A jó cél érdekében

Imádom, mikor a rosszindulatú gonoszságomat szabadjára engedhetem, valamilyen jó cél érdekében. Egyébként igyekszem az antiszociális késztetéseimet gátak közé szorítani, és nem feltrancsírozni másokat, de egy idő után fokozódik a vágyakozás, hogy rossz, rossz, nagyon rossz legyek valakivel. Ilyenkor tudok remekül írni. A szereplőimen kiélhetem minden kegyetlenségemet. Bajba keverhetem őket, aztán adhatok egy kis reményt, majd gonosz kacajt hallatva, végleg az örvény mélyére taszíthatom őket. Ez igazán élvezetes dolog, ennél már csak az jobb, ha a valóságban is tehetek valami ehhez hasonlót. Az igazi az, amikor egyenesen felhívást kapok rá, hogy piszkálódjam. A csúcs pedig, ha valaki megkér, hogy vele legyek kegyetlen, sőt, a végén talán még köszönetet is mond érte.

Lekvár

Negyedeltem, pucoltam a birsalmákat. Kész voltam a felével, mikor berobogott, és mondta, hogy mosogassak el, hogy a mamájával odaférjenek lekvárt főzni. Mondtam, hogy rendben, de akkor pucolja ő a birseket. Hogy miért? Mert már ma hasogattam fát, befűtöttem, teregettem, szellőztettem, és van más ötletem is a szabadidő eltöltésére. Azt mondta, hogy ha ennyitől elfáradtam, akkor lekvár vagyok. Ja, dolgozom, iskolába járok, elvállaltam egy számítástechnika tanfolyamot, és kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálom, milyen könyvet fordítani vagy szerkeszteni. Biztos is, lusta vagyok meg lekvár.

Koppanás

- Következő üzenetre lépéshez nyomja meg a... - Pitty. - Az üzenet rögzítésének időpontja: Ma, tizennyolc óra negyvenhét perc. Az üzenet küldője: Három, nulla, kilenc, hat, egy, hét... - A nője. Élete megrontója. Szereti, de... Megszólal a hangja. Húzza a szavak végét, idegesítően nyávog. - Nem baj cicám, mondjad! Most már nem tudsz olyat amivel... - Megdermed, nagyon figyelmesen kezd el hallgatni. Aztán kitágul a pupillája, majd megüvegesedik a tekintete. A mobiltelefon kicsúszik a kezéből, nagyot koppan a folyosói márványon. A hajába túr, összekócolja a jólfésült frizuráját. Felvinnyog, majd idegesen nevetni kezd. A falnak tántorodik, összegörnyed, rázza a hisztérikus nevetés. Lecsúszik a földre. Már nem csak kócolja, tépi a haját. Csomókban. És már nem nevet, zokog. A hang szinte ugyanolyan, csak közben folyik a könny a szeméből és a nyál a szájából.

Taxiban

Szerjozsa születésnapját ünnepeltük hajnalig. Mivel még a szesztilalom évei jártak, elképesztő mennyiségű alkoholt raktározott otthon mindenki. Szerjonkának egy egész cipősszekrénye volt, dugig vodkával. Ennek következtében hajnalra olyan részeg volt mindenki, hogy Irina, Szerjonka nővére, összeszedte a slusszkulcsokat és elzárta az íróasztal kulcsos fiókjába. Az éjjel havazott, esett vagy húsz centi, ráadásul hideg is volt, így gyalog őrültség lett volna elindulni a mi állapotunkban. Szerencsére a Moszkvai Pályaudvar két sarokra volt, és ott mindig lehetett taxit fogni.

