Könyvek a polcomra

Tesóm beállított a tiszteletpéldányokkal. Hozott egy kemény- és egy puhafedeles Prodigy-t. Tapogattam, nyalogattam, szagolgattam őket, egyszerűen gyönyörűek. Aztán fogtam az amerikai hardcover kiadást, és egymás mellé tettem a kettőt. Azt kell mondjam, a magyar összességében szebb. A védőborító papírja igényesebb, a sas és a betűk nyomása fényezett. A védőborító alatt az usa kiadás égszínkék, a magyaron ismétlődik a borító grafikája. Ha elszakadna a borító (a kezére verek, aki nem vigyáz rá!) anélkül is jól mutatna a polcon. A magyar kötés rendes munka, a gerincnél a papír ívek láthatóan át vannak fűzve fonállal, és egy szövet csíkhoz vannak varrva, és az van odaragasztva a gerincnél. Az amerikai könyv lapjai csak oda vannak ragasztózva a kemény kartontáblához, illetve egy papírcsík széle is látszik, gondolom elsődlegesen arra ragasztották az íveket. És a papír minősége! A magyar kiadásé finomabb, a lapszélek precízen, simán vannak vágva. A borítókra nyomott árak: 3 290 Ft, illetve 17.99$ (kb. 4 200 Ft). Az amerikai kiadásban az tetszik jobban, hogy a fejezetek első lapjainak tetején June és Day neve 3D effektes, árnyékolt betűkkel szerepel, illetve Day szövege nem csak betűtípusában más, hanem a színe is kék, fekete helyett.

Könyvhét, krimi, körmenet

Kata bánatára Fecó kezd önállósodni, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy tudja mit akar, ennek hangot is ad, és amit akar, többnyire nem esik egybe azzal, amit Kata akar. Tegnap délelőtt elmentek nadrágot és cipőt venni, de üres kézzel érkeztek haza. Nem találtak semmit, ami jó is volt a gyermekre, meg az ízlésébe is vágott. Persze én voltam a bűnös, mert ezt a hülyeséget tőlünk örökölte, hogy nem jó neki akármi, és a második üzletnél már a halálán van, és látványosan szenved, mikor fel kell próbálni valamit. Közölte is Kata, hogy akar szülni egy kislányt, akit aztán majd lehet öltöztetni, meg boltokba cipelni, meg ilyesmi. Mondtam, hogy ja, kb. 4 éves koráig, aztán saját ízlése lesz. Katám csak forgatta a szemét, és kijelentette, a jövő héten még egyszer elviszi Fecót boltba, de aztán vagy kinőtt holmiban megy a nyári táboraiba, vagy mehet velem ruhát vásárolni. (Mondjuk ez utóbbi inkább nekem fenyegetés, Fecó szeret velem boltba járni. Nem tart sokáig, hamar a Tisza partján találjuk magunkat a vizet bámulva a rakpartról.)

Jancsi MEGA Juliska

Fecóval megnéztük a Pirosszka, a farkas, MEGAnagyi folytatását, a Hoodwinked Too!-t, aminek magyar címe is van, de sehogy nem sikerült belőle szinkronos verziót találni. Kénytelenek voltunk felirattal megnézni, ami engem cseppet sem zavart, annál inkább a gyermeket. Pedig az angoljának nem ártana, ha több szinkronizálatlan filmet nézne. Azért így is nagyon élvezte, jókat kacarászott a poénokon. A kedvencünk a szuper, mágikus, emberfeletti erővel felruházó csodasüti receptje volt. Nem olvasták fel, de egy pillanatra megjelent a képernyőn. Kimerevítettük a képet (moziban ugye ilyet nem lehet, ezért is jó otthon filmet nézni), és lefordítottuk. Volt sok tréfás összetevő, a legjobb az volt, hogy "26 csészényi Csipkerózsika reggeli kávéjából". Elképzeltük, milyen ütős kávé lehet az, amitől még Cs.R. is felébred. Na, ebben a filmben is szerepelt Jancsi és Juliska, akiket Fecó meglepetésére az eredetiben úgy hívtak, hogy Hansel und Gretel.

