Fecó a múltkor látott egy 3D-s rajzfilmet. Aztán most valahol hallott a 4D-s filmekről. Na mondom, az érdekes, de hogy lehet. Hát kiderült, semmi köze a negyedik dimenzióhoz, pusztán a melléknévfokozás új formájáról van szó. Ezek is közönséges 3D filmek, csak kiegészítik őket speciális effektusokkal, melyek azt az érzetet keltik, mintha a néző is jelen lenne az események helyszínén. Vibrál alatta az ülés, rázkódik a képpel szinkronban, például az autó beleszalad egy gödörbe, ugrik a kép, és a néző nyekken egyet, akkorát zökken alatta az ülés. Ha hajladozó fákat lát, a haja is borzolódik a légáramlattól, melyet hatalmas ventilátorok kavarnak. Vicceltem, hogy ha esik az eső, akkor pedig bőrig áznak bent a teremben, mert fentről vizet csorgatnak rájuk. Hát ez nem csak vicc! Ha bőrig nem is áztatják a közönséget, de vízpermetet porlasztanak a levegőbe, hogy az élmény minél valósághűbb legyen.
Kedvelem a különleges hangulatú képregényeket, ahol a lényeg e történet felől eltolódik a rajzok irányába, és inkább képzőművészet lesz, mint irodalom. A mezei regényadaptációkat viszont nem szeretem. Kilúgozzák a sztorit, és a képekkel megfojtják a képzeletet. Ennél már csak a gyerekeknek szánt gügyögős izék rosszabbak, amiket például rajzfilmekből csinálnak. Minden oldalon egy szép, színes kép, és mellettük a jelenetek parafrázisai, de valami olyan stílusban, mintha egy szellemileg visszamaradott tízéves mesélné el hónapokkal korábbi moziélményét. "És akkor a zöld nadrágos kis Jancsi és a piros masnis, szöszi hajú Juliska eltévedtek az erdőben. Nagyon nagyon megijedtek! Bizony. Nem találták az ösvényt. Ti gyerekek fogadjatok szót anyukának, ne kószáljatok el az erdőben. Ne ám!" Bleee...
Nagyon hamar észrevettem, hogy az igazán jó könyvekben nincs illusztráció. Azért nincs, mert nincs rá szükség. Nem kell lerajzolni a szereplőket, a helyszíneket, mert mindent el tudok képzelni a szöveg alapján. A kép, és a film ennek nagy részét feleslegessé teszi. A 4D technológia a fantázia maradék kis részét is használaton kívül helyezi. Pedig azt inkább edzeni kéne, hogy gyakorlott befogadókká váljunk. Egy írás kétoldalú kommunikáció. Az író a fejében előállít egy ideát, egy általa elképzelt helyzetet, amit szavak segítségével megpróbál ábrázolni. Olyan szavakkal, melyek számára leírják a körülményeket, az eseményeket, a szereplőket, a hangulatot, az érzéseket, az indulatokat, egy egész kis univerzumot. Az olvasó a szavak alapján pedig felépíti az univerzumot. Nem feltétlen azt, amelyiket az író ábrázolt, hanem a sajátját. Ennek az univerzumnak a gazdagsága, a szépsége pedig attól függ, mennyire járatos ebben a folyamatban. Mennyire gazdag a fantáziája. Mekkora a háttere, a tudása, műveltsége, és mennyire izmos a képzelőkéje. Azaz mennyi gyakorlata van ebben.
Hiába a legzseniálisabb írásmű, ha az olvasó képtelen megalkotni a saját verzióját a szavakkal megfestett világról. Vagy az szegényes. Nem fog eljutni az olvasás határtalan gyönyörének átéléséhez. A 4D passzív befogadóvá tesz, az olvasás aktív teremtő társsá. És a profi 4D technológia lustává teszi az alkotót is. Nem is kell sztori, elég, ha egy kellően izgalmas környezetbe helyezem a befogadót. Példa az Avatár. Olyan csodálatos volt a film látványvilága, hogy megbocsátottuk neki a lapos (és egyáltalán nem eredeti) történetet. Sőt, egy emberöltő (mondjuk 70 év) múlva is nézhető lesz. Egy 70 évvel ezelőtti fekete-fehér film, hogy ma élvezhető legyen, nem kevés erényt kell felcsillantson. Humphrey Bogart jut elsőnek eszembe, hogy jó tudott játszani. Casablanca, A máltai sólyom. Történet, rendezés, képi világ. Szerintem ezeket a filmeket ma is tanítják, minden valamire való filmes iskolában. Nagyszerűek. De vegyük elő Dashiell Hammett könyvét, és rájövünk, még a klasszikus filmalkotás is elbújhat az írás mellett.
