Adósságkilátások

A Fitch Ratings hitelminősítő BBB- osztályzatot adott a magyar államadósságnak. Ez lövésem sincs mit jelent, olyan, mint egy ortopédmelltartó-méretjelzés. Csak az jut eszembe, hogy a Bennfentesek c. dokumentumfilmben említették a Fitchet is, mint azon hitelminősítők egyikét, akik AAA+ (gondolom ez olyan mint a csillagos ötös) minősítéssel látták el azokat a hitelcsomagokat, amelyek az egész világgazdasági válságot okozták. Ami a leghihetetlenebb, hogy a hitelminősítőknek fizetnek a minősítésért a minősítettek. Azaz, a Fitch kapott egy csomó pénzt a bankoktól, hogy a papírjaiknak adjon jó minősítést. És ez legális. Hogy emiatt sokan elvesztették a pénzüket, meg sem tudom számolni, hány nullával kell leírni, mekkora veszteséget okoztak? A kongresszusi meghallgatáson azzal védekeztek, a hitelminősítések csak "ajánlások", ott van az apróbetűben, hogy ez az ő "személyes vélemény"-ük, amit ugye alkotmány szavatol, hogy lehessen nekik, szóval garanciát nem vállalnak rá.

Ízlésficam

Ma ismét sorozatos napom volt. Most végre jó Battlestar Galacticát néztem meg. Az új sorozat 2003-as bevezető miniseries-ét, összegyúrva egy közel háromórás filmbe. A sorozat tetszik. Szerintem rácuppanok, és elkezdem tolni. Persze valószínűleg majd tekerek rajta kicsit, ha vontatott lesz a cselekmény, vagy félbehagyom, ha kiakaszt. Mint Dr. Addison az elszállt cselekménnyel, vagy a Firefly az elszállt környezettel. (Aki nem ismerné, az első "poénját" nem lövöm le, de a másodikról elárulom, hogy cowboyok űrhajóznak benne a fénysebességnél gyorsabban, de teheneket fuvaroznak, meg a bolygókon lovon és szekérrel járnak.)

Sorozatok sorozatban

Naná, hogy vizsga és beadás előtt, mikor máskor jöjjön rám a sorozatnézhetnék. A Raising Hope (Nevelésből elégséges) ugye még fut, ajánlásra leszedtem a Breakout Kings-et, néztem ma a Body of Proof-ot (Hidegsebész), és a Battlestar Galacticának csak mellényúltam, mert az ős mozifilmet szedtem a sorozat helyett. Baromi rossz a film, majdhogynem el is vette a kedvem, de a sorozatban állítólag van egy olyan jó néni, aki miatt érdemes még egy esélyt adni a sztorinak. (Közben rábeszéltem magam, és már töltöm az első évad elejét.) Ja, és Fecónak Madagaszkár Pingvinjeit meg Bernardot szedek. Még az a jó, hogy nem tévén nézem őket, hanem letöltöm, és ütemezem. Mondjuk ez rossz is, mert képes vagyok egy nap több epizódot is megnézni.

Valós horror

Félelmetes filmeken remekül lehet rémüldözni, szorongani, de a valóság mindig produkál sokkal rosszabbat. Az emberi alkalmatlanság, a nemtörődömség teremt felül- (alul) múlhatatlan helyzeteket. Rádiót hallgattam, és elhűltem az alábbi történet hallatán. Biztosat senki sem tud, egy zsúfolt vasútállomáson nem akad egyetlen szemtanú sem. Csak találgatnak, következtetnek a nyomokból. Az eset több mint egy éve történt, és még mindig nincs lezárva. Sok a kérdőjel, és felvetődik a felelősség kínos kérdése is. De engem a lány sorsa ráz meg, amit átélhetett élete utolsó perceiben.

Szabad akarat - 2. felvonás

Muskétásnál második részéhez érkezett a "szabad akarat" téma. Némi kvantumfizikát követően inkább a kultúrhistória állt a bejegyzés középpontjában, mint az eldöntendő filozófiai kérdés. Persze belelocsogtam szokás szerint. Most is bekopizom ide az ottani kommentemet, mint a múltkor.

Tizenhat

KDNP-s javaslat a választójog korhatárának 16 évre csökkentése. Azzal a hivatkozással, hogy ha 16 évesen lehet házasodni, jogosítványt szerezni, munkát vállalni, akkor szavazni miért ne lehetne. Na most javítsatok ki, de úgy tudom, 16 évesen csak kivételesen, a szülők meg a gyámügy engedélyével lehet házasodni. Jogosítványt meg 16-tól csak lovaskocsira, meg kismotorra lehet szerezni. Autóra leghamarabb 17, nagymotorra 21 éves kortól. Munkát vállalni meg csak iskolai szünet idejére lehet annak, aki még tanköteles. Ez meg jelenleg 18 év, bár van olyan készülő törvényjavaslat is, hogy le kéne vinni 16-ra. De egyelőre még normális munkaviszonyt nem lehet létesíteni ennyi idősen. Szóval az érvek igencsak ingatagok.

Mi kell a jó szeretkezéshez?

A mostani telihold jótékonyan hat a "romantikus" életünkre. Reggel-este ugyanaz a program, így lehet, ezt a bejegyzést is csak holnap fogom tudni befejezni. :) Szombat reggel is (utálom, ha munkanap esik a hétvégére, miért is nem vagyok ortodox zsidó), majdnem elkéstem, kénytelen voltam a másik megállóba menni, és átszállással eljutni a munkahelyemre, ahová éppen csak beestem. De nem én voltam az utolsó, a kollégákat is összezilálta ez a munkarend variálás. Na de hagyjuk a munkát, én holdfényben fürdőző pucér hátsókról akarok írni.

Szabad akarat

Oldalt linkelem L. N. Peters blogját, mert csavaros sci-fi novellákat, az én műveltségemen messze túlmutató történelmi-irodalmi elmélkedéseket és érdekes filozofikus gondolatokat szokott közzétenni. Nem tudom hányan olvassátok, de elképzelhető, hogy néhányan nem. :) Meg azt hiszem, hogy lusta is vagyok mára újabb témát kitalálni, miután ez már egyszer elgondolkodtatott, és ráadásul gépeltem is pár sort a témában. Szóval illendő vagy sem, bekopizom ide nevezett blogger bejegyzéséhez írott kommentemet. A szabad akaratról írt, egy hosszabb gondolatmenet első részét csak, de én hebrencs módon végigfuttattam magamban a témát, és konklúzióra is jutottam. És most az egészet elétek öntöm:

Konzervativizmus

A hosszú hétvége alatt sikerült a tervezettnél kicsit jobban hanyagolnom a tanulást. Olvasgattam meg filmeket néztem. (A Guy Ritchie életműből pillanatnyilag elég jó vagyok. Mondjuk mindenfajta erőszakos dologból elegem lett, elképzelhető, hogy egy darabig csak nyálas románcokat leszek hajlandó megtekinteni.) Aztán meg ész nélkül nekiálltam forrásokat keresgélni, cikkeket olvasni, vázlatot készíteni. A dolgozatom tervét elküldtem a tanerőnek, és most várom a visszajelzést, hogy mikor mehetek konzultálni. A rutinosabbak azzal idegesítenek, hogy ha az oktató 2-3 hétig nem válaszol, akkor ne lepődjek meg, nála ez nem szokatlan. Mondjuk olyan nagyon nem bánnám, amennyiben a beadási határidőt is ilyen lazán kezeli. Szörnyű, de azt vettem észre, hogy az évfolyamtársaim és a tanáraim többségénél is komolyabban veszem ezt a tanulósdit. Már azzal mentegetem magam, hogy én nem stréber vagyok, hanem ez már a korral jár. Öreg vagyok és konzervatív.

"Valódi" emberek

Már megint kiújult a sorozatfüggésem. Tegnap "Private Practice" meg "Raising Hope" epizódokat néztem. A szereplők mindkettőben elcseszett egy figurák. Csak az egyikben így, a másikban meg úgy. Azon törtem az agyam, hogy miért nincsenek "normális" emberek a sorozatokban. Megpróbáltam megfogalmazni magamnak, milyen egy "normális" ember. Rájöttem, hogy a "normalitás" lényege nem az, hogy milyen vagy, hanem csakis az, mit csinálsz. Egy "normális" ember reggelente időben felkel, megmosakszik, megreggelizik, felöltözik és elmegy munkába. Rendesen ledolgozza az unalmas nyolc óráját, hazamegy. Háztartás, család, hobbi, vacsora, tévé, szex, alvás. Ez nem igazán érdekes, és akik a tévé előtt ülnek, maguk is pont ezt csinálják, tehát pont nem erre vágynak.

Férfi agy - női agy

A múltkor említettem a gyanúmat, hogy férfi agyam van. Túlságosan racionális vagyok, nem hagyom a hormonjaimnak uralni a hangulataimat, többnyire azt az alternatívát választom, ami hosszabb távon több előnyt kínál, szemben azzal, ami pillanatnyilag a megelégedésemre szolgálna. Az öltözködésemet kizárólag az időjárás és az ízlésem határozza meg, a divatnak nincs rá befolyása. Kicsit megnyugodtam, mikor láttam ezt a cikket. Facebook meg iwiw profilom van, myspace és twitter pedig nincsen. Talán mégis normális vagyok? Nem kell sminkelnem és fülbevalót hordanom, hogy nőnek érezzem magam? De aztán teljesen a padlóra küldött egy youtube videó. Hordhatok én hernyótalpas magassarkút is, az agyamban Y kromoszómák vannak. Most már tuti biztos.

Fülesbagoly

Tegnap levágtam Fecó haját. Már olyan hosszú volt, hogy éjszakánként elaludta, és reggelre úgy nézett ki mint egy fülesbagoly. Ha hagyjuk hosszabbra megnőni, akkor egy idő után akkora lesz, hogy a saját súlya eligazítja, de akkor meg uszoda után nehéz megszárítani. Szóval megfodrászoltuk. Egy elektromos hajnyíróval levágtam 6 mm hosszúra, aztán jött Kata, hogy megigazítsa. Mert természetesen, az úgy nem lehet tökéletes, ahogy én megcsinálom. Lenyesett két hajszálat, igazgatta kicsit a füle környékén, babrálta a homlokánál, majd kijelentette, hogy most már tökéletes. Aztán még megmostam Fecó haját, jól felhabosítva a sampont, hogy az apró hajszálakat is biztosan lemossam. Közben, meg amíg megfürdött, beszélgettünk.

