Partikaja

Írtam már divatról, öltözködésről, itt az ideje, hogy valami receptet is előszedjek. Gasztroblogger még úgysem voltam. Nagy dolgot ne várjatok, csak a tegnapi vendégjárás legsikeresebb fogását osztanám meg. Ami egyébként meglepetés volt. Mármint a vendégeknek az étel, nekem meg a sikere. Katám készített mindenféle salátát, művészi szendvicseket, party-kolbászkákat sütött, a mamától hozott sütiket, mi szem-szájnak ingere. Én gondoskodtam sörről, borról. És megsütöttem a sütőtököt. Mind az egy darabot, ami 10 embernek nem tűnt valami soknak. A beépített tepsin is maradt még hely, valamint volt pluszban egy rács is. Gondoltam teszek rá krumplit.

Az ellenség keze

Mára valami könnyed és csipkefinomságú témáról szerettem volna írni. Mondjuk bugyikról. De az ördög közbeszólt. Mint tudjuk, őt arról lehet felismerni, hogy rettentően karikás a szeme. Mert az ördög sosem alszik. Pedig jó lett volna, ha szed valamit az álmatlanságra. Holnapra Katám vendégséget szervez, gondoltam eltakarítom a szobám sarkából a kupacot, ahol használaton kívüli informatikai cuccok halmozódtak fel. Mikor megbontottam a rakás, az alján szörnyű dolgot láttam. Rettenetes szabotázs nyomára bukkantam. Kétség nem fér hozzá, hogy a szobámba az ellenség keze betette a lábát. Siralmas állapotban találtam egy matuzsálemi korú IMB billentyűzetet, mely kora ellenére, vagy tán épp amiatt, hihetetlenül jó minőségű. Volt. Ugyanis erre a billentyűzetműremekre valaki elhelyezett egy időzített körtét. Ami annak rendje-módja szerint belerohadt a gombok közé, hogy a nagyját is csak pajszervassal lehetett lefeszegetni.

Korhatáros matekpélda

Tekintettel a korábbi matekos postok sikerére, egy kis szöveges feladat.

Egy anya pontosan 21 évvel idősebb, mint a fia.
Hat év múlva az anya ötször annyi idős lesz, mint a fia.

---

Hol van most az apa?

Lány és ló

Igyekszem tartalmatlan és felszínes szórakozással tölteni az időt, ami még hátra van a tanévkezdésig. Vámpírakadémia 3. kötet. Bár ebből azért tanulok. És Agatha Christie, "Macska a galambok között". Ami, nos nincs is olyan jól megírva. A történet az nem rossz, de akkor is. Ez messze nem Agatha legjobb könyve. Észreveszek benne dolgokat, amiket jobban is lehetett volna. Remélem azért, mert tanulok valamit az írásról, és nem csak a pofám lesz egyre nagyobb. No de a léha szórakozásról volt szó. Filmekkel is próbálkozom. "A szupercsapat (A-team)" borzalmas, nem is bírom végignézni.

Miki halála

Furcsa dolgot vettünk észre a napokban. A konyhaszekrény felső fiókjának aljára, ahol az evőeszközöket tartjuk, egy darab csomagolópapírt terítünk, hogy a fiókot könnyebb legyen tisztán tartani. A papír szélét valaki kicakkozta, és a hiányzó fecniket a teaszűrőbe rakta. Fecótól kitelik némi csibészség, de ez értelmetlen dolog, ami nem rá vall. Katával tanakodtunk a fiók felett, aztán elkezdtük kihúzogatni a többit is. A legalsóban, ahol az ehető dolgokat tartjuk, felfordulást, és apró fekete micsodákat találtunk. Egérpiszok!

Vörösök

Múltkor írtam, hogy az Alexandrában, a bagóért árult könyvek közt találtam "Sibumi" címen egy az átlagosnál igényesebb ponyvát. A japán vonatkozások miatt fogott meg. Ebben a részében nem is csalódtam, volt benne mester szintű go játék, zen mentalitás, cseresznyevirágzás, ahogy kell. Mégis, kicsit az az érzésem, mint a "Salt ügynök" kapcsán, hogy ennyi energia árán, akár remekművet is lehetett volna alkotni. De azok az apróságok! Azok úgy tudnak idegesíteni.

Sós Ágnes

Ágnes helyett ágens. Agent Salt. Angelina Jolie-Joker. Most majd jól fanyalogni fogok rajta, pedig. A múltkori Gamernél kevesebb a baromság benne. (Azért akad.) Mondjuk ez nem nagy szó, azt már csak a Repo Men tudta hajazni. Evelyn Saltnak egymagának több töke van, mint az Eclipse összes CG farkasának, dögösebb, mint a Prince of Persia Tamina hercegnője és halálosabb, mint Isabelle a Predatorsból. Biztos csak én vagyok öreg már az ilyen mesékhez.

