Kríminális

Nem nagyon érek rá blogolni mostanában, sok a munka, hétvégeken tanítok (most is órán vagyok, feladatot oldanak meg gép előtt a tanítványok, így lopok egy kis időt magamnak), hét közben délutánonként is tanítok meg fordítok meg fát metszek meg kertet ások... Először arról akartam postolni, hogy a tavaszias időjárás milyen hatással van a szexuális fantáziánkra és az öltözködésünkre, nemtől és kortól függetlenül, és a bejegyzésnek az lett volna a címe, hogy "Didik és dédik", de ha csak ilyen ritkán írok, akkor talán kerülnöm kéne az ennyire léha témákat, és valami komolyabbat előszedni. Volt mostanában pár dolog a hírekben, ami foglalkoztatott, így inkább ezekről lesz szó.

5 év

2009 március 7-én, pontosan öt évvel ezelőtt írtam az első bejegyzést erre a blogra. (Küldtem magamnak egy emlékeztető levelet a google calendar alkalmazással, hogy ne feledkezzek el a jubileumról.) A címe az volt, hogy Szűzbeszéd, ami egyszerre utalt a születési csillagjegyemre, és arra, hogy ez az első posztom a blogon. Visszaolvasva látom, nem sokat változott azóta sem a helyzet, Kata a mai napig az agyamra tud menni, ami két dolgot jelent, mi sem sokat változtunk, illetve azt, hogy még mindig együtt vagyunk. Valahogy ezzel a bloggal is úgy vagyok, mint ővele. Néha a terhemre van, bosszankodom miatta, elegem van belőle, de az idők során hozzám nőtt, a részemmé vált, és nehéz lenne nélküle elképzelnem az életemet.

Megdönteni Hajnal Viktort

Egyelőre a verkfilmbe néztem bele, a Megdönteni Hajnal Tímeát valószínűleg kap majd egy önálló posztot, esetleg a Coming Outtal hasonlítom majd össze. Elvégre mindkettőben előkerül egy valós probléma (homofóbia, nők tárgyiasítása), és bár még nem láttam egyiket sem, vannak kétségeim, hogy mennyire sikerül ezeket a helyén kezelnie. De nem ezért kerültek bele a mai poszt első bekezdésébe, hanem egy másik közös motívum miatt. Orbán Viktorról olvasok cikkeket, melyekben úgy tűnik, nemszeretett miniszterelnökünket óhajtják megdönteni, és jó alaposan se*ggbe k*rni. (Most első ízben sikerül kiblogolnom olyan szót, amibe két csillag is szükséges. Tényleg morcos vagyok.)

Blame Canada

Az LMBT jogok szempontjából Kanada a világ egyik legfelvilágosultabb országa. A melegek is házasodhatnak, és fogadhatnak örökbe gyerekeket, transzneműek törvényesen is megváltoztathatják a nemüket, átírathatják a dokumentumaikat. Mégis megesett, hogy a torontói repülőtéren egy beutazni kívánó, 25 éves, angol transznőt feltartóztattak, majd elszállítottak egy férfiaknak fenntartott börtönbe. A hölgy író és színpadi komikus, és talán egyszer majd remek sztorikkal fogja megnevettetni a közönségét, de egyelőre azt hiszem, hogy leginkább pocsékul érzi magát az eset miatt. Szerencsére már otthon van, és szerencsére nem érte fizikai inzultus, de a lelki szenvedést sem kívánom senkinek, amin át kellett mennie.

Ó, te ló!

Sőt. Te ökör! Mondtam magamnak, mikor sikerült ismételten belefutnom egy kiváló színházi előadásba, amit jobb tettem volna, ha kihagyok az életemből. Pedig a rendezőnek megszenvedtem már több darabját, panaszkodtam ezen a blogon a Csongor és Tünde meg A képzelt fösvény beteg című darabok kapcsán is. Persze, én vagyok a hülye, tudom, hogy filmeknél nem elég egy jónak tűnő sztori, azt is meg kell nézni, ki csinálta. Mert nem mindegy, hogy a Paramount, az Universal, a 20th Century Fox, a Warner Bros. vagy pedig az Asylum. Miért lenne ez más a színházban? Valamiért azt hittem, egy Shakespeare darabot nem lehet elrontani. Pedig de.

Neknomination

Na, esélyes, hogy ez lesz az idei év legnagyobb állatsága. A wikipédián már szócikk a neknominate, ami a neck és nominate szavakból áll össze. Nominate, mert az idióták egymást nevezik be a játékra, és neck, mert sokan a nyakukat kockáztatják. (Vagy ki tudja, ivós játék, és a nyakukon keresztül csorog le a pia.) A lényege a dolognak, hogy az egyik idióta megiszik két pint valamilyen alkoholos italt (kb. 1 liter), felveszi az akciót, feltolja a videót valamilyen megosztós oldalra, és elküldi a linket másik két agyamentnek, hogy csinálják utána. Persze az igazán dilisek tovább fokozták a dolgot, és egyre durvább dolgokat isznak (egy liter tömény az már elég húzós), esetleg ivás közben, után csinálnak még valami ökörséget. Aki azt hinné, hogy ez vicces, annak mondom, hogy már öt halálos áldozata van ennek a "jó kis viccnek".

Változások a választásban

Ez most nem párválasztás, hanem politikai. Akkor is, ha Valentin nap van. Arról nem írok. A Valentin napi reggeli szex pont olyan, mint más napokon. (Kérdeztem Katát, hogy csókoljak-e kis piros szívecskéket a fenekére, de nem kérte.) Szóval az országgyűlési választás megváltozott szabályairól akarok írni, ha már Bálint nap alkalmából megkaptam a választási értesítőmet. Jókora változás van a négy évvel ezelőtti szabályokhoz képest, csak a kampányolás közben ez nem téma, inkább azzal foglalkoznak, hogy a másik oldalon ki mennyit lopott. Pedig abban nincs semmi változás. A politikusok manapság is annyit lopnak, amennyit nem szégyellnek. És tudjuk, hogy nem igazán szégyellősek.

Duolingo

Nem, ez nem a rézf@szú bagoly fiókája, ez a Duolingo kabalamadara. A Duolingo pedig egy ingyenes, internetes nyelvoktató rendszer. Lehet használni számítógépen, és mobileszközökön is, Apple iAkármire és mindenféle androidos eszközre is lehet telepíteni. (Kivéve az én butácska okostelefonomat, mert annak olyan kicsi a memóriája, hogy teliraktam már, le kéne törölnöm ezt azt, vagy vennem egy okosabbat.) Pillanatok alatt lehet regisztrálni, az e-mail címünk megadásával, vagy ha van google azonosítónk (akinek gmail fiókja van, annak már van ilyen), vagy facebook fiókunk (kinek nincs), akkor elég egyetlen gombnyomás is.

Nyafogás és stílusok

Tesóm szokta mondani,amikor nyafogok valamin, hogy akkor én most panaszkodok vagy dicsekszem? És tényleg, a a panasz oka többnyire olyasmi, aminek inkább örülnöm kéne, csak sokszor jó dolgomban már azt se tudom eldönteni, hogy minek örülnék jobban. A tegnapi nap teljességgel ilyen volt.  Először is a kezembe vehettem a megkésett karácsonyi ajándékom. Gaura Ági vámpíros könyveit időben megrendelte tesóm, de aztán mégsem értek ide (a bagolyhajszás sztorinál már meséltem). Na, tegnap megkaptam a könyveket, és igen megörültem nekik, Ági nagyon kedves, személyre szóló dedikálással látta el mindhárom kötetet. Hogy mi okom lehet panaszra? Hát csak annyi, hogy nem bírtam ki, és nekiálltam olvasni, így a nyomorult szerkesztésemet hajnali fél kettőig csináltam, mert már a múlt hétre megígértem, hogy leadom, és tényleg nem akartam tovább húzni.

A család fogalma

Fészbukon osztotta egy ismerős, hogy iskolai hittanórán azzal kábítják a gyerekeket, hogy az egyedülálló anyuka és x db kisgyermeke együtt az nem család. Erre csak annyit tudok mondani, hogy rohadjon meg az, aki képes ilyet mondani egy 7-8 éves kisgyereknek. Akinek nem elég az, hogy az anyukája egymagában, segítség nélkül kénytelen gondoskodni róla, nem elég egyedül várnia a buszt, miközben a többiekért jön az apukájuk, nem elég úgy felnőnie, hogy nem lát apai mintát, még azt is el kell viselnie, hogy valami idióta kívülállónak bélyegzi azzal, hogy neki nincs családja. Gratulálok, ez igazán szeretetteli, keresztényi hozzáállás, igazi pedagógiai érzékenységre, és krisztusi jóságra valló tett. Ez történik, amikor a tankönyvet nem a gyerekek igényeihez, hanem egy ideológiához gyártják.

A teljesség felé

100 éve született Weöres Sándor. (Hogy pontosítsak kicsit a rádióban elhangzottakon, tavaly június 22-én volt a születésének századik évfordulója, január 22. a halálának a napja, ma 25 éve, hogy meghalt.) Az első dolog, amit olvastam tőle, az A teljesség felé volt. Már ha nem számolom a gyerekverseit, mert természetesen a reszkető Galagonya, a Bóbita, körben az angyalokkal, a Csiribiri szellő-lány, Haragosi, aki minden apróságtól kiborul, meg a kínai száncsengő (Csing Ling) nekem is megvolt gyerekként. De legelőször ezzel a felnőtteknek szánt írásával találkoztam. Persze a csiribiri lélek lép a lajtorján, és az ágyad forró... engem hívj ma álmodba (eredetileg: még mellettem alszol ma - de a gyerekeknek azért már mégiscsak hm) szövegek is átértelmeződnek kicsit idősebb korban.

Agyrémálom

Persze tudhattam volna, hogy nem véletlen mondja, aki beírta a fészbukra, hogy a valóvilág hatodik műsorában sikerült minden eddigit alulmúlni, és ezt egy korhatáros GIF kép (gondoltam, animált gif lesz, és tényleg) be is bizonyítja. Amit azonban inkább nem linkel be a jóízlés okán. Én persze amilyen hülye kiváncsi vagyok, nem bírtam ki, rágugliztam. Basszus, úgy kellett nekem! A félmeztelen srác, nekem idáig azt jelentette, hogy egy pasi a felsőtestét villogtatja. Ezen viszont volt egy hosszú ujjú póló! Bakker! És három p*csa ott ült a széken, és bámulta a pöcs (szó szerint értendő) produkcióját. Az egyik még intett is, kinyújtott karral, a mutatóujját forgatva, hogy csinálj nekem helikoptert, bzmeg. A csávó meg, esküszöm, csóválta nekik a farkát! A magyar kereskedelmi televíziózás csúcsa!

Fordítás szükségeltetik

Rájöttem, hogy nem csak az angol nyelvű szépirodalmat kell lefordítani, hogy a könyveket azok is élvezhessék, akik magyarul olvasnak csak ilyesmit. Sokkal fontosabb a magyar-magyar fordítás, hogy pontosan értsük az embereket, és jobban élvezzük az életet. Felismertem, hogy a környezetemben szinte mindenki valamiféle fura nyelvet beszél, mely tele van "hamis barátokkal", azaz olyan kifejezésekkel, melyek az anyanyelvemen, magyarul ismerősnek tűnnek, magától adódna az értelmezésük, pedig valójában csak alaki hasonlóságot mutatnak a szavak, igazából egészen más a jelentésük. Mondok példákat.

Év vége, év eleje

Túléltük az ünnepeket! Necces volt, mert a mama letális dózisban kínálta a hagyományos ünnepi ételeket. De kicseleztem, ügyesen imitáltam a sütifalást. Szedtem mindenből a tányéromra, és kínálgatásnál mutogattam, hogy még van. Aztán lopva mások tányérjára csempésztem egyet-egyet, mutatva, hogy azért fogyogat, de már nem bírok többet. Szilveszterkor viszont súlyos helyzet alakult ki. Virslit mindenkinek kellett enni, hogy szerencsénk legyen. Persze disznóhúsból. És nem, baromfivirsliről szó sem lehet. Csak a disznó jó, mert az "előrefelé túr". A baromfi meg "hátrafelé kapirgál".

VX

Estefelé sétálni vittem Szendit. Tudom, ez bután hangzik, tekintve, hogy csak én sétáltam, ő repült, de nem mondhatom, hogy repülni vittem, mert azt sajnos nem tudok. Nagyi se tud, de mesélt róla, hogy nagyon régen voltak akik tudtak. Ő is csak hallott róluk, és állítólag elég furán néztek ki, inkább hasonlítottak Szendire, mint miránk. Persze csak kinézetre, mert Szendi sokkal barátságosabb. (Mondta ezt azután, hogy megharapta.) Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy Szendi vitt sétálni engem, és talán néha így is volt, amikor nekem nem sok kedvem volt kimozdulni. Ő persze mindig nagyon várta, hogy repülhessen. Főleg mivel ilyenkor szokott bogyózni, mert szobatiszta a szentem, soha nem piszkít a szekrényembe.

