A másik út

A múltkor a történetmesélés azon módjáról volt szó, ahol előbb koncepciót készítünk, mit akarunk közvetíteni, milyen hatást akarunk kelteni, kiválasztjuk az ezekhez illő szereplőket, cselekményeket, díszleteket, és mint egy recept alapján összeállítjuk a sztorit. De vannak olyan történetek is, melyeket nem ennyire tudatosan építünk fel, hanem csak megszületnek valahogy. Elképzelünk egy világot. A tájat. A folyókat, hegyeket, az erdőket és a szántóföldeket. Az ott élő embereket. A szokásaikat, az ízlésüket. A nyelvüket, a ruháikat. Az örömeiket és a bánataikat. Lesznek kedvenceink. A gyönyörű lány, a bölcs király, az ügyetlen varázsló és a favágó legkisebb fia. Történeteket találunk ki róluk. hogy milyen helyzetekbe kerülnek, és ott vajon mit csinálnának. Aztán, ha már elég részletet ismerünk, megpróbáljuk összegyúrni az egészet egyetlen történetbe. Néha ez nem megy, mert a részek nem ugyanahhoz a meséhez tartoznak. Akkor elmondjuk őket külön, bár igyekszünk, hogy mindig legyen valami utalás az egyes részek között. Így születnek a képzeletbeli világok. Például Tolkien Középföldéje. Biztosan nem egy könyv megírása volt a célja. Teremtett egy saját külön álomvilágot magának, ami rabulejtette. Nem tudta nem leírni, kidolgozni, részletekbe menően megfesteni. A könyvek csak melléktermékek.

Kicsit így vagyok én is a boszorkányaimmal. Nem igazán érdekel, mi lesz a cselekmény vezetésével, hogyan fejlődnek a karakterek, ki legyen a főszereplő, mi legyen a célja. Csak elképzelem, milyenek figuráim, hogy néznek ki, mit szeretnek, minek örülnek, min nevetnek. Hol élnek, milyen a világuk, mik annak a szabályai. A cselekményt mozgásba lendítő konfliktusnál sokkal jobban érdekel, milyen az a mágia, ami áthatja a szereplők életét. Hogyan működik, mik a törvényszerűségei? Egyáltalán, miféle mágiák vannak?

A mágia fajtái

A) Proprius (saját) mágia: A varázslatot végző önmaga rendelkezik a mágikus erővel, amit használ.
a1) Asztrálmágia: A vágyak, indulatok, kívánságok ereje által, a fizikai világra történő hatásgyakorlás. Az események bekövetkeztének valószínűsége változik meg. Figyelni kell, hogy a megmaradási törvények nem sérülnek, tehát ha valakinek hihetetlen szerencséje van, az csak úgy lehet, hogy máskor és/vagy másvalakinek balszerencséje támad. Pl. "aki szerencsés a kártyában, szerencsétlen a szerelemben", vagy ha valaki "ellopta a szerencséjét" másnak, akkor azt a másikat "üldözi a balszerencse", hogy emennek jól alakuljanak a dolgai, viszont ez karmikus adósságot halmoz fel (vagy törleszt).
a2) Akaratmágia: A határozott szándék, az akaraterő koncentrált megnyilvánításával lehetséges a valóság formálása. A skála a kanálhajlítástól az univerzumok teremtéséig terjed. A törvények itt is érvényesek, azaz adott mértékű változás csak azonos mértékű energia felhasználásával hozható létre.

B) Indirekt (közvetett) mágia: A varázsló külső erőt használ.
b1) Naturálmágia: A természet erőinek segítségével űzött varázslat. Növények, állatok, kristályok, égitestek, stb, erejének felhasználása. Az erőket meg kell tanulni uralni, irányítani, mert azok hajlamosak saját természetüknek megfelelően hatni. A törvények érvényesülnek.
b2) Szupernaturális (démon-)mágia: A természetfeletti világ erőinek, isteneknek, istennőknek, angyaloknak, démonoknak, szellemeknek, stb. a segítségül hívása. A törvények nem érvényesek. Viszont az erkölcsi törvények igen. Ígéretek tétetnek, alkuk köttetnek, melyeket jobb nem megszegni.

C) Ceremoniális mágia: Szigorúan véve nem mágia. Nem ébreszt erőket, hanem mások irányítatlan energiáit, állatokhoz, élettelen dolgokhoz kötődő mágiát és a természeti és természetfeletti törvények ismeretét hasznosítja. Művészetnek szokták nevezni, pedig jellegét tekintve ez áll legközelebb a tudományhoz. Felosztása hagyományosan a folyamatokba történő beavatkozáshoz alkalmazott eljárás vagy eszköz alapján történik.
c1) Elementális mágia: Négy elem, a tűz, a víz, a föld, a levegő egyikének, vagy többnek a használatával űzött varázslás.
c2) Verbális (szó-) mágia: Különféle átkok, áldások, varázsigék, kántálás formájában űzött praktika, ahol a használt szövegek pontos kiejtése fontos.
c3) Orális mágia: Szájjal történő varázslás. Beleértve a csókolást, ráfújást, rálehelést, ráköpést, ráolvasást, mely utóbbinál a szövegeknek nincs jelentősége, a hangzás, a ritmus, a dallam lényeges, de ezeknek sem kell pontosnak lennie. Nem a hang, a száj varázsol.
c4) Amulettek: Speciális kristályok, szimbólumok, ereklyék, szentelmények, stb. közvetlenül a testen történő viselés esetén mágikus erejükkel hatnak a viselőjükre. Ha nem hordják őket, megszűnik a hatás.
c5) Kontakt mágia: Speciális erővel felruházott tárgyak a velük kapcsolatba kerülőkre átadják erejüket. Elég az egyszeri, rövid idejű, közvetlen kapcsolat is, és a hatás a kapcsolat megszűnte után is megmarad.
c6) Rituálék: Meghatározott, szimbolikus cselekedetek pontosan meghatározott módon történő véghezvitele által kiváltott mágikus hatás.
A ceremoniális mágia művelése nem igényel speciális képességeket. Megfelelő könyvből, u.n. Grimoire-ból is elsajátíthatók az egyes praktikák. Mégis a művelőinek többsége rendelkezik saját mágikus képességgel, és előfordul az indirekt mágia használata is. Ezért az egyes fajtái gyakorta nem "tisztán", hanem más mágikus eljárásokkal keverten fordulnak elő, sőt az egyes típusai keverednek is. Például a rituálékat szinte mindig kíséri verbális mágia is.