A hegyi király csarnoka

Egész nap egy dallam keringett a fejemben. Egy Grieg témát dúdolgattam, talán kicsit vérszomjasan, amíg a dolgozatlapokat osztottam ki. Aztán a nagyszünetben, tízóraizás közben, majd ebédkor, és mikor mentem Fecóért, akkor is. Hazaértem, leültem a gép elé, és megkerestem a Jutyúbon. Meghallgattam többször is, és néztem közben, milyen linkeket ajánl mellé az oldal. Megláttam a Rainbow féle rockosított verziót, amit ki is próbáltam. Néztem egy igazi gitáristenséget, amint a nem túl bonyolult dallamot átéléssel pengeti egy valódi Fender Stratocasteren. Ez igazi klassz zene volt. Klasszikus dallam, klasszikus rock, klasszis előadás. Aztán újabb linket láttam, az ELO is feldolgozta. Ők is a szívem csücske, de ez most kiborított.

A szív ébredése

A múlt vasárnapi bejegyzés kommentjeiben koan-szerű írásokat emlegettem, meg a másoktól kapott magyarázatokról volt szó. Áttúrtam a leveleimet, és megtaláltam, ami beugrott, hogy ide köthető. Koanokhoz hasonló írásai de Mello atyának vannak. (Kicsit sovány a Wikipédia cikk, Ratzinger meg elmehet a...) Szóval a Mesteremmel sokat beszélgettünk koanokról. Hogy amit írnak sok helyen - mi szerint intellektuálisan nem lehet őket értelmezni, és nem is kell ezzel kísérletezni, mert ilyen olvasatuk nincs is -, az nem feltétlen helytálló. Talán régen így volt, de manapság az ember többet használja, és kell is használja az eszét. Ez nem a szív korszaka. Tehát a mi korunkban már intellektuálisan kell megközelítenünk ezeket a kis történeteket, hogy ezáltal kerülhessenek be a szívünkbe, és nem fordítva.

Ember tervez

Megszavaztam magamnak egy kényelmes, pihenős hétvégét. Kaptam egy könyvet, amire már rég fájt a fogam. Gondoltam szépen elolvasom. Délután Fecó farsangol (én megúsztam nálunk az iskolai farsangot, mert azon a pénteken pont levelezős napom volt), délelőtt meg Kata kimegy Fecóval a Széchenyi térre, ahol nyilvános disznóvágást (?) tartanak. Mondtam, hogy én köszönöm szépen, kihagyom az ilyen gyilkos dolgokat, és majd inkább főzök krumplistésztát, de nem kérek disznó hurkát-kolbászt-izét. Épp belemélyedtem a könyvbe, mikor telefonált Kata, hogy találkozott a nővérével, aki náthás, köhög, és így mi ketten délután színházba megyünk, majd a mama hozza el Fecót a buliról.

A nagy derby

Postán voltam sort állni. Amit nem szeretek, de de tesóm megkért rá. Mert ő sem szereti. Találkoztunk, elbeszélgettük az időt, és neki még el kellett mennie egy könyvesboltba. Szóval megkért, hogy adjam fel a levelét. Elsétáltam a postára, és beálltam a sorba. Hat ablak volt, de csak kettő működött. Az egyik sor jó hosszú volt, a másik rövidebb. Beálltam a rövidebb végére, de közben gyanakodtam, hogy nem lehet véletlen, hogy nem egyenlítődött ki a két sor hossza. És valóban, meg se moccantunk. A sor elején egy idegesítő nő állt (egyik lábáról a másikra), toporgott, malmozott, a szörmekucsmáját igazgatta. Gondoltam is, mi a fenét idegeskedik, ő van soron, nem másra vár, hanem a saját dolgát intézi.

Nemek

Kora reggel felébredtem, hogy mocorog a Kedves. Átóvakodtam a térfelére, a hátához simultam, és átöleltem. A kezemet becsempésztem a hálóinge alá, és rámarkoltam a cickójára. Aztán szép lassan visszasüllyedtem az alvás öntudatlanságába. Mikor ismét kezdtem magamhoz térni, fokozatosan tudatosodott bennem a külvilág, és élvezettel észleltem, hogy egy meleg test érintkezik az enyémmel, egy fej nyugszik a karomon, hajszálak csiklandozzák az orrom, átkarolok valakit, és mellel van tele a kezem. Ez utóbbi igen kellemes élmény: a maréknyi rugalmas puhaság, a keményedő cseresznyemag a tenyerem közepén. Ehhez fogható jó kezdete a napnak már csak az lehet, ha az említett puhaságot és keménységet a hátamon érzem, és találok egy mancsot a cicimre gyógyulva.