Flukt

Noha nagy csavar, meglepő fordulat nem volt benne, mondjuk ki, elég kiszámítható volt a történet, az 5.5 pont, amit a Flukt kapott az IMDB-n, alaposan alulértékeli ezt a filmet. Talán mert norvég? Hollywood sokkal pocsékabb alkotásai kaptak ennél magasabb pontszámokat. Persze, ezt 850-en értékelték csupán. Valószínűleg nem sokan látták. Pedig a film jó. Vagyis nem rossz. És szép. Ha hasonlítgatni akarnám valamihez, akkor azt mondanám, Éhezők viadala, mínusz társadalomkritika. Sőt, mínusz társadalom. Eltekintve egy a múltba visszapillantó rövid jelenettől, az egész filmben tucatnyi szereplő van csupán. A történet egyszerű mint a faék, tudjuk kik a jók, kik a rosszak, és a szereplők meglehetős gyorsasággal sorra elhaláloznak, hogy még egyszerűbb legyen a kép, miközben nyílegyenesen tartunk a sejthető végkifejlet felé.

Május 31+4

Kiszámolva a címet, június 4. napját is kaphatnánk, amikor a nap végén utoljára illik még tisztára törölni a táblát (mert másnap már felkerül rá a "!" a vakáció! végéről, amit nem illik eltüntetni), vagy pedig, a hónap hosszával nem törődve Május 35 lesz az eredmény, Erich Kästner szürreális és abszurd dolgokkal teli könyvének a címe. Persze némi furcsaságért 31-én sem kell messzire mennünk. A Hírcsárda szerint ma Petronella, Angéla és Gányolás napja van. A saját szerveikkel élők világnapja. Persze a Hírcsárdánál ez egyáltalán nem számít abszurdnak, ez egy teljesen átlagos, sőt, annál inkább gyengébb nap. Egy gyengécske poénra még futotta, de tegnap meg tegnapelőtt már ellőtték a puskaport, és azért, valljuk be, ebben az eseményben nincs is igazán több minden, amit érdemes lenne kiaknázni.

Ne félj, ne csodálkozz, ne habozz, ne kételkedj!

Hogy ezt ki mondta? Egy 17. századi szamuráj. Ez volt az ő négy szabálya a sikeres kardvíváshoz... és a sikeres élethez.

Bocs

Ez egy ilyen bocsánatkérős poszt lesz, nem lesz benne medve. Bocsánatot kell kérnem, mert irtózatosan elhanyagoltam a blogot és az olvasóit. Amint végeztem a fordítással, kaptam szerkeszteni is egy könyvet, és amikor azzal végeztem, még egy másikat is kaptam szerkesztésre. Ez utóbbi kettőnél extrém rövid volt a határidő, tekintettel a közelgő könyvhétre. Ezért aztán éjjel-nappal dolgoztam, és nem sok kedvem, energiám, időm maradt a bloggal foglalkozni. Ami szörnyű, hogy igazából nem is hiányzott. Ágyba akartam kerülni mielőbb. (És leginkább alvás végett, a szex csak reggelente jutott eszembe, ha sikerült óracsörgés előtt felébrednünk.)  Legeslegjobban az hiányzott, hogy itthon nem volt időm olvasni. Csak a buszon munkába menet, meg hazafelé.

Polkor és szekrug

A PolKor gondolom mindenkinek ismerős, hogy a "politikailag korrekt" rövidítése. A SzekRug (még) nem létezik, én alkottam a "szexuális rugalmasság" kifejezésből, amivel a Labrisz honlapján lévő cikkben találkoztam. A politikai korrektség eredetileg azt jelentette, beszéljünk tudatosan, az előítéletekkel átitatott, pejoratív jelentésárnyalatot kapott, esetleg szitokszóvá vált kifejezések helyett használjunk valami újat, ami nem idéz negatív képzeteket. A négerekre ne mondjuk, hogy feketék, mert az a bőrszín szerinti megkülönböztetésre, diszkriminációra utal. Legyenek ők afroamerikaiak. (Ami arra utal, hogy az ősieket Afrikából hurcolták el rabszolgának, de az ugye nem akkora gáz. Mint amikor a "kisegítő iskola" elnevezést nem találták elég polkornak, mert szegény gyerekeket miért kéne kisegíteni, égés nekik ilyen suliba járni, találjunk ki egy szebb nevet. Ki is találtak: "Enyhén értelmi fogyatékosok általános iskolája". Gratulálok.)

