Nemek

Kora reggel felébredtem, hogy mocorog a Kedves. Átóvakodtam a térfelére, a hátához simultam, és átöleltem. A kezemet becsempésztem a hálóinge alá, és rámarkoltam a cickójára. Aztán szép lassan visszasüllyedtem az alvás öntudatlanságába. Mikor ismét kezdtem magamhoz térni, fokozatosan tudatosodott bennem a külvilág, és élvezettel észleltem, hogy egy meleg test érintkezik az enyémmel, egy fej nyugszik a karomon, hajszálak csiklandozzák az orrom, átkarolok valakit, és mellel van tele a kezem. Ez utóbbi igen kellemes élmény: a maréknyi rugalmas puhaság, a keményedő cseresznyemag a tenyerem közepén. Ehhez fogható jó kezdete a napnak már csak az lehet, ha az említett puhaságot és keménységet a hátamon érzem, és találok egy mancsot a cicimre gyógyulva.

El is gondolkodtam rajta, melyiket szeretem jobban. Mondjuk az ideális az lenne, ha kölcsönösen egymás hátához simulhatnánk, markolva a markolnivalókat, de erre a topológiai problémára még nem találtam a háromdimenziós térben kivitelezhető megoldást. Aztán arra gondoltam, milyen vacak is a hetero csajoknak, meg a pasiknak, hogy ez a dilemma nem merül fel bennük. Persze a meleg pasik meg sajnálhatnak minket többieket, hogy a szimultán végzett mogyorózásról nincsenek kellő képzeteink, a hetero nők és pasik meg elmondhatják, hogy egy kulcs és egy lakat olyan variációs lehetőségeket is rejt, amit két lakattal vagy két kulccsal sosem lehet utánozni.

Ahogy így végiggondoltam, feltűnt, hogy az embereket nemi alapon nem kettő, hanem négy csoportba soroltam. Rögtön eszembe jutott egy múltkor látott film. Az NGC-n ment, azt hiszem, az volt a címe, hogy "A harmadik nem". Indiával indít a film, ahol hagyományosan a nők és a férfiak mellett létezik a hidzsrák csoportja is. A Káma-Szútra (fordítása) mint "herélt"-ekre hivatkozik rájuk, de itt kicsit többről van szó. Nem egyszerűen a kasztráltak kasztjáról, hanem olyan férfiakról, akik a nemi identitásukat megváltoztatva, nőként öltözködnek és viselkednek. Valamint mellesleg gyakran eltávolíttatják a férfi ivarszerveiket is. De ez csak másodlagos, a legfontosabb, hogy nőként tekintenek magukra, és úgy is akarnak élni.

Meglepő, de ez a zárt kasztrendszerben, a szigorúan merev társadalmi normák közt működő régi Indiában, sokkal könnyebb volt, mint a mai felvilágosult, szekularizálódó, westernizálódó környezetben. Régen a hidzsrákat különlegesnek tekintették, akik az isteni androgün természetből hordoznak magukban valamennyit. Így, ha a foglalkozások legtöbbje el is volt zárva előlük, megélhetést jelentett nekik, hogy esküvőkre, születésnapokra, gyerekszületéskor, ünnepélyes családi szertartásokra meghívták őket, hogy áldásukkal szerencsét hozzanak. Az már a Káma-Szútrában is szerepelt, hogy a "heréltek" előfordult, hogy masszőrként keresték a kenyerüket, ami gyakran együtt járt a prostitúcióval. Manapság szinte ez az egyetlen lehetőségük a megélhetésre. Szinte egyáltalán nem hívják őket családi rendezvényekre, és sokat romlott az általános vélekedés, gyakorlatilag a társadalmi kirekesztettség állapotában vannak a hidzsrák. A családjuk kitagadja őket, és csak saját közösségeikben lelnek elfogadást.

Szamoán, egy jellemzően természetközeli életmódot folytató népnél is ismerik a harmadik nemet. Itt azonban nem saját döntésük alapján "változnak" nővé, az eredetileg férfinak születettek. Azokban a családokban, ahol sok a ház körüli munka, ami hagyományosan a nők dolga, és sok a fiú, de kevés a lány, néhány kisfiút kiválasztanak, és a szüleik lányként kezdik őket nevelni. Nem kérik a beleegyezésüket, de szerencsére azért a kasztrálásuktól eltekintenek. Ezek a gyerekek egész életükben lányként öltözködnek majd, elvégzik a női munkákat, és soha nem házasodnak meg. Így segítik a családot, a szüleiket, testvéreiket.

