500+

Lekéstem a félezres jubileumot, ez már az 506. bejegyzésem lesz. Pedig készültem rá, hogy majd írok valami ország- és évértékelő beszédet, ilyen "innen indultam, itt tartok" összefoglalót. Lehetett volna benne szép grafikon, hogy a letöltésszám hogyan változott hónapról hónapra. Két és fél éve az első bejegyzés óta - amit nem is volt biztos, hogy közzéteszek - eljutottunk oda, hogy rendszeres olvasóim vannak. Ahogy ezt írom, közben csevegek a fészbukon egy bloggerinával a blogolásról. (Ez még tegnap este volt, hogy rohan az idő!) Mondtam, hogy ez kicsit olyan mint valami függőség. Megszoktam, hogy itt elmondhatom, ha történt velem valami, amit nincs kinek elmondjak. Vagy elmondom, de az nem elég, ki is kell írjam magamból. Vagy mert olyan rossz, vagy mert olyan jó. De talán csak szimplán exhibicionista vagyok, és ki kell teregessem az intim belsőségeimet ország-világ elé. Ja, és egy remek világtérkép is lehetett volna benne, hogy a Föld mely országaiból nézték már a blogomat. Afrika és a közel-kelet fehérlik, meg Grönland, de csak mert ezeken a helyeken nem nagyon van internet. De szerintem, ez nem nagyon érdekelne senkit

Inkább azt szeretitek, ha divatról írok. Különösen, mivel marhára nem értek hozzá. Például a múlt hét végén, levelezős órám volt, és összefutottam egy érdekes ruhadarabbal a folyosón. Egy v-nyakú, pink színű pólóval. Na most a pink az igazából instant, eperízű tejturmixba való ételfesték-rózsaszín volt. A v-nyak meg igazából V-nyak, mert jó nagy V volt. Keskeny, de mély kivágás, sőt, mondhatni dekoltázs. Mindez vékony, de izmosra gyúrt formákon feszült, háromszög alakú felsőtesten, öklömnyi mellizmokon. Még fülbevalója is volt a srácnak! Tök fura volt, mert egyébként nem volt csajos a kinézete, csak ez a ruhadarab, ez lógott ki nagyon a képből. Gondolkodtam a dolgon, meg végignéztem magamon. A férfi fazonú fekete farmeromon, meg a sportcipőmön. Hát, ez se szoknya meg körömcipellő. Szóval csak ne furcsáljak semmit!

Hétfőn meg hideg volt reggel, és a feszes, koptatott farmeromhoz felvettem egy füstszínű, vastag kötött pulcsit. (Csónak nyakkal, a v, különösen a V, nekem nem jön be annyira.) Mikor belibbentem a tanáriba, a földrajzos kolléga leszórta a mokkáskanalát a földre. (Ez a fazon feltűnő gyakorisággal elejt, lever, feldönt, kiborít, elront stb. valamit, ha a közelébe megyek. Egyik kolléganőm szerint odavan értem, és talán egy másik szerint is, mert az meg feltűnően nem bír engem, ellenben a földrajzos kollégát meg nagyon is bírja.) Na szóval, felvette a kanalat, majd mondta, hogy milyen jól nézek ki. Nem tud rájönni mitől, de biztos csináltam valamit a hajammal. Mondtam, hogy két napja mostam utoljára, és inkább a vastag pulcsi miatt lehet, ebben nagyobbnak látszik a mellem. Erre nem szólt semmit, ennyi volt a beszélgetésünk. (Nem tudom mit kell zavarba jönni az ilyesmitől. Nem direkt hordok melleket a férfikollégák cikizésére, ezek csak úgy vannak.)

Na, az ilyet szeretitek, gondolom. Divatot meg szekszet. De ha választani kell, akkor inkább a szex. Mondjuk több közöm is van hozzá. Azt pl. még kihagytam az előbbiből, hogy hétfőn más is mondta, hogy "ragyogok". Úgy belülről. Mondtam, hogy mert a hétvégén jól kialudtam magam, de ez színtiszta kamu volt, sőt épp ellenkezőleg. Vasárnap este a gyerkőcöt viszonylag korán ágyba raktuk. Aztán szexeltünk. Nem kicsit, nagyot. Meg hajnali háromkor is, mikor felébredt Katám. És reggel is jó okom volt rá, hogy sikerüljön lekésnem a szokott buszt, és így épp háromnegyedre essem be, gondolom üdvözült mosollyal az ajkamon. Meg biztos szórt voltam kicsit egész nap. Mindig ez van, amikor az eü. szexszünet után egymásra szabadulunk. Mert én olyan vagyok, hogy ha napokig nem szexelek, akkor folyton azon jár az eszem, aztán amikor meg igen... nos akkor is.

Azt nem tudom, mennyire szeretitek, ha a háztartásról mesélek, de most elmondom, hogy harmadszorra olyan rutinosan gyújtottam be a kályhába, hogy csak egyetlen szál gyufát használtam el a tűzcsiholáshoz. És már tudok úgy rakni a tűzre, hogy nem égetem szét a kezemet. És kísérletképpen a kályha tetején főztem a teát. (Hibiszkusz csipkebogyóval.) Mondjuk a gázon hamarabb felforr a víz, de fílingnek nem rossz, illetve most, hogy az ukránok rács mögé dugják Julia Tyimosenkót, lehet megint elzárják télen a gázcsapot, de így akkor sem fogunk megfagyni, és lesz hol megsütni a rántottát. Még napelem kéne a tetőre, ha nem lenne áram, meg egy fúrt kút a kert végébe. De tartok tőle egy év nem lesz ezekre elegendő. Azt hiszem, javasolni fogom, hogy a 2012-es világvégét halasszuk el, mint az euró-övezethez való csatlakozást. Mondjuk, ha ez is annyi évet csúszik, akkor könnyen lehet, hogy én már nem fogom megérni a világ végét.