Part Van

Kaptunk egy lasztminit meghívást a hosszú hétvégére, a változatosság kedvéért az északi partra. Ezúttal csak Katával és a csimotával. A vendéglátóink: kedves heteró házaspár, egy fecókorú gyermekkel. Nem viselem túl jól a váratlan programokat, de ez nem volt rossz. A taposómalom beindulta előtt még lazítottunk, megsétáltattuk a szoknyáinkat, barnultunk a napon, gyerkőcök összehaverkodtak, jókat ettünk, láttunk műanyag dinoszauruszokat és tűzijátékot is. A végére már kicsit sokalltam a strandolást, de vittem olvasni és írnivalót, így élveztem én is. Igazából semmi említésre méltó nem történt, egy jókedélyű vacsorából nem akarok postot dramatizálni, így megkapjátok az egyik házifeladatomat.

Alexandra

Állat nagy leárazás van az Alexandránál. Fél, harmad meg ötöd áron adnak több száz könyvet. Fecó a mamánál játszik az unokatesókkal, én meg elvillamosoztam a Plázába. Mondjuk Fecó is élvezte volna azt a részét, hogy a boltok előtt, ilyen üvegezett tárlókban LEGO kiállítás van. Kalózokat, meg mindenfélét csináltak legókockákból, a bejáratnál meg egy bazi nagy Einstein fej van. Persze a könyvesbolti több órás bámészkodást már kevésbé viselte volna jól.

Eltűnő különbségek

Nem rég, beszélgettem a Nők és a Férfiak közti különbségekről. Hogy egyáltalán lehet-e ilyesmiről beszélni, a nyilvánvaló genetikai-biológiai dolgokon túl. Ma pedig látom a hírt Eden Abergil esetéről. A katonalány feltette a Facebookra a fotóit, ahol megkötözött foglyok előtt pózol, azzal hogy: "A hadseregben töltött idő életem legszebb korszaka!" (Ha ez tényleg így van, elég sivár egy élete lehet.) A cikkben megemlítik Lynndie England esetét is, aki szintén katona, szintén foglyokkal pózolt, és szintén nő.

Féltékenység

Katám nagyon élvezte, hogy a nyaralás alatt minden olyat csinált, amit otthon nem szokott. Esténként, vagy amikor esett az eső, kapcsolgatta a tévét. Mondjuk legalább megláttam, ki az a Josi Barát. Bár nem sokkal lettem előrébb vele. Egy a négyszínsejtésre adott bizonyítást inkább megnéztem volna. Na mindegy, nem erről akarok mesélni, hanem, hogy a portáról, ebéd után mindig hozott fel újságokat. Még a legelején volt, hogy egy nap, két erőszakos bűncselekményről is olvashattunk.

Björk

Egyszer, már nem emlékszem mikor és hogyan, sikerült feliratkoznom a Brooks Kiadó hírleveleire. Azóta értesítést kapok arról is, ha Duncan Shelley köhintett egyet. (Hogy mást ne mondjak.) A levelekben nincs közvetlen link a leiratkozáshoz, ahogy az illenék, a honlapon kéne jelszóemlékeztetőt kérnem, meg belépnem és leiratkoznom, de az már annyira macerás, hogy inkább törölgetem a leveleket. Néha meg is nézem, miről van szó. Mert Duncan érdekes figura. Csak kicsit ambivalens vagyok vele kapcsolatban. Meg az írásaival.

Hazafelé a vonaton

A vonaton ülünk Katával, hazafelé tartunk. Meleg van, süt a nap hét ágra. Lehúzva az ablak, a fejünkön bézbólsapka, hogy a huzat le ne vigye a hajunk. Rajtam térdnadrág, Kata farmerszoknyában. Nem szokta meg a viselését, keresztbe tette a lábát, most is látom a bugyiját, ahogy szemben ül velem. Nem szólok neki, mert kellemes a látvány, és úgyis csak mi ketten vagyunk a fülkében.

Műsorszünet

Értesítjük a T. Olvasókat, hogy blogunk szabadságolás miatt nyári üzemszünetet tart. Természetesen, oldalunkon az olvasás ez idő alatt is zavartalanul üzemel, és látogatóink kommentjeit is a régi rend szerint fogadjuk. Ezen időszak alatt kizárólag az új írások közzététele marad el.

Akarok egy ilyet

Láttam a híreket az új Amazon Kindle e-book olvasóról. Megnéztem, mit tud. Nem rossz, de néhány apróság miatt nem teljesen tökéletes. (Pl. nem cserélhető az aksija, memóriakártyával nem bővíthető.) Aztán véletlenül megláttam a Barnes & Noble Nook-ját. Yesss! Pontosan ez az ami kéne nekem!

Penzum

Délután Fecó rajzfilmet akart nézni. Ledőltem mellé, aztán szépen elaludtam. Kata már ebéd előtt szundított egyet, ki kellett pótoljuk a kurta éjszakát. Kifeküdt a hintaágyba olvasni, aztán szépen becsukódott a könyve és a szeme is. Én meg a TV előtt mentem le alfába. Szunyókálás közben meg álmodtam. Álmomban blogbejegyzést írtam. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy mi volt a szöveg, de valami a blogolásról magáról. Majdnem olyan trükkös, mint Dsuang Dszi pillangós álma Szabó Lőrincnél. Álomban a blogolásról blogolni. Azóta is töröm a fejem, hogy mit akar ez jelenteni.