6 megjegyzés:
E bejegyzésed pont időszerű, abból a szempontból, hogy épp az elmúlt 1-2 napban folytattunk apró vitát arról, kell-e egy regényben leírást alkalmazni. Avagy elég-e a minimalista, szikár történetközlés. Az indíték mondjuk nem a képzelőerő használata vagy nem használata volt, hanem a nyelvezet. Mindenesetre az összefüggés megvan.
----
Képregény Bosch műveivel? Azt díjaznád? Próbáltam keresni, hogy csinált-e már valaki ilyet, de humoros megközelítésen kívül nem nagyon találtam semmit.
----
Ilyen 4D-s film vetítésen azért részt vennék egyszer. Nagyon is izgat. Volt kísérlet a szagos filmre (Polyester) a 80-as évek elején, de a bűz nem tisztelte Dánia határait. Néha kell, hogy másfajta impulzus érje az agyat, ezekre ez tökéletesen megfelel majd, ha tényleg tökéletesítik és meglesz az "infrastruktúrája". Nem kell, hogy többet adjon egyszeri, sima kikapcsolódásnál.
A Casablancát szerintem a forgatókönyvírói előadásokon is gyakran felhozhatják példának, mert ennyire erős szövegkönyv ritkán születik.
A leírás kérdésére a válasz egyszerű: attól függ. Azaz nincs univerzális válasz, regénye válogatja. Hogy milyen stílust kíván megütni az író. Ha egy lassan hömpölygő epikus mesét mond, akkor kellenek a leíró részek. Képzeljük el a Gyűrűk urát, kihúzva belőle a leíró részeket. A gazdagon burjánzó mitikus világ szétpukkanna, mint szappanbuborék, a maradék meg egy középszerű, némileg homályosan szövevényes folytatásos sorozat lenne. Ha cinikus politikai akciókrimit írunk, kiégett főszereplelővel, gyorsan pergő cselekménnyel, akkor a leíró részek mellőzhetők, az ütős párbeszédek mellé rövid, és dísztelenül szikár mondatok illenek. De ez inkább a stílus témaköre. Lesz aki leír, lesz aki nem. (Kell-e a szőke haj és a D kosár egy fotómodellnek?)
Mondjuk Bosch stílusában egy vámpíros-vérfarkasos sztori. Az ütős lenne! :)
Ha lesz 4D mozi, nem csak alkalmi impulzus lesz. Előbb-utóbb kiszorítja a hagyományost, és csak divatjamúlt, vén nosztalgiázók fogják a régi filmeket nézni. Illetve rosszabb. A régi filmeket mind újraforgatják, szagos-ízes-tapintós remake formájában.
A vitapartneremnek egy krimiben nem kéne olyan információ, hogy kék blúz és fehér szoknya volt az áldozaton. Szerinte az már felesleges információ, ha a történet szempontjából lényegtelen, és csak lassul tőle a sztori.
Szerinted A Gyűrűk ura a fantasy irodalom csúcsa? Számomra is hihetetlen, de nem tudtam megbarátkozni ezzel a műfajjal. Sci-fi minden mennyiségben jöhet, de a fantasyről már lemondtam. Pedig úgy érzem, minimum unokatestvéri a rokonsági fokozat a kettő között. Ha a csúcspéldány nem érdekel, sose lesz viszonyom vele. Még veszedelmes sem.
