A nemzeti eszme megjelenése szorosan kötődik a polgárosodáshoz. Feudális viszonyok közt az emberek csoportjai eltérő jogi helyzetük mentén alakulnak ki. (nemesség, városi polgárság, jobbágyok) A jobbágynak ugyanaz a sorsa, függetlenül az anyanyelvétől, a nemesség is egységes, bár nemzetiségileg sokszínű. (Már István király udvarában is voltak német lovagok.) Egy polgári államban (elvileg) mindenki egyenlő a jog előtt. Az elkülönülés a nyelv, a kultúra, a hagyományok mentén történik. Csak Európa nyugati felén ez kb. 200 évvel hamarabb lezajlik, és ott nemzeti államok vannak. Franciaország a franciák országa, és francia az, aki a francia állam polgára. Lehet, hogy németül vagy spanyolul beszél otthon, de akkor is büszke a franciaságára. Nem nemzetiségi, hanem politikai szempontból.
Európa keleti felén a polgárosodás késik. Ráadásul itt nagy, soknemzetiségű birodalmak vannak. A porosz, a Habsburg és az orosz. Egy-egy nemzetiség több állam területén él. (Példásul a lengyelek porosz, Habsburg és orosz területeken is.) A nemzetté válást a polgárságnak kéne vezetnie, de kicsi a létszáma, tőkeszegény és nem egynemzetiségű. A Habsburg birodalmon belüli szabad költözés és tőkemozgás nyomán Pesten sok német, cseh, szerb polgár vitt vállalkozást. (Meg zsidók is, akik nem rendelkeznek egyenlő jogokkal, pl. nem birtokolhatnak földet, ezért "jobb híján" a polgári pályákat veszik célba. Érdekes lehet az antiszemitizmust ebből a szempontból is vizsgálni.)
Ami még gondot jelent, hogy a nagy birodalmakban nem egyszerre zajlik a polgárosodás, és az elhúzódó nemzetté válás. A központi területek előrébb járnak, a perem lemarad. A magyar részen a fejlődés már ott tart, hogy 1844-ben hivatalos nyelvként a magyar váltja fel a latint. A kapcsolt részeken is, ahol nem a magyarok vannak többségben. A törvényhatósági levelezésben továbbra is elfogadják a latint, de a közoktatás nyelve a magyar lesz. Ezzel a magyarság (nemzeti elismertségéért vívott) küzdelme gyakorlatilag befejeződik, kivívta nyelvének elismertetését. 1848-ban, az áprilisi törvények kevés nemzeti jellegű rendelkezést tartalmaznak, többségében a polgári fejlődést segítő cikkelyt találunk.
A horvátok, a románok, a szerbek olyan polgári jogokat kapnak, amivel nem nagyon tudnak élni, mivel a perem, mint említettük, lemaradt a polgári fejlődésben. Ők most tartanak ott, hogy szeretnének nemzetté válni, nyelvhasználati jogokat, kulturális autonómiát akarnának. Széchenyi és Kossuth vitájának egyik pontja, hogy előbbi megértő e törekvésekkel szemben, míg utóbbi nyíltan elutasító: „én soha, de soha a magyar szent korona alatt, más nemzetet és nemzetiséget, mint a magyart elismerni nem fogok” Persze Bécs, az oszd meg és uralkodj taktikával, megígéri, hogy ha helyreáll a rend, az ő uralma alatt a horvátok, a románok és a szerbek ugyanannyi nyelvi joggal fognak rendelkezni mint a magyarok. Nem csoda, ha a horvátok, a románok és a szerbek is fegyvert fogtak a magyar forradalom ellen. Ami aranyos, Bécs megtartotta a szavát.
Még 1848-ban Olmütz-ben V. Ferdinánd lemondott a trónról, unokaöccse, Ferenc József főherceg javára. Ferdinánd szentesítette az áprilisi törvényeket, de utódát, I. Ferenc József császárt ez nem kötötte, így jogilag támadhatatlan volt, hogy 1849 március 4-én császári pátenssel kiadta az olmützi alkotmányt. Ebben ugyan számos egyéni szabadságjogot biztosított az alattvalóknak, de eltörölte a kulturális autonómiát, megvonta a magyaroktól a nyelvhasználati jogokat. Így a horvátok, a románok és a szerbek tényleg ugyanannyi nyelvi joggal rendelkeztek mint a magyarok. Semennyivel.
Kossuth sajnálatosan megkésve tárgyalni kezd a románokkal és a szerbekkel. Sikerül is megegyezniük, így 1849. július 28-án, a szegedi országgyűlés törvénybe iktatta a nemzetiségi törvényt. Széleskörű kulturális autonómiát, nyelvi jogokat biztosítva a kisebbségeknek. Ez azonban már későn jött, a szabadságharc sorsát nem tudta megfordítani. 1849 augusztus 13-án Világosnál Rüdiger orosz tábornok előtt Görgey letette a fegyvert.
Talán, ha Kossuth kezdetben nem olyan merev ebben a kérdésben, ha Széchenyi elfogadóbb álláspontja jut érvényre, ha legalább lebegtetik a föderatív államalakulat lehetőségét, és ha a területi autonómiát nem is, de a kulturálisat nyomban biztosítják, akkor Bécs nem tudja maga mellé állítani a kisebbségeket. A román és a szerb felkelők nélkül, Jellasics hadserege nélkül talán már későn jött volna, vagy el is marad az orosz beavatkozás.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése