2012. április 27., péntek

Lehetetlen küldetés

A cím ellenére nem a szakdolgozatomról akarok panaszkodni. Azzal úgy ahogy, haladok. Rátértem az adatelemzésre, és egyelőre hagyom a rizsát. Az nem az én műfajom, kreatív írásban jobban ki tudnék bontakozni, de sajnos vámpíros, vérfarkasos, zombis mesére nem adnak diplomát. Tegnap estére jól kifárasztottam magam, azért jutalomból megnéztem a Mission Impossible - Ghost Protocol c. filmet. Hát, hm... izé. Lehet, hogy többet ért volna alvással jutalmazni magamat. OK, a látvány időnként nem volt rossz, különösen mikor Carter ügynöknő kitette a cickóit az indiai médiamogulnak, meg persze a nézőknek. Csak a történet... olyan klisékből összetákolt. Gyerünk, menjünk, mentsük meg a világot az őrült tudóstól! És persze a bombát természetesen a legutolsó pillanatban fogjuk leállítani. Aminek ugye már rég fel kellett volna robbannia, több kilométer magasságban. Ja, és egy ballisztikus rakéta hajtóműve addig üzemel, amíg eléri a röppálya csúcspontját. Utána már szabadon esik. Tehát lefelé jövet nem lángol a farka.
Szóval az egész nagyon amatőr volt. Ahogy a csúcstechnológiás tapadókorongos falmászó kesztyű is, aminek menet közben lemerül az aksija, vagy mi történik vele. Biztos kísérleti darab, úgy kell rábízza az életét egy ügynök, hogy előtte még soha nem tesztelték. Meg az a mágneskabát. És a lábat mi tartja? Tessék már kipróbálni, hogy hason ráfekszünk az ágyra, úgy, hogy csípőből lelóg róla a lábunk. Ne engedjük le a földre, tartsuk a levegőben! Meddig bírjuk? Vagy a legelején a robbantás a börtön alagútjában. Gyújtózsinórral? Amit nehéz időzíteni, érzékeny a tárolásra, kényelmetlen a kezelése és hossztól függően a mérete számottevő is lehet, mikor léteznek apró időzítő szerkezetek, meg rádiós gyutacsok is. Nincs a stábban senki, aki ilyenekre odafigyeljen? Egy nyomorult katonai szakértőt nem tudtak megkérni, hogy nézzen rá a dolgokra?
Ráadásul dramaturg se nagyon volt a csapatban, mert a történet is elég logikátlan, és kihasználatlanul maradtak bizonyos potenciálok. Az oroszok szitává lőnek egy autót, amibe beszáll Hunt ügynök? OK, értem én, hogy haragszanak rá, de nem jobb lenne elfogni őt meg a cinkosait, kihallgatni, megtudni a titkaikat, és nyilvános bírósági tárgyalást, nemzetközi hírverést csinálni neki, hogy amerikai ügynökök megtámadták a Kremlt? Aztán, mikor Ethan Hunt kiszabadul a börtönből, utána a kollégái, akik évek óta ismerik, retina és DNS azonosítást végeznek rajta, hogy tényleg ő az, miközben a bérgyilkosnő meg a gonosz tudós úgy kezdenek nukleáris titkokkal üzletelni, meg maréknyi gyémántot csereberélni, hogy a fészbukon nem nézik meg előbb egymás profilját, nem kérnek titkos jelszót, vagy egy közös ismerőst, ráadásul előre nem egyeztették le az átadás részleteit.
Az orosz ügynökök meg egyértelműen pancsernek vannak beállítva. Látjuk, hogy az amcsik a célszemélybe belenyomnak egy tűt, erős nyugtatót, aztán belekarolnak és elvezetik. Az oroszok meg mögé lépnek a mozgólépcsőn, megveregetik a vállát, köszönnek és bemutatkoznak. És összesen csak ketten voltak? Miért nem állta el egy csapat a kijáratot is. Indiában bezzeg többen voltak, mondjuk teljesen feleslegesen. De azt sem értettem, miért kellett őket szándékosan odacsődíteni. Azon kívül persze, hogy tapsolhassanak a világ megmentéséhez. Direkt odahívom őket egy kritikus művelethez, nem tájékoztatom őket előre, és lehetőséget adok nekik, hogy meghiúsítsák az akciót? És ha megállítják az autót miközben az ügynökök száguldanak a gonosz tudós után? Tom Cruise elkésett volna a bomba hatástalanításával.
Egyébként azt sem értem, a gonosz tudós mi a fenéért nemekül a hülye táskával. Nem egyszerűbb lett volna használhatatlanná tenni, szétlőni vagy bevágni egy szökőkútba, hogy zárlatos legyen? És a nagy piros leállító gombon nincs jelszó? Na, de visszatérve az oroszokra. Én tutira úgy írtam volna meg a sztorit, hogy nem csak díszletnek csalom őket Indiába, hanem egyenesen őrájuk építettem volna a tervemet. Úgyis ismerték már a Kremlben történt robbantásból az őrült tudós hangját, és azt hitték, hogy ő is Tom csapatának tagja. Mondjuk felhívtam volna egy nem titkosított vonalon, amit lehallgatnak a ruszkik, akik erre utánavetik magukat ezer emberrel, és mi négyen már csak lesben állunk, megvárjuk, hogy a falka felhajtsa nekünk a vadat. Az orosz fickó meg a végén egy büdös szót sem szólhat, pedig átvertem a fejét, viszont kétségkívül bevontam az akcióba.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése