Ma pörgős nap volt. Elsuhant a délelőtt, nagyon élveztem az óráimat, de úgy tűnt, a kölykök is. Hazajöttem, kinyomtattam pár anyagot az internetről, ami kell majd a vizsgáimhoz, lefűztem őket egy nagyon vastag irattartóba. (A múlt félévben kettő ilyen telt meg.) Aztán eldobtam magam az ágyon, és olvastam Rachel Hawkinst. (Itt a blogja.) OK, kicsit tinilányos a mese, de meggyőztem magam, hogy nem gyermekirodalmat fogyasztok, hanem gyakorlom az angolt. Erre a célra ajánlom másnak is a Hex Hallt. (Amazonos link, ha már a Kindle képernyőjén olvasom.) Mese, egy tini bosziról, aki addig zűrözik a varázslataival, hogy javító-nevelő intézetbe dugják. Más boszik, meg alakváltók (vérfarkas, vérpuma, stb.) mellé. Hiányoltam a vámpírokat, de kiderült az is van. Tudom gyermeteg vagyok, de hát erre izgulok, ez van.
Aztán elmentem Fecóért, és Katával egyszerre értünk a kapuba. Tegnap kaptunk a mamától üres pizzatésztát, pillanatok alatt megsütöttük, vastagon beterítve tejföllel és olajbogyókkal díszítve. Vacsora után csocsó Fecóval, elpáholtam, hogy majdnem sírva fakadt. Most csinálja a leckéjét. Aztán Kata elmesélte, hogy átszambázott hozzájuk a másik részlegről egy kolléga, és nagyon nyomult rá. Erre ő kilépett a szobából egy iratért, aztán elment és megebédelt. Jó lassan. Mire visszajött, már nem volt ott. Mondtam, vannak direktebb módszerek is, és elmeséltem az anekdotát, ami állítólag a váradi színházban esett. Előadás alatt, mikor az ünnepelt primadonna ott tartott, hogy "Tavaly mikor Kolozsvárott jártam, egy fess katonatiszt volt a szeretőm...", erre az első sorból felugrott egy tiszt, és megpödörte a bajszát, "Az én voltam!". A színésznő, mintha a szerephez tartozna, így folytatta, "... aki butább volt, mint a lova."
Addig csacsogtam, hogy Kata rám villantotta a vesetrancsírozó pillantását, hogy "nem akarok-e inkább mosogatni?", de visszamosolyogtam, hogy most nem, és kilibbentem a konyhából. A leveleim közt volt egy link Interditől, egy blogbejegyzésre, ami linkel egy új guglis projektet, ahol fraktálokkal lehet játszani. mindig is rajongtam az ilyesmiért. Lenyűgözött pl. a Julia halmaz. (Nem Júlia, hanem Zsüli. Gaston Julia, aki a fraktálokat felfedezte, csak mégse ő lett a "fraktálok atyja", hanem Benoit Mandelbrot.) Szóval a Julia-halmaz igazából nem is egy halmaz, hanem Julia-halmazokról beszélhetünk. Választunk egy pontot a koordinátasíkon, és annak az értékéből kiindulva felrajzolhatunk egy adott Julia-halmazt. A Julia-k lehetnek összefüggőek (egy darabból állnak), vagy széteshetnek részekre. Ez pedig attól függ, hogy a kiinduló koordináták pontja a Mandelbrot-halmazon kívül, vagy belül volt. Ja, és az ábrák szép színesek, de a halmazokhoz a fekete pontok tartoznak. Ami színes, az nem érdekes, az van a halmazokon kívül. A színeket attól függően rendelik a pontokhoz, hogy "milyen gyorsan" derül ki róluk, hogy kívül esnek a halmazon.
Kicsit filozofikus, hogy ami szép, szemet gyönyörködtető, az pont nem a lényeg. Valahogy az élet is ilyen. Tegnap este kérdezte Kata, hogy nem bánom-e, nem unalmas-e, hogy együtt élünk. Mondtam neki, hogy néha igen. Néha szeretnék hegyet mászni, meg lemerülni a tenger mélyére, vagy lennék űrhajós, alászállnék barlangokba, az őserdő mélyét kutatnám, vagy az Antarktisz fagyos vidékét. De ez kb. két hétig lenne izgalmas, aztán visszavágynék. Kiderült, nem pont erre gondolt. Akkor felemlítettem pár ismerősét, akinek "zajlik" az élete. Összeveszett a testvérével az örökségen, most szabadult a börtönből a párja, munkaügyi pert fontolgat, elvonási tünetei vannak, mert épp leáll valami pszichoaktív szerről, most folyik a válópere. Egyik sem unatkozik. Mondtam, hogy én a napokban kívántam valakinek, hogy legyen "unalmas" az élete. És ezt én jókívánságnak szántam.
7 megjegyzés:
A Hex Hallt teljesen viccesnek gondolom. Épp elég hülyeség és komolyság... illetve miről beszélek, milyen komolyság?, na mindegy. A Hex Hall épp elég hülye és épp elég szórakoztató tinilányoknak meg nagylányoknak is. Nekem biztosan.
A halmaz szó első megjelenésénél megszűnt a koncentrált figyelmem... :)
ty.
Nem kell magyarázkodni a Hex Hall miatt, illetve kell, én is megtettem, szóval úgy értem előttem nem kell, mert ugyanúgy bolondja vagyok az ilyesminek, ha nem is büszkélkedem vele, de hát ez van, ilyen sekélyes vagyok, Hemingway nem jön be nekem, a vámpíros tinisztorik meg igen. :)
Az olvasás nekem sosem volt valami misztikus, szent dolog, amivel őseink ránk hagyományozott bölcsességét, meg Isten szavát, a szentírást vehetjük magunkhoz. Nem a boldoguláshoz szükséges tanulás legfőbb eszközét láttam benne, hanem a létező legjobb szórakozásét. Nekem olvasni nem ünneplés, nem szent rítus, hanem színtiszta élvezet. Mint a szex. Persze az is ünnep, meg szent és misztikus ismeretszerzés, de mikor csinálom nem igazán ezek járnak az eszemben. :)
Most mondok durvát, de a matek is olyan, mint a szex. :) Az egyszeregy a testrészek neve, az analízis, hogy hogyan kell kikapcsolni egy melltartót, a számelmélet az erogén zónák térképe. Ezek csak az elméletet jelentik, nem ezektől jó a szex, de ha valaki tudja ezeket, akkor nagyobb az élvezet. A matekot sem azért csináljuk, hogy ezeket megtanuljuk, hanem például azért, hogy fraktálokban gyönyörködjünk. A színek játékán messze túlmutató élvezetet okoz, ha tudjuk, mit jelentenek ezek az ábrák.
Jól van. Majd elszámolok háromig, mielőtt kikapcsolom...
:)))
Ty.
Valahogy én is úgy voltam ezzel a halmazos dologgal, mint Tyúk. Ám azzal együtt, hogy minden 3. szót értettem, pont azok álltak össze az agyamban értelmes egésszé. :) Csak éppen teljes más témakörben, teljesen más összefüggésben. A koordinátasík + kívül vagy belül + szép színes = színtér. Pedig már én is itthon vagyok, le is kapcsolom a munkaagyam mindjárt. :)
Látom, nem voltam elég meggyőző az ügyben, hogy a matek épp olyan élvezetes, mint a szex. :) Megértelek benneteket, nem rég még én én is sikítozós kornyikálást és nyekergő cincogást emlegettem, ha szoprán áriát vagy hegedűszonátát hallgattattak velem. :) Persze nekem könnyebb dolgom volt, aki ezt tette velem, abszolút tekintély előttem, így motiválva voltam nyitottan állni a témához.
Na, várj csak! Most, hogy jobban belegondolok... Matek és szex... Már az oviban ezzel tömik a gyerekek fejét. Hát csodálkozol azon, hogy kiégünk, mire felnövünk? :) Tessék, mondd csak el hangosan ezt a pajzán mondókát:
Egy – megérett a meggy,
Kettő – csipkebokor vessző,
Három – te vagy az én párom,
Négy – te kis leány hová mégy,
Öt – érik a tök,
Hat – hasad a pad,
Hét – zsemlét süt a pék,
Nyolc – üres a polc,
Kilenc – kis Ferenc,
Tíz – tiszta víz,
Ha nem tiszta, vidd vissza,
Majd a cica megissza.
Persze, hogy tiszta szex a matek! Pl. a trigonometriában a sinus függvény nevének jelentése: kebel. Ezt mindjárt megjegyzi mindenki, és a függvény alakját se lesz nehéz felidéznie. :)
Megjegyzés küldése