Gonosz vagyok

Komoly dilemmában voltam délután. Üzenet várt az ebédlőasztalon, hogy mosogassak el, teregessek ki, takarítsak össze és hasogassak fát. A dilemma abban állt, hogy ha ezt megcsinálom, akkor nem lesz időm tanulni és írni, viszont este elmarad a veszekedés, tehát szexelünk, vagyis este se lesz időm tanulni és írni. Komoly probléma, de úgy csináltam mint az okos lány a Mátyás királyos mesében. A házimunkát csináltam is meg nem is. Válogattam apróbb fát, és befűtöttem. Lepakoltam az asztalról a mosogatóba. Persze Kata mikor hazajött, szintén veszekedett is meg nem is. Lehordott mindenféle lusta disznónak, aztán oadabújt hozzám, hogy ölelgessem meg. Szóval most teljesen bizonytalan az esti program. De leginkább Fecó miatt, aki a leckéjét még nem csinálta meg, mert szakkörön volt, aztán pedig "megfeledkezett" róla. Most gyürkőznek vele, és mire készen lesz, lehet Kata is kész lesz, kidől, és aludni akar.

"Iskolába jár az egy"

Dana-dana-dan, de sok dó'ga van... Mostanában kicsit elharapóztak az irodalmibb jellegű írások. Gondoltam ma csak úgy szövegelek. Meg lusta is vagyok valami átgondoltabbat alkotni. Fáradt vagyok. Várom az őszi szünetet, mint a megváltást. Nagyon hiányoznak a hétvégék, amiken pihenés, láblógázás, lazítás, meg a dolgaim kordában tartása helyett, mostanság iskolába járok. A tegnapi napra panasz nem lehet, mert élvezetes volt (már amennyire élvezni lehet a sötét estébe nyúló tanórát egy fárasztó hét után), kommunikációról volt szó, meg a szövegek tulajdonságairól, ami hivatalból kell érdekeljen, ha már ennyit írogatok meg szövegelek mostanában. Már nagyon tudom értékelni azt az időt, amikor még főállású diák voltam, és legfeljebb a tanulás mellett dolgoztam, hogy gyarapodjak, vagy legalább szinten maradjak anyagilag. Most a munka mellett tanulok, hogy gyarapodjak, vagy legalább szinten maradjak szellemileg.

A macskanő

Lajos a liftre várt a húgyszagú lépcsőházban. Bal kezében cekker, benne fél kiló kenyér, tíz deka párizsi és egy liter tej. Jobbja a klottgatyájában, könyékig. Vakarózott. Csapódott a bejárati ajtó, zörgött a keretben a kilazult drótüveg. Kirántotta a kezét. A szipirtyó a negyedikről a múltkor is ráfogta, hogy nyolcvanéves bájait bámulva onanizál. Perverz banya! Hátrapillantott a válla felett, és elejtette a vacsoráját. Fiatal nő közeledett felé, olyan mozgással, mintha egy divatbemutató kifutóján lépdelne. Feketében volt tetőtől talpig. De szó szerint. A lábán magas szárú, tűsarkú csizma, hogy a fenében tud ebben hangtalanul járni? Testre feszülő, szűk kezeslábas, az alja térdig, az ujja könyékig ér csak, mintha búváröltözék lenne. Persze a kezén is kesztyű, az is könyékig, a baljában lovaglóostor. A fején meg maszk, hegyes kis fülekkel. A csillogó lakbőr, ami oly feszes volt, hogy a nő alakjával kapcsolatban semmit nem bízott a képzeletre, villogott az idegesen pislogó neoncsövek fényében.

Vitriol (nem a Rita)

Szia aranyom, válthatnék veled pár szót?
...
Nem tartalak fel sokáig, eléred a büfét. Azt szere...de édi a fülbevalód! Gémkapocsból van?
...
Rézdrót? Nagyon ügyes vagy! Az első munkád?
...
Hogy boltban? Nem mondtam volna meg. A pályázatról akarok veled beszélni. Jók az ötleteid, amiket írtál.
...
Nem, még nem volt bontás, de tudod a bennfentesek... de nem is ez a lényeg. Szóval azt akartam... Ez a te samponod?
...
Nem, semmi, nincs baj vele. Szóval a pályázat... Csak olyan furcsa. Fordulj meg! Megnézem nem-e véletlen egy madár...
...
Nem, még tíz percig nyitva a büfé. Szóval tudod, ha kihagyod a kollégákat a pályázatodból, az olyan furcsán veszi ki magát.

Az igazság (3. rész)

James első látásra belehabarodott Lilybe. Hatodikos korukig csak távolról csodálta, aztán Dumbledore bátorítására megpróbált közeledni hozzá. A lány kedvelte, de csak barátként gondolt rá. Nem volt vak, és érzéketlen sem, így kissé kínban érezte magát. Timyvel megtárgyalták a dolgot, és kitalálták, hogy mi lenne a legtisztességesebb eljárás. Egyik nap, mikor véget értek az órák, Lily sétálni hívta a fiút. Ahogy egymás mellett lépdeltek, a szeme sarkából látta, hogy James a nadrágja szárába törölgeti izzadó tenyerét. Sajnálta kicsit, de mulatott is rajta. Az üvegházak felé vették az irányt, semmiségekről beszélgettek, amíg a titoklugashoz nem értek. Mágikus vörös futórózsa, az úgynevezett csendrózsa futott fel egy pergola rácsos tetejére. A hely bizalmas megbeszélésre volt használatos a diákok között, mert amíg a virágok nyíltak, ami a rózsák alatt, sub rosa hangzott el, azt nem lehetett kihallgatni, még bűbáj segítségével sem.

500+

Lekéstem a félezres jubileumot, ez már az 506. bejegyzésem lesz. Pedig készültem rá, hogy majd írok valami ország- és évértékelő beszédet, ilyen "innen indultam, itt tartok" összefoglalót. Lehetett volna benne szép grafikon, hogy a letöltésszám hogyan változott hónapról hónapra. Két és fél éve az első bejegyzés óta - amit nem is volt biztos, hogy közzéteszek - eljutottunk oda, hogy rendszeres olvasóim vannak. Ahogy ezt írom, közben csevegek a fészbukon egy bloggerinával a blogolásról. (Ez még tegnap este volt, hogy rohan az idő!) Mondtam, hogy ez kicsit olyan mint valami függőség. Megszoktam, hogy itt elmondhatom, ha történt velem valami, amit nincs kinek elmondjak. Vagy elmondom, de az nem elég, ki is kell írjam magamból. Vagy mert olyan rossz, vagy mert olyan jó. De talán csak szimplán exhibicionista vagyok, és ki kell teregessem az intim belsőségeimet ország-világ elé. Ja, és egy remek világtérkép is lehetett volna benne, hogy a Föld mely országaiból nézték már a blogomat. Afrika és a közel-kelet fehérlik, meg Grönland, de csak mert ezeken a helyeken nem nagyon van internet. De szerintem, ez nem nagyon érdekelne senkit

Az öreg szénégető lánya

Hűvös lett és fáztunk. Nem nagyon szeretjük az ilyet, de a magas gázszámláért sem rajongunk. Már tavaly is akartunk egy kályhát, csak Katámnak nem tetszettek a Salgótarjánban gyártott kiváló magyar öntöttvas készülékek. Merthogy azok olyan feketék. Szó mi szó, az öntöttvas az alapból bizony fekete. Festeni meg nem is igen lehet, csak hőálló festékekkel, de az se az igazi, meg szerintem kár is érte. Az ilyen piros lakkos lemezekkel elcsúfított kandallócskák meg nekem nem jöttek be. Maradt az a verzió, ahol mázas cserépből készült betétekkel díszítenek. Naná, hogy azok meg olyan átmérőjű füstcsőcsatlakozást igényelnek, amit nem lehet szabályosan összehozni a mi béléscsövezett kéményünkkel. Mondtam, hogy adja fel, jó lesz ide a Wamsler öntöttvas kandalló. De az én drágám makacsabb mint egy csorda öszvér. Két országgal odébbról, egyedi megrendeléssel, direkt az ő kedvéért becsomagoltak és elhoztak ide egy cseréppel díszített kályhát. Igaz, hogy háromszor annyiba került, és nem, hogy a fűtési szezonnak lett vége, de majdnem a nyárnak is, mire ideért. Viszont most eljött az idő!

Marx, Heidegger, Buddha

Nem szoktam egy nap kettőt postolni, de a Pikirtkénél megkezdett kommentem olyan hosszú lett, hogy nem volt arcom elküldeni, és inkább postot kerekítettem belőle:

Az ugye már a "Galaxis útikalauz"-ból kiderül, a "világ a mindenség meg minden" végső kérdésére adott feleletből (42) , hogy a válaszok többnyire triviálisak, inkább a megfelelő kérdéseket feltenni művészet. Korábban a lét-nemlét kérdésének, a létezés céljának és etikai kereteinek keresgélését célzó egzisztencialista katyvaszba én is alaposan belesüllyedtem, de a mocsárból kisegített a csan-buddhizmus mentőkötele. Ami alapjaiban egyfajta Micimackó-filozófia, mert állítja, hogy a "Mi végre létezünk?" helyett sokkal inkább olyan pragmatikus kérdések felvetése célravezető, mint a "Mi lesz vacsorára?", esetleg a "Mikor dugunk?".

Csend, nyugalom, esszék

Jó durva volt ez a hét. Írattam pár dolgozatot, amiket ki kellett/kell javítani. (A fele még hátra van.) Nekem is volt egy csomó levelezős órám. (A francia realistákkal, meg újregénnyel tele van az összes... hócipőm, hogy durvábbat ne mondjak.) Beadandó hegyek lesznek. Aztán kiderült, a szép kis népszámlálós táska nem "ingyér" lesz, segítenem kell a számlálóbiztos ismerősnek átnézni, és javítani a típushibákat. A szobámban káosz uralkodik. A javítandó dolgozatok, az elolvasandó fénymásolatok, jegyzetek a referátumokhoz, kérdőívek, a gyereknek a beküldendő matekversenyes feladatai, amit szintén át kéne nézzek, egymás hegyén-hátán. Rajtuk, mellettük, félig rájuk dőlve DVD korongok tornyai, mert Kata tegnap este valami csajos vígjátékot akart nézni. Néhány könyv, amit vagy szeretnék elolvasni, vagy el kell olvasnom a beadandóhoz, meg valami jobboldali politikai újság. Ez utóbbit Kata rakta oda, hogy olvassam el, mert szerinte ezek a jobbikosok, ezek maradtak az egyetlen normális párt, akik jókat mondanak, meg jót akarnak.

Mesél a számlálóbiztos

Na, azt hittem, ez egy jó meló lesz, bedobálom a kérdőíveket, a népek meg visszahozzák kitöltve és csak meg kell adni a számlaszámot, hová kérem a pénzt. De már látom, nem lesz ilyen sima ügy. Mondjuk már a felkészítésnél gyanús lett a dolog, hogy nem lesz itt minden fáklyásmenet. Egy olyan csaj tartotta a számlálóbiztosoknak az oktatást, aki szerintem aznap reggel olvasta el a tájékoztató anyagot. Plusz olyan zseniális előadó volt, hogy a végére már csendesen őrjöngtem. A kezem, a gyomrom és a szemem után ökölbe szorult a talpam és az állkapcsom is. Már nem húzkodtam a strigulákat, de sejtettem, ha még egyszer elröfög egy olyan mondatot, amelyikben háromszor hangzik el hogy "tulajdonképpen", akkor én bizisten kimegyek és lekaratézom. Vesén rúgom, meg térdkalácson és kitépek valamit a bordái közül. Múltkor mondtad, mennyire csodálod Dextert, hogy milyen higgadt. Az nem mutatvány. Ha tudom, hogy este befóliázhatom és szíven szúrhatom a nőcit, még jegyzetelek is, meg jelentkezek, hogy okosakat kérdezzek.