----
Nem is gondoltam, hogy más lesz a válaszod. :)
----
A videó, dvd, BR és a torrent sem ölte meg a mozikat. Vérfürdős csonkolás volt, kétségtelen, de azért zombik nem születtek. Nem félek, hogy kihalnának a hagyományos mozik. A 70-as évek végén azt hitték, hogy "Video killed the radio stars", de mégsem, lásd borosbocskorokról még alagútfúró kütyüket is elneveztek.
Biztos lesznek remake-ek, de ha egy Lucas azon tökölődik már évek óta, hogy megcsinálja-e (sima) 3D-ben a Star wars 4-6-ot, akkor azért az jelent valamit. Őt is és Spielberget is ridegen;) alázták a South Parkban, pedig csak egy egyszerű folytatást hoztak össze az Indyhez. A 3D-s filmek jegyárai is kemények, a 4D-s a gyémántot verdesné. Értékben és keménységben is. Én csak tudom, bennfentes producer vagyok, ha eddig nem lett volna világos. :) Summa summarum: remélem, nem lesz igazad. :)
Ez stílus kérdése is. És lehet nem az a kérdés, kell-e írni a ruha színeiről, hanem az, hogy miért pont ezekbe a színekbe öltözött az illető.
Az áldozat, egy 14-15 éves fiatal lány, a szőnyeg szélén hevert, fehér szoknyában és kék blúzban, mintha egy kórusmű előadásáról szökött volna ki. Hogy a kórusból vagy a nézőtérről, azt nehéz megmondani. Ugyanazok a jól neveltnek tűnő kislányok járnak kóruselőadásokra, mint akik a kórusokban énekelnek.
A lány a móló szélén hevert. A szoknyája fehér, a blúza kék volt. Mint valami tengerész egyenruha, olyan volt a két szín egymás mellett.
Sheera holtan hevert a földön. A szoknyája fehér volt, a blúza kék és az arca is hófehér. Avram a lányt nézte, aki színeivel a nemzeti lobogóra emlékeztette.
A Gyűrűk ura az egyik legismertebb darabja a műfajnak. Nem a kedvencem, túl van bonyolítva, és kissé öncélúnak tűnik a háttér. Most olvasom Robin Hobb Látnok-ciklusát. Sokkal jobban lebilincsel. Ha a sci-fi felé húzol, javaslom Zsoldos Pétertől a "Távoli tűz"-et. Ha még nem olvastad volna, bár szerintem igen, mert klasszikus. Tipikus fantasy, "A Viking visszatér" folytatásaként, ami meg tipikus sci-fi.
A tranzisztoros rádió is megölte a csövest. Ez nem műfaj, vagy hozzáférés kérdése, hanem a technológiáé. Ha versenyképes áron tudják majd kínálni, nem lesz megállás.
Jó példák. Mi leragadtunk a pókhálós falra vetülő árnyéknál. Igazából talán az ok az lehetett, hogy nem az olvasás a legkedvesebb szabadidős tevékenysége.
---
Nem, ezt még nem olvastam Zsoldostól, de tervben volt/van/lesz. Köszönöm!
---
Ebből még krimi is lehet. "A tranzisztoros rádió is megölte a csövest." Bár valakit többször megölni művészet. Tudható, mert ez még az Orient expresszen is komoly fejtörést okozott Poirot-nak. :) Kicsit uánaolvastam, és Dél-Koreában már sikeres a 4D-s mozi. Annak ellenére, hogy átszámítva 3-4 ezer forint egy jegy. A 3D-s árak is hasonlóak a magyarorzágihoz, ha betör ide, elképzelhető, hogy itt is ennyi lesz. De ez egyelőre még megjósolhatatlan. Nekem meg elképzelhetetlen, hogy bizonyos rendezők majd 4D-ben forgatnak. Többek között a Dogmások biztosan. Féltem a hagyományos mozit, na.
"Egy csöves halála" - erre így nem is gondoltam. :) Persze egy hajléktalant megölni nem komoly krimi, de mondjuk lehet tekerni rajta, hogy mesés örökség várt a korábban kitagadott családtagra, és az összes élő rokon gyanús. :)
Megjegyzés küldése