Komoly dilemmában voltam délután. Üzenet várt az ebédlőasztalon, hogy mosogassak el, teregessek ki, takarítsak össze és hasogassak fát. A dilemma abban állt, hogy ha ezt megcsinálom, akkor nem lesz időm tanulni és írni, viszont este elmarad a veszekedés, tehát szexelünk, vagyis este se lesz időm tanulni és írni. Komoly probléma, de úgy csináltam mint az okos lány a Mátyás királyos mesében. A házimunkát csináltam is meg nem is. Válogattam apróbb fát, és befűtöttem. Lepakoltam az asztalról a mosogatóba. Persze Kata mikor hazajött, szintén veszekedett is meg nem is. Lehordott mindenféle lusta disznónak, aztán oadabújt hozzám, hogy ölelgessem meg. Szóval most teljesen bizonytalan az esti program. De leginkább Fecó miatt, aki a leckéjét még nem csinálta meg, mert szakkörön volt, aztán pedig "megfeledkezett" róla. Most gyürkőznek vele, és mire készen lesz, lehet Kata is kész lesz, kidől, és aludni akar.
Pedig még a mosogatásra is hagytam magam rávenni. Igaz ő meg kiteregetett. Közben meg úgy csináltunk, mintha beszélgetnénk. Bentről a szobából kiabált kifelé, miközben szólt mellette a zene, mellettem meg csobogott a víz. Mondta ám nagyon, amiből én ugyan egy büdös szót nem értettem, de mikor elhallgatott, akkor visszakiabáltam, hogy "adeeela... komeee... ritemi... naaabote". Valamit visszakérdezett, amire azt mondtam, "beeela... komeee... naaabote". Erre megnyugodott és folytatta tovább. Időnként bekiálltottam, hogy "hah" meg "komoly?", és teljesen lehiggad, hogy milyen kedvesen meghallgatom a búját, baját.
Aztán még lement a pincébe, és hozott fel befőttesüvegeket, fordult kettőt is, hozott nyolc darabot. Kérdezte, hogy szerintem elég lesz-e? Mondom mihez? Hát, annyi birsalmát kaptunk a tanyáról, meg az egyik ismerősétől is, hogy úgy döntött, lekvárt fog belőle főzni. Elég lesz nyolc üveg? Mondtam, hogy tutira, sőt, sok is lesz. Szerintem ez pont nyolccal több, mint amennyi lekvárt ő főzni fog. Na erre kiakadt, hogy milyen negatív vagyok. Aztán felhívta a nővére, utána meg ő az anyukáját, és akkor leckét kellett csinálni, meg előszedni ezt, elrakni azt, fürdés idő, ó basszus, ma már nem áll neki a lekvárnak. De szerintem holnap sem. Ha mégis szorítana rá időt, akkor elárulom neki, hogy a lábas, amit az anyukája adott, hogy abban főzze a lekvárt, és az se baj, ha odaégeti, szóval az a lábas régebben a kutyájáé volt. Ebből ette a kaját szegény, amíg el nem pusztult.
7 megjegyzés:
Szerintem inkább pálinkát csináljatok.
Sokkal helytakarékosabb :)
Panka
Gyönyörűen leírtad az otthoni légkört, annyi kivétellel, hogy a szex kérdése nem probléma. :)
Az a lábas, az nagyon durva. Tényleg a kutyusé volt?
Panka: Amiből lekvárt lehet, abból pálinkát is. :) Mondjuk nem vagyunk rá felkészülve, egy nyomorult desztillálóberendezés sincs a lakásban. Felelőtlenség. Régen bezzeg, ha WC nem is, de pálinkafőző minden házban volt. :))
D'Angel: A szex is lehet probléma. :) Olyan mint a pénz. Ha nincs az is baj, ha sok van belőle, az is baj, bár az általános álláspont szerint inkább ez utóbbival próbálna meg az ember megbirkózni. :))
A lábas, ha nem a kutyáé volt, akkor annak az ikertestvére. De mindegy, elég, ha felvetem a lehetőséget, a gondolat is csökkenteni fogja a lekvárfőzési hajlandóságot. :)
Az utolsó kommented utolsó két sora gonoszabb, mint az egész internet :)
Panka
Hagyja a csoffadt almát másra, engem vigyen a padlásra! A cél szentesíti az eszközt. :) És nem tudjátok, milyenek a lekvárjai. :))
Ha nincs az sokkal rosszabb...azzal elég nehéz megbirkózni. Napi 2x1 órás edzéssel talán leküzdhető. :)
Kis gonosz! Szegény pedig jót akar nektek! :)
Nem jót akar, csak ki akarja próbálni a birsalmalekvárt. De akármilyen is lesz, soha többé nem csinál. Mert már megvolt, ki van pipálva. :)
Megjegyzés küldése