Clara (6. rész)

Miután elcsitultak a hullámok, kimentem a konyhába pezsgőért és két pohárért, majd beültem mellé a kádba. Kicsit összebújtunk és csókolóztunk, de az egyszemélyes kád nem túl kényelmes, ehhez kevés benne a hely. Így aztán hamarosan átültem a másik végébe, hogy egymással szemben legyünk, öntöttem egy kis habfürdőt a kádba, és engedtünk még rá vizet. Csináltunk egy kis habot, nem nagyot, de sűrűt, ami tovább megmarad. Az praktikus, mert akkor lassabban hűl ki a víz. Kikísérleteztem, mert masztizás után szeretek elidőzni a kádban, de az hideg vízben nem az igazi. Egy darabig vihogva fújkodtuk egymásra a habot, majd Zsuzsi kezébe nyomtam a két pezsgőspoharat, és kibontottam az üveget.

Bagolyhajsza

Könyves játékot hírdetett "Gaura Ági" a fészbukon. A feladat, hogy fotót kell postolni hozzá, amin karácsonyi környezetben látható valamelyik könyve, vagy akinek az még nincs, egy bagoly. (Annak apropóján, hogy a Lidércnyomás-ban szerepel a rézfaszú bagoly.) Mivel a játékban saját készítésű, karácsonyfára akasztható rézfaszú baglyot (is) lehet nyerni, gondoltam benevezek. (Könyvet is lehet, de azt nem akarok nyerni, mert az már van, illetve lesz, de majd ezt is elmesélem.) Nem tűnik különösebben nehéznek a feltétel, amivel bekerülhet az ember a sorsolásba, de a sors közbeszólt, és nekem is sikerült komplikálttá tenni a dolgokat, így ami nagyjából 5 perces meló, azzal sikerült egy fél napot eltöltenem.

Csendes szenteste

Lehetne csendes éj is a cím, talán jobban is illene az alkalomhoz, de az éjszaka nem volt csendes (majd kitérek rá miért), csak az este. Az viszont szépen, nyugodtan, békésen telt. A karácsony az felénk jellemzően hatalmas felfordulással jár, szenteste a mamánál, utána pedig Kata nővérééknél meg nálunk van ebédből vacsorába érő zabálás. Idén a mama megemlítette, hogy fárasztó a sok főzőcskézés, és nincs is elég hely, és egyáltalán. A három nő (mama, nővér, Kata) megtanácskozta a helyzetet, és úgy döntöttek, idén nem lesz színes, szélesvásznú, egész estét betöltő ebédmaraton, csak délutáni süteményezés. Nekem is tetszett az ötlet, hogy idén megúszhatjuk gyomorrontás nélkül. Szóval ez volt a terv.

Karácsonyi hangulat

Teljesen rám tört a karácsonyi hangulat. A megnyitott jutyúb videók előtt coca-colás reklámok vannak. Bár valószínűleg a WestJet akciója lesz idén az, amit nem lehet majd űberelni. A suliban is ment az őrület, kalapból húzták a neveket a kölykök és ajándékozgatták egymást. És az hagyján, de a kolleginák is ragaszkodnak ehhez a marhasághoz. Én szerencsémre az egyik férfikollégát húztam, vettem neki egy doboz sört, amire ragasztottam egy zöld kartonból kivágott fenyőformát, és kidekoráltam kis ezüst csillagokkal. Én örülnék egy ilyennek, és szerintem ő is örült neki. Szerencsém volt, az egyik csajszitól édességet kaptam, apró kis bonbonokat, rossz esetben kaphattam volna Avon vagy Oriflame színes kozmetikumot is. De a karácsonyi hangulatom nem ezeknek köszönhető, hanem a videónak, ami a kólás reklám után volt.

Ká Tünde

Nem szokott gondom akadni az ítéletalkotással, pillanatok alatt képes vagyok határozott és magabiztos véleményt mondani olyan dolgokról is, melyekhez nem értek, és szinte semmit sem tudok róluk. Most viszont elolvastam jó pár cikket, megnéztem több videót is, végiggondoltam pro és kontra, beleképzeltem magam a szereplők helyzetébe, de még mindig nem tudom, hogy mit gondoljak az esetről, hogy kinek van igaza. Így aztán az a meggyőződés kezd bennem érni, hogy valamilyen szinten mindenkinek. Hogy az igazság bonyolult. Vagyis inkább az ügy bonyolult, az igazság az sokkal egyszerűbb, csak éppen mindenki másról beszél, mert az igazsággal nem ildomos, nem kifizetődő előhozakodni, esetleg nem is nagyon érdekli az embereket, vagy egyenesen tudnak róla, csak nem törődnek vele, úgy tesznek, mintha nem létezne.