Hallgatag Joe

A vadnyugat réme, Hallgatag Joe megnősül. Indulnak az arával a templomba. Joe nyergeli a lovát, mikor az a szemébe csap a farkával. Joe pislog, törölgeti a könnyeit, de csak annyit mond, "Egy". Mikor a zablát teszi az állat szájába, az felrántja a fejét, és orrbavágja Joe-t. Az csillagokat lát, meg kell kapaszkodjon, hogy el ne essen, de csak annyit mond, "Kettő". Felülnek a lóra, elindulnak, de alig tesznek meg fél mérföldet, mikor a ló ugrik egyet, hogy Joe elharapja a nyelvét. Joe megállítja a lovat, köp egy véreset, annyit mond "Három", majd leszáll a nyeregből, leemeli a menyasszonyt, előhúzza a pisztolyát és fejbelövi a lovat. A nő erre kiakad és ráförmed. "Joe, te tisztára hülye vagy, minek kellett lelőni azt a szerencsétlen lovat!" Mire Joe mélyen a szemébe néz és csendesen csak annyit mond, "Egy".

Az egyik lehetséges nézőpontból Joe pszichopata. Egy másikból pedig birka türelmű. Hiszen kétszer nem vette fel a sértést. És ha valaki a történetben elmebeteg, akkor az a ló. Határozottan szuicid személyiségnek kell lennie, hisz valószínűleg ismeri Joe-t régóta, tudja, hogy mennek nála a dolgok. Hogy Joe-val nem lehet packázni. A menyasszony meg elgondolkodhat, amíg gyalog odaérnek a templomhoz. Dönthet úgy, hogy mégsem megy férjhez, mert Joe nehéz természetű. Vagy, ha van elég esze hozzá, akkor mégiscsak hozzámegy. Mert Joe az a férfi, akivel rettentő könnyű bánni. Annyi a titok, hogy nem kell vele b@szakodni. Ráadásul türelmes ember. Ha az asszony megfeledkezne magáról, nem jár el rögtön a keze. Halkan, udvariasan szól. Másodszor is csak szól, hogy ez így nem lesz jó. Igazán ostoba, akinek kétszeri figyelmeztetés nem elég.

Ha valakivel évek óta együtt élünk, ismer minket. Tudja, mi az amit megengedhet magának, és mi az amit nem. Mivel ismer minket, látja rajtunk a jeleket. Hogy megy fel a pumpa, hogy kezd elegünk lenni, hogy mindjárt robbanunk. Aki ezek után is folytatja a cseszegetést, pont olyan öngyilkos hajlamú, mint Joe lova. Mivel ismer minket, tudja a nyomógombokat is. Hogy ha ezt meg azt csinálja, akkor mi így meg úgy reagálunk. Ez rettentő előnyös például az ágyban. De ha valaki rátenyerel a nagy piros gombra, és villogni kezdenek a figyelmeztető fények, aztán mégegyszer megnyomja, mire megszólalnak a szirénák, hát az miért csodálkozik, hogy harmadszorra bekövetkezik a robbanás?

Különösen, hogy ezt már néhányszor eljátszotta. Két lehetséges olvasata van a dolognak. Az egyik, hogy rettenetesen ostoba. Azaz definíció szerint pont ugyanazt csinálja mint korábban, és azt várja, hogy valami más fog történni. Vagy nem ostoba. Akkor pedig szándékosan pont ezt a helyzetet akarta előidézni. Hogy ez hülyeség? Hogy miért akarná valaki, hogy bántsák? Azért, mert valamilyen perverz, beteg nézőpontból számára ez nyereség. Mondjuk bebizonyítja így, hogy a másik egy "vadállat", ő pedig mennyivel felette áll erkölcsileg. Vagy lesz rá indoka, hogy két hétig ne vásároljon ennivalót, megtakarítva a kosztpénz felét. Vagy mondjuk hanyagolhatja a házimunkát, a szexet vagy ami épp nincs kedvére. Eric Berne egész elméletet épített az ilyesfajta játszmákra. Az un. tranzakcióanalízist.