Intim részek

Gondolom mindenki látta Howard Stern életrajzi filmjét. Aki nem, ajánlom nézze meg. Vicces, mégis mély és elgondolkodtató. De igazából nem a filmről akarok írni, csak eszembe jutott. Hogy a fickó azzal robbantott nagyot a rádiózásban, hogy mindent adásba vitt, amit nem szokás. A rádión belüli dolgokat, a főnökével való ütközéseit, és magánéletének legintimebb pillanatait. Például azt, hogy a várandós felesége elvetélt. Sőt, ebből még rossz viccet is fabrikált. Az asszony helyében én agyonütöttem volna. Mondjuk manapság ez már nem ügy, közösségi oldalakra kipostolják az emberek, hogy mikor kivel, hányszor, mit ittak, milyet hánytak tőle. Trendi lett az ilyesmi. Persze nehéz eldönteni, hogy vajon ez a nagyobb baj, vagy ha szemérmesen hallgatunk mindenről, sőt, egyébként természetes, emberi dolgok miatt magunk előtt is szégyenkezünk. De nem hiszem, hogy csak a két szélsőség közt választhatunk, hogy vulgáris módon kitárulkozunk a nagyvilágnak, vagy lepedővel takarjuk le a fürdőkádat is, nehogy meglássuk a "csúnyánkat".

Az igazság (2. rész)

Tom Denem valójában Tim Denim. Persze így se találnak róla semmit, mert a Roxfort irattárából eltüntették a papírjait. És a születési anyakönyvi kivonatán nem egészen ez állt. Ott mint Euthymia DeNimes szerepelt. Igen, Voldemort nő volt! És ha nem is a varázslók közt, de arisztokrata volt. A dél-francia Castries mellett született, ami Montpellier-hez közelebb van mint Nimes-hez, de a családi emlékezet még őrizte a történeteket abból az időből, amikor jelentős földbirtokaik voltak a város környékén, melyről a nevüket kapták. Tim négy éves volt, mikor átköltöztek a kontinensről Somersetbe, közelebbről West Pennardba, ami Glastonbury mellett van. A zenei fesztiválok meg a Szent Mihály torony romja nagy hatást tettek rá, ezért ha megkérdezték, honnan való, Nimes vagy Castries helyett Glastonburyt szokta megnevezni. A családnevét először az óvodában írták el, ami nem is csoda, mert hippi szülei már akkor is folyton farmerban járatták. A helybéliek számára furcsának tűnő Euthymiából előbb Tímea lett egy ilyen nevű kelet-európai bébiszittere tiszteletére, majd, mivel igazi tomboy volt, az ovistársai csak Timnek kezdték szólítani.

Vámpírfilm vámpír nélkül

A színésznő Karoline Herfurth kapcsán, aki a tegnap emlegetett filmben Lénát játszotta, előjött a "Parfüm - Egy gyilkos története". Valamiért ez nekem idáig kimaradt, de a színésznő, meg a lányok ajánlása miatt, gondoltam megnézem. Nem bántam meg. Egyet sajnáltam, hogy nem 5D, szagos verziót láttam. Megértre volna leperkálni az extra jegyárat. De így is lenyűgöző volt. Mind képiekben, a végén a tömegjelenet nagyon hatásos, mind pedig a mondanivalót tekintve. A könyvet nem ismerem, ami alapján íródott, de lehet, ezen is változtatni kéne. Majdnem azt mondtam, hogy ez egy lírai szörnyfilm, de a katasztrófafilmekhez közelebb áll. A címben említett "gyilkos" nem egy gonosz, kegyetlen figura, csak halálosan veszélyes, mint egy tájfun, szökőár vagy meteorbecsapódás.