Érdekes, hogy egyes "sötét" helyeken milyen "felvilágosult" szokások vannak. Albánia elmaradott hegyi falvaiban talán még a mai napig rabolják meg adják-veszik a lányokat, akik szinte férjük tulajdonai lesznek. Kis túlzással, beleszólásuk annyira nincs a dolgokba, hogy jogaik a munka elvégzésére, és szájuk befogására korlátozódnak. Szóval ebben a "nőnyomorító" társadalomban ismert a "fogadalmi szűz" intézménye. Egy nő foghatja magát, és eldöntheti, hogy mától pedig ő férfi. Ez az egyik bemutatott példában akkor fordult elő, mikor szüleik meghaltak, és a gyerekek közül a fiú még túl fiatal volt hozzá, hogy átvegye a családfő szerepét. A másik példában egyedül maradt egy özvegy, és családi kapcsolatok nélkül kilátástalan volt a boldogulása.

Mindketten elmentek a falujuk elöljárójához, ahol ünnepélyes esküt tettek. Kijelentették, hogy lemondanak női mivoltukról. Megígérték, hogy ezentúl férfiként élnek, és tartózkodnak a nemi élettől. Férfi ruhát és férfi nevet vettek fel, és azontúl a közösségben mindenki úgy bánt velük, mintha férfiak lennének. Például mindketten dolgoztak bányában. Egyikük öregségére igen tiszteletreméltó pozíciót tölt be. Mint családfőt (a család legidősebb "férfi" tagját), megbecsülik őt, fontos dolgokban kikérik a véleményét. A másikuk pedig képes volt önállóan boldogulni. A közösség elfogadta, hogy maga intézi a dolgait. Mindenben egyenrangú félként kezelik a férfiak.

Nem a filmben volt, hanem az interneten találtam, hogy Pakisztánban, ami egy muzulmán ország, és nem a felvilágosultságáról vagy a toleranciáról ismert, 2009-ben elismerték a kasztrált hidzsrákat, mint különálló nemet. A személyi igazolványuk "nem" rovatában is megjelenik, hogy ők nem férfiak, nem nők, hanem egy harmadik nemhez tartoznak. A hidzsrák ezt a társadalmi elfogadottságuk irányában tett igen komoly lépésként értékelik. Mint férfiakat, homoszexuálisoknak tekintik, és a konzervatív, muszlim közösségben megvetik őket. Ha többé nem számítanak férfinak, ilyen irányú megítélésük is megváltozhat.

Az Indonéz Dél-Sulawesi tartományban lakó bugi etnikum körében kialakult szokásrendszer a legszimpatikusabb nekem. A bugik a XVII. sz.-ban felvették az iszlám vallást, de az ősi hit még mindig elevenen él körükben. Ennek megfelelően társadalmi berendezkedésük a szokásostól eltérően nem kettő, hanem öt nemet ismer. Ezek a következők: A "makkunrai" a nő; a "calabai", aki férfinak született, de nem akar férfiként élni, és bár bizonyos jellegzetességeiben hasonlít a nőkre, nyilvánvalóan nem nő; a "calalai", aki nőnek született, de nem akar a női szerepeknek megfelelően élni, ugyanakkor nem férfi, és nem is akarja a férfiak életét élni; az "oroané" a férfi, és az ötödik a "bissu", a legkülönlegesebb. Eredendően a "bissu"-k hermafroditák, akik úgy jöttek a világra, hogy mind férfi, mind női nemi szervekkel rendelkeztek.

(Genetikai rendellenesség, mozaikosan más az egyes sejtek genetikai felépítése, gyakori a macskáknál, ettől tarkák, valószínűleg akkor fordulhat elő, ha egy petesejtet egyszerre két hímivarsejt is megtermékenyít, és azok eltérő nemi kromoszómákat tartalmaznak, mert ha pl. mindkettő X-es, akkor lánynak születik a gyermek, csak mondjuk az egyik szeme kék, a másik meg barna lesz.) Persze manapság elég kevés hermafrodita születik arrafelé, és a "bissu"-k fontos szerepet töltenek be, ezért genetikailag tökéletes férfiakból vagy nőkből is lehetnek "bissu"-k. Jellemző rájuk, hogy egyesítik magukban mind a férfi, mind a női jelleget. Se nem férfiak, se nem nők, ugyanakkor férfiak is és nők is. Öltözködésükben is együtt hordanak férfi és női ruhadarabokat.

Dél-Sulawesiben nem hiszem, hogy pszichiátriai kezelésre szorulna bárki is nemi identitászavar miatt. Nagyon különlegesen "más"-nak kell lennie, aki az ötből sem tud magának választani. Egészen ráindultam a dologra, persze sejthetitek, hogy a "calalai" életmód érdekelt elsősorban, így rágugliztam. Találtam egy érdekes cikket, amiről lehetne bővebben, de már így is túl vagyok a szokásos terjedelmen, és Katám vár az ágyba. Valami tetszhetett neki a tegnap estében, mert kifejezetten csábítóan viselkedett ma. Sajtot hozott! Ehhez tudni kell, hogy engem a virágok hidegen hagynak (nem lehet őket megenni), ezért romantikus célból nekem virág helyett sajtot kell.