Orvosos sorozat. A dokit, Jack Gallaghert játszó színész kisfiúsan jóképű. Majd Miki megmondja, neki bejön-e, én csípem. Az egyes esetek szakmailag még tán hitelesek is, biztos van szakértő, akár a Dr. House-ban. Ezzel nincs gondom, engem a cím idegesít. Az eredeti "Mental"-ból "Észvesztő" lett magyarul. Nem rossz próbálkozás, kár, hogy már volt egy ilyen, a "Girl interrupted", Winonma Ryderrel a főszerepben. Az epizódokat szakmai érdeklődéssel nézegetem, mert elakadtam kicsit az angyalos Szájmon történetével. Rövid novellának indult, aztán kezdett elburjánzani. Egy szexjelenet négy oldalasra hízott, ami önmagában nem baj, csak így aránytalan lesz. Most vagy meghúzom a szöveget, vagy kibővítem a többi részt is.
Ez utóbbihoz vannak ötleteim, az egyik az, hogy mikor a srác másodszor is kiborul, diliházba kerül. Ezért a szakmai érdeklődés. Mondjuk a sorozat ebből a szempontból nem az igazi. Egyrészt ez egy amerikai kórház, gondolom nem sok köze van a magyar viszonyokhoz. Másrészt meg az orvosok szemszögéből látjuk a dolgokat. Ez a gond a könyvekkel is. A Száll a kakukk... és a Madárka amcsik, az Aranyketrec meg a doki nézőpontját adja. Ajánljatok valami jó diliházas írást! Persze tudom a megoldást, mint mindig, ha elakadok, tesómat kéne kérdeznem. Nem csak azért, mert ő mindenre tudja a választ, hanem mert látott már ilyen helyet belülről. Évekkel ezelőtt mesélt róla, fel kéne frissíteni az emlékezetem, meg lenne pár kérdésem is.
Ha reggelente úgy ébredek, hogy nemsokára csörög az óra, már nincs értelme visszaaludni. Ilyenkor az ágyban fekve, lustálkodva inkább a történeteimet szoktam tervezgetni. Mostanában leginkább Szájmont, de néha a leszbikus feminista vámpírosat vagy a limonádét. Barátkozom a karakterekkel, kitalálom a hátterüket. Régebben még vázlatokat is szoktam készíteni később, napközben. Mostanában erre nem nagyon van időm. Mert ha lenne egy kicsi, akkor valahogy mindig sikerül beszervezzek egy dolgot, hogy ne legyen. Mondtam már, hogy magántanítványom van? Fizikából basszus! Amire még egy kicsit rá is kell készülnöm, mert nem szakom. Ráadásul ma rábólintottam egy fordításra a Könyvmolynak. Igaz augusztus közepe a határidő, a nyári szünetben is megcsinálhatom. Viszont egy szerkesztéssel is kacérkodom. De az a szakdogámmal párhuzamosan futna, és a józan eszem tiltakozik, ezért még ezen hezitálok.
A 24 óra egy napban, az nekem kevés. Vagy túl sok dolgot akarok párhuzamosan. A vége mindig az, hogy az alvásból veszek el. Mert mondjuk szex után még lelopakodom, és leülök a gép elé blogolni. Pedig lehetne ezt jobban is szervezni, csak van aminek nem tudok ellenállni. Újabban ilyen például a "Once upon a time" c. sorozat. Persze ebben Tyúk a bűnös, ő ajánlotta! Viszont igaza volt, mert remek. Egy átok következtében a mesehősök a mi világunkba kerültek, egy kisvároska lakóiként. A gonosz királynő a kedvencem, aki a legszexibb a csajok közt. Reginának hívják, hogy másképp. Piroskát meg Rubynak. A mesebeli Hófehérke nem igen tetszett, de a modern verziójának helyes rövid haja van, egy egész picit fiús lett tőle. Vagy talán inkább leszbis? A varázstükörtől eltérően én nem mondanám, hogy százszor szebb a királynőnél, de majdnem olyan vonzó.
11 megjegyzés:
Nem akarok dicsekedni, de családi okokból rengetegszer megfordultam különböző pszichiátriai osztályokon. A Lipót zárt osztályán voltam először 12 évesen. Igaz nem betegként, csak látogatóban.
Az is tapasztalat, bár talán nem ugyanaz a fíling.
Nekem a legmeglepőbb az a szólás volt, hogy "egy diliházon nem azért vannak rácsok, hogy a bentiek ne menjenek ki, hanem, hogy a kintiek ne menjenek be". Azaz bent nem is olyan rossz, mint gondolnánk. Sokan kívánkoznának oda be, ha tudnák ott milyen, és a rácsok léte, a bezártság, hogy nem akkor távozhatnak, amikor akarnak, a stigma, amit a pszichiátriai múlt jelent, nem tartaná vissza őket. Annyi normális emberrel, mint egy nap alatt a bolondokházában, sokan egy életen át nem találkoznak. Ott bent, ha valaki haragszik a másikra, az megmondja neki szemtől szembe, hogy mi a baja. Nem érdekli őket, mit gondolnak róluk. Hisz ők már amúgy is bolondok, mi lesz, ha olyasmit mondanak, tesznek, amit nem szokás vagy illik? Azt mondják rájuk, hogy elment az eszük? Kit izgat. A bolondok egymás közt csakis számukra fontos dolgokról beszélgetnek. Ki mit gondol a világról, magáról, a másikról, a családjáról stb. Lényegtelen dolgokról nem csevegnek. És annyi bátorítást, vigasztalást, együttérzést, szeretetet nem kap senki idegen emberektől, mint egy zárt osztály lakói egymástól.
Ki van bent, és ki van kint? Hol van a kint és bent?
Bent vannak a "bolondok", az "ápoltak", kint meg a "normálisak". Csak a lényeget nem írtam? :)
Igen hallottam már ezt a bevágyódást. Részben értem is. Odabent nincs megélhetési gond. Nem kell számlákat fizetni. Nem lesznek munkanélküliek. Egyáltalán semmiért nem kell felelősséget vállalni. Azért mégsem szeretnék bent lenni. Szerintem leginkább olyanok vágynak be, akik csak regényekből és filmekből ismerik a terepet. Azért a valóság nem egészen ugyanaz.
Amennyire lehet, leszedálják ott a népet. Egyszer voltam bent, az exem apósa volt bent. Rémfilmbe illőek azok a zombik, akik a folyosón kószáltak...az ágyban fekvőkről már nem is beszélve. Évekig kísértett.
Bizony, kezessé teszik őket.
Manapság nem is olyan egyszerű oda bejutni. Ha valaki bent van annak nyomós oka van. Nem kellemes társaság.
Azt hiszem, ez erősen intézmény, orvos és diagnózisfüggő. Én egy normális helyről hallottam normális történeteket.
Budapest számos intézményében megfordultam, valamint Szentgotthárdon. Kinek mi a normális.
Engem leszedálhatna valaki társadalombiztosítási alapon úgy 6 hétre. Elfolyatnám a nyálamat, enném, amit elém tesznek, esküszöm, kipihenném magam. Csak ne engedjenek be látogatókat, könyörgöm!
T.
Megjegyzés küldése