A szív ébredése

A múlt vasárnapi bejegyzés kommentjeiben koan-szerű írásokat emlegettem, meg a másoktól kapott magyarázatokról volt szó. Áttúrtam a leveleimet, és megtaláltam, ami beugrott, hogy ide köthető. Koanokhoz hasonló írásai de Mello atyának vannak. (Kicsit sovány a Wikipédia cikk, Ratzinger meg elmehet a...) Szóval a Mesteremmel sokat beszélgettünk koanokról. Hogy amit írnak sok helyen - mi szerint intellektuálisan nem lehet őket értelmezni, és nem is kell ezzel kísérletezni, mert ilyen olvasatuk nincs is -, az nem feltétlen helytálló. Talán régen így volt, de manapság az ember többet használja, és kell is használja az eszét. Ez nem a szív korszaka. Tehát a mi korunkban már intellektuálisan kell megközelítenünk ezeket a kis történeteket, hogy ezáltal kerülhessenek be a szívünkbe, és nem fordítva.

Felolvastunk egy-egy koant, aztán ki kellett fejtsem, mit mond nekem. Utána elmondta a Mester is az ő verzióját. De sosem azzal, hogy az a helyes. Azt mondta, egy történet, egy tanítás, egy példabeszéd jelenthet mást és mást, minden egyes embernek. Nem feltétlen van egyetlen egyetemes üzenete, amit mindenkinek egyformán kell értenie. Egy pacsirta Szent Ferencnek Isten dicsőségéről dalol, az evolúcióbiológusnak a genetikai diverzitás fontosságáról, az együgyű kertészlegénynek a világ szépségéről, a szerelmes ifjúnak egy lány szép szemeiről, nekünk pedig egy tanítás sokféle értelmezési lehetőségéről. Mire persze a taoista Micimackó megjegyezheti, hogy: "De hát az pontosan ugyanaz!"

Szóval Anthony de Mello története a másoktól kapott magyarázatról. ("A szív ébredése" című kötetből való. Levélben kaptam meg, és vissza kellett küldenem az értelmezésemet.)
Egy ember olvashatatlan üzenetet kapott a barátjától. Miután már belefáradt a próbálkozásba, hogy megfejtse, eszébe jutott, hogy érdemes lenne talán a helybéli patikus segítségét kérni.
Az egy teljes percig bámulta az írást, azután elővett egy barna üveget, a pultra helyezte, és így szólt:
- Két dollár lesz.

A barát az Isten, aki üzen nekünk. Gyakorlatilag mindennel, a madárdaltól kezdve az életünket felforgató tragikus eseményekig. Gyakran kétségbeesünk, mert nem értjük az üzenetet, bár tudjuk, hogy annak igenis van értelme, mert kell, hogy legyen, az nem lehet, hogy ez értelmetlenül történt, szóval biztos van mögötte valami nagyobb terv, valami bölcs megfontolás, csak mi nem fogjuk fel. Ilyenkor elmegyünk valakihez, akit járatosnak gondolunk a nehezen értelmezhető üzenetek megfejtésében. Ez lehet egy jósnő, egy lelkész, pap, pszichiáter, egy bölcs öreg szomszédnéni, egy idősebb rokon, egy volt tanárunk, akárki, akit szakértőnek tartunk, akárcsak egy patikust az orvosi macskakaparások kiolvasásában.

A történet tanulsága, hogy a patikus a levelet is mint receptet próbálta megfejteni. Megpróbálta a tőle telhető legjobb megoldást adni. Azt adta, amit mindig, ha egy gyógyszer nevét nem tudta kiolvasni. Biztosak lehetünk benne, hogy ami az üvegben van, attól nem fog meghalni senki. Talán nem használ, de ártani sem fog. Sőt, az is lehet, hogy beválik. Placebo hatás néven ismert a jelenség, hogy ha valaki bízik a gyógyszerben, nem szükséges, hogy hatóanyag is legyen a pirulában, már a tudat, hogy annak "használnia kell", meggyógyítja a beteget. Tehát a patikus nem csaló, a tőle telhető legjobbat teszi. Ami történetesen nem sok, és be is nyújtja érte a számlát szemrebbenés nélkül. De mit várunk tőle?, ő patikus, nem szent.

Hasonlóképp, a tanácsadóink, a "guruk" is maximálisan ennyire képesek. Olyan tanácsot adnak, ami legjobb meggyőződésük szerint nem fog ártani nekünk, sőt talán még segít is. De ez nem feltétlen az, amire nekünk szükségünk van, hanem az, ami már többeknek bevált. Ugyanis a nekünk szóló üzenetet pontosan csak mi magunk érthetjük meg. A benne lévő utalások, a célzások, a hivatkozások a mi életünkre vonatkoznak. A tarka pillangó másnak csak pillangó, esetleg egy gyermekkori emlék egy játszótérről, nekünk viszont apánkat juttatja eszünkbe, mert a halála óta szinte minden jelentős alkalommal, temetőlátogatáskor, róla szóló beszélgetéskor odaszállt egy hozzánk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a történetünkre a "guru" által adott értelmezés hamis. Az igenis érvényes. Az ő számára. Hiszen ami velünk történt, amiben segítséget kértünk, azzal Isten nem csak nekünk üzent, hanem neki is. Csak neki lehet, hogy valami egészen mást. És vannak kiemelkedően nagy mesterek is, akik képesek megfejteni a másoknak szóló üzeneteket is. Ők a "szentek", akik különleges nagyságra tettek szert, szívük tisztasága, a bennük lakó szeretet mértéke jóvoltából. De ilyen ember nem túl sok van, én még nem találkoztam eggyel sem. Vagy ha mégis, nem ismertem fel. De létezik olyan, hogy valaki nagyon közel áll hozzánk, belelát az életünkbe, és tiszta annyira a szíve, és irántunk való szeretetből van benne annyi, hogy ha nem is képes bárkinek értelmezni az üzeneteit, a miénkből megért valamennyit, és megvilágít számunkra dolgokat. Kérdés, van-e annyi tekintélye előttünk, hogy hallgassunk rá.