hogy lehetőleg ne tukmáljam olyanra a hülyeségemet, aki végképp nem lenne rá kíváncsi. Más blogján is gyakran írok kommentet, amit aztán elküldés helyett törlök. (Talán nem elég sűrűn.)

16 megjegyzés:

Szabi írta...

Mondjuk a virtuális elmegyógyintézetre csak olyanok kíváncsiak, akik vevők a nem átlagos dolgokra. Ha szimplább lenne a sztori nem is lenne rá senki kíváncsi. Az megint más kérdés, hogy ez annyira üt, hogy lehet sokan el sem hinnék,hogy minden szava igaz :P

Szabi írta...

Ez a csoport engem is érdekelne, de nem sikerült megtalálnom :(

AncsaT írta...

Már gondoltam rá, hogy eladom a jogokat valami brazil tévétársaságnak. :) Egyébként szerintem az emberek többsége kizárólag a nem átlagos dolgokra kíváncsi. Főleg egy diliházra. :)

Nem találtad, mert zárt csoport. Engem is Tyúk könyörgött be. Vele kell leboltolnod.

Szabi írta...

:D
Hát vele nincs nagy kapcsolatom :S

AncsaT írta...

Kezdetnek olvasgathatod a blogját. :)

Szabi írta...

Előfordul

AncsaT írta...

Ja, akkor velem sincs nagy kapcsolatod? :P

Szabi írta...

:P

AncsaT írta...

:D

gofri írta...

Meg kéne filmesíteni az életedet.
De az enyémet is! :)
A tiéd családi dráma lenne, kusza szálakkal...

AncsaT írta...

Ja csak még nem tudom, hogy tragikomédiát kéne forgatni belőle vagy tudományos ismeretterjesztő filmet. :)
Te milyen műfajban gondolkodsz? :) Mondjuk ez egy jó körkérdés: Ha filmet forgatnál az életedről, mi lenne a műfaja? Szabad válaszolni másnak is!

Névtelen írta...

Azt a kategóriát még nem találták ki.
Animáció viszont nem lenne benne. Habár... :)
Ezen még gondolkodnom kell.

Nem akarunk közös regény ügyben brénsztormingolni? Jön a rossz idő, kezdek búvalbélelt lenni. Le kell kötnöm magam :)

Panka

AncsaT írta...

:)

Közös regényileg kéne csinálnom hozzá egy blogot, ahol mehetne dolog. Majd töröm a fejemet rajta, és lépek valamit. Kérek egy pici türelmet. Mondjuk agyalni addig is lehet rajta, hogy ki mit szeretne. Mondjuk a romantikusat a farkasemberekkel meg az ufókkal még össze lehet hozni, de ha vadnyugat is lesz benne meg mélytengeri búvárok, akkor az kicsit megbonyolítja a dolgot. :)

AncsaT írta...

kozosiras.wordpress.com

Jelentkezzetek be, akit érdekel! És törjétek a fejeteket! :)

Névtelen írta...

"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" :)

Egyébként imádták volna a dilinyósok - és ha a kiírás kommentjébe írod, akkor nem is megy arcba.
Ott már tényleg csak az kotorásszon, aki felkészült a váratlanra.

AncsaT írta...

Van benne valami. :) De én az a szemérmes fajta exhibicionista vagyok, szóval jó ez így. Meg rögtön a legelején sikerült koccannom az egyik diliházas hölgyeménnyel, és kaptam az orcámra, hogy ki vagyok, mi vagyok, miért művésznéven stb., szóval lehet ez is visszahúzódásra késztet kicsit.

Megjegyzés küldése