Morgós kutya

Két vak komondor találkozik egy trafik előtt... Ha valami vicces politikai dolgot akarnék írni a hétről, akkor így kezdeném. De már szinte immúnis vagyok a politikai baromságokra, és viccelődni sincs sok kedvem. Katával, hogy úgy mondjam, nem vagyunk egy hullámhosszon. A 28 nap nála most 24 lett, és dühöngenek benne a hormonok. Mondvacsinált ürügyekkel naponta többször belém köt, kiakaszt, majd mikor leordítanám a fejét, rutinosan lelép. Öt perc múlva meg, mikor én még mindig fortyogok mint egy frissen keletkezett lávató, belibben, és törleszkedik, bújik hozzám, mint a macska, ha három napja nem evett. Irigylem azokat, akik a kommunista rendszer politikai kommunikációját megszégyenítő megnyilatkozások, a Borgia pápák nepotizmusát lepipáló javadalomosztogatás, és a szélsőjobbnak a weimári köztársaságra emlékeztető erősödése okán tapogatóznak az útlevelük után. Én a párom és magam közé szeretnék néhány országhatárt, de leginkább egy egész földgolyót néha.

Back to the Word

Hűha, már vagy két hete nem írtam bejegyzést! Nagyon finiseltem a fordítással, aztán meg szabadságoltam magam, csak olvasni volt kedvem a betűket, nem írni. Előkaptam néhány könyvet, és lazítottam kicsit. Aztán olvastam olyat is, aminek nekiállok, és lefordítom magyarra. Talán mert mazochista vagyok, vagy csak tart még a lendület, nem tudom. Persze nem hosszú könyv, csak két rövidebb novella. Még a szerkesztőmet kell rábeszélnem, hogy foglalkozzon vele ő is. (Aztán meg a kiadót.) Szóval visszatérek a Word-höz, és fordítgatok tovább. És ha már úgy is nyomkodom a billentyűket, akkor azt megtehetem a blogomnál is. Ahhoz képest, hogy egy időben naponta postoltam, most ez a két hetes kimaradás ijesztőnek tűnik. Főleg az, hogy egyáltalán nem voltak elvonási tüneteim.

Az agyamon átsuhanó dolgok

Az én agyam folyton pörög, mint egy bolond ringlispíl. Mindenről rögtön eszembe jut egy másik dolog, arról meg egy még újabb. Így nem megy a fordítás, mert folyton meg kell állnom, hogy utánanézzek valaminek, ami szorosan véve nem is tartozik a könyvhöz, de ha előkerült, nem állom meg, hogy ne járjak utána. (Az egy félmondatban megemlített "előre nyilazott szárnyú repülőgép" annyira megragadott, hogy még jutyúb videót is kellett nézzek róla, milyen is az, de már a fizikáját is értem, hogy miért jobban manőverezhetőek az ilyen gépek.) Vagy a másik, mikor eszembe jutott, hogy milyen is lehet a "tökéletes" társadalom, és fél oldalt kellett írjak, hogy az egy későbbi időpontban megírandó akármihez felhasználható ötlet el ne vesszen. Így tényleg marhára nem haladok. Szerencsére ebből kifelé csak egy töredéke látszik.

Apró differencia

Idén a húsvét viszonylag kellemesen telt. Bár bizonyos témákban továbbra is homlokegyenest ellenkező nézeteket vallunk Katával, néha egész jól összejön a kompromisszum. Neki a hagyományról vannak merev elképzelései, nekem meg egyes tisztasági előírásokról. De most nem volt semmi gond, Húsvét napján reggel felkeltünk, megmosakodtunk, asztalhoz ültünk, és a méregerős tormával megettük a keménytojást meg a sonkát. Az apró differencia az volt, hogy a sonka korábban nem egy disznó, hanem egy pulyka lába volt. Nem is értem miért nem jutott ez eszünkbe korábban, hiszen a hotdog (baromfi)virslivel, a (ló)kolbászos szendvics, és a (liba)zsíros kenyér is bevált. Még a (kecske)disznósajtot kéne feltalálni valakinek, és rendben is volnánk.

Bevásárlós rémálom

Katával vásárolni az egy kész horror. Alapvetően ott kezdődik a baj, hogy a bevásárlás koncepcióját  eltérően értelmezzük. Számomra a bevásárlás munka, amit hatékonyan kell végezni. A lehető legkisebb energiát szánva rá, viszonylag a legjobb eredményt kell elérni. A szupermarket nekem raktár, ahová bemegyek egy listával, begyűjtöm a rajta szereplő tételeket, lehetőleg tartósítószer mentes élelmiszereket, viszonylag az olcsóbb fajtákból, de azért nem pocsék minőséget. Az sem hátrány, ha magyar a termék. Ezzel szemben Katának a bevásárlás szabadidős tevékenység, a szórakozás egy formája. A szupermarket számára olyan, mint egy múzeum. Csak sokkal izgalmasabb, mert itt mindent meg lehet fogni, kézbe venni, sőt, ami megtetszik, még haza is viheti.

Clara (5. rész)

Remegő lábbal álltam a falnak támaszkodva, talán össze is esem, ha Zsuzsi nem támogat el az ágyig. Mondtam, hogy kicsit később vallathatna is, mire kész volt azonnal megbilincselni, de mondtam, hogy az sajnos nem fog összejönni. Biztos nem emlékszik rá, de nyolcadikban egyszer mulasztottam egy napot a suliból, mert reggel játékból a radiátorhoz bilincseltem magam, és nem volt meg a kulcs. Anyának be kellett mennie érte a munkahelyére, aztán hazaszaladnia, hogy kiszabadítson, de akkorra már a második óra is elkezdődött, így inkább igazolást írt nekem. Azóta a bilincset bent tartja a fiókjában, és szerzett hozzá két tartalék kulcsot is. Ami jól jött, mikor három éve az enyhén spicces osztályos főorvost valaki a székhez bilincselte, és eldugta a kulcsot.

Várólista

Úgy bele vagyok veszve a fordításba, hogy alig van időm másra. Ha este Kata azt mondja, hogy fáradt, akkor simán jóéjszakát kívánok. Láttam, rosszul is esett neki, hogy nem erőltetem a szexet, de hát, ha kedve van hozzá, neki pont addig tart erre csábítania engem, mint nekem őt. Illetve még addig sem, mert én nem kéretem magam, csak hogy úgy látszódjék, mintha kegyet gyakorolnék. Ha azzal jön oda este tízkor, hogy álmos, akkor erre mint mondjak, ha nekem meg fordítanom kell? Egyszerű a képlet, nem kell rajta agyalnom. Majd ha azzal állít oda, hogy nem álmos, akkor elgondolkodom rajta, szex vagy a fordítás. Persze nem gondolkodom sokáig, naná, hogy a szex az jobb program. De nem vagyok én ilyen egysíkú, van egy csomó más dolog is, amit csak felírok egy bakancslistára, hogy ha majd a végére érek a könyvnek, akkor mit akarok bepótolni.

A hetedik nap és a média

Egy kicsit megint Alexről, bár igazából nem róla, hanem erről a felfordult világról, a másokra nem figyelésről, a törtetésről, az önzésről. Alex lehet az emberek kedvence, de nem a médiáé. Bár ez kétségtelenül kölcsönös. Alexet a média állította a figyelem középpontjába, és most Alex betart a médiának? Én inkább úgy látom, hogy Alex azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elutasított bizonyos kötelezőnek tekintett dolgokat. Alex lázad. Nem öltözködik, nem viselkedik úgy, ahogy egy sztártól, egy celebtől elvárják. Alex imázsa a kisembersége, a hétköznapisága. Ehhez hozzátartozik az is, hogy márpedig ő nem akar naphosszat a reflektorfényben állni. Míg más előadók ölnének a médiafigyelemért, ő kéri, hogy hagyják békén. Persze ez is generál egyfajta negatív publicitást, rengetegen fikázzák miatta, de hát pont ez az ő imázsa. hogy ő nem olyan mint a többiek.

Clara (4. rész)

"El akarsz csábítani?" kérdezte Zsuzsi, "Azt hittem, azon már túl vagyunk." Mindezt olyan őszinte csodálkozással, hogy muszáj volt megölelnem és megpuszilnom. Mondtam, hogy tulajdonképpen igaza van, de én szeretném még többször is, és újra meg újra elcsábítani. Tudom, nem beszéltünk még róla, de én nem egy egyszeri kalandot akarok, hanem kapcsolatot. Erre nem szólt semmit, csak hozzám bújt a kanapén, rám terítette a pokróc felét és a nyakamba szuszogott. Úgy gondoltam, ezt vehetem igennek.

A Dal 2013

Namármost én direkt nem néztem, és voltam olyan mázlista, hogy még csak véletlenül sem hallottam meg egyik dal sem sehol, de tesóm azt mondta, hogy hülye vagyok, mert egyrészt ez része a mai magyar valóságnak, és az ismerőseim 99%-át ez foglalkoztatja, és nem fogom érteni miről beszélnek, ha nem szánok tíz percet a tájékozódásra. Másrészt meg van, amit érdemes lenne meghallgatnom, mert igenis, hogy jó. Szóval rávettem magam, megkerestem a Jutyúbon a döntősöket, és meghallgattam őket. Hát ööö... érdekes. Végül is, nem bánom, hogy megnéztem. Tényleg érdekes. (A döntőbe nem jutottakra nem áldoztam időt, pedig lehet, hogy kiestek jó dolgok, de majd kommentben belinkelitek, akit érdemes lenne megnézni.)

Kalimaa (1. rész)

Szem leszállt a villamosról. Mehetett volna még néhány megállót, onnan közelebb lett volna, de bőven volt még ideje, és szeretett volna gyalog átmenni a hídon. A legtöbben csak leléptek a járdaszigetről, ő elsétált a zebráig, megvárta, hogy a lámpa zöldre váltson. A hídon kitért a biciklisek elől, többször megállt a korlátnál, és bámulta a szürkén hömpölygő vizet. A szigetnél majdnem elcsábult, de aztán mégsem ment le, apró tétovázás után továbbment, át a hídon, a túlpartra. A híd lábánál lesétált a lépcsőn, elment a gyorsvasút bejárata mellett, és kiment a parkba. Felnézett az égre, bárányfelhők közül tűzött le a nap, aztán úgy döntött, lesz még arrébb is zöldterület, itt túl nagy a nyüzsgés.

Clara nyara

A cím megtévesztő, de most nem én tehetek róla. Ugyan szívesen írnék az én Clarámnak a nyári szünidőben, az unokatesóknál átélt kalandjairól is, de most a filmről van szó, aminek pontosan ez a címe: Clara's Summer. Vagyis én így találtam meg, de az eredeti címe: Clara cet été là, mert ez egy francia film. Általában nem rajongok értük, kevés az a francia film, ami igazán tetszett, de ez valami tini dráma, leszbikus szállal, így belenézek a trailerbe. A kiscsajok aranyosak, azt mondja, hogy coming-of-age drama (aminek végre utánanézek, annyit jelent, hogy felnőtté válás, hiába, fordító üzemmódban vagyok), egye fene, megnézem. Nem mondom, hogy kár lett volna úgy meghalni, hogy nem látom, de nem sajnálom a ráfordított időt.