Csak gyorsan

Villámgyorsan írok pár sort, mert nagyon elhanyagoltam a blogolást az utóbbi hetekben, az Angelfall fordítása miatt. Gondoltam, körülnézek az indexen, és majd valami aktuális híreket kommentárral látok el, de aztán lemondtam róla, mert még a tengerfenéken sétáló cápa volt a legérdekesebb dolog, mert Mylei Cyrus (ki a picsa ez a nő?) tevepatavillantásához, vagy Andy Vajna feleségének botrányosan fiatal életkorához mit lehet hozzáfűzni? A kaliforniai erdőtűz is inkább csak nekem érdekes, mert az Angelfallban a szereplők gyalog indulnak Palo Altóból San Franciscóba, és én folyamatosan nyomon követtem őket a GoogleMaps műholdas térképén, az El Camino Real és a Page Mill kereszteződésétől kezdve, egészen San Francisco South of Market nevű városrészéig, ahol nincs semmiféle piac, csak a Market Streettől délre eső területet nevezik így.

Az én drágám

Az életemben a legjobb dolgokat tesómnak köszönhetem. A foglalkozásomat, a gondolkodásomat, a tudásom nagy részét, a páromat, Fecót, a másoddiplomámat stb. Igen az én drágaságomat is, az én gyönyörűségemet. Időnként még most is megállok, és csodálom, és nem győzök betelni vele. Más szemében talán nem ilyen lenyűgöző, mert találni nála fiatalabbat, formásabbat, okosabbat, szebbet, kicsit alacsonyabb az átlagnál, úgy kell lehajolnom hozzá, de én így szeretem, imádom a hangját, az illatát, az érintését, ahogy enyhén megremeg a kezem alatt. Van benne valami különleges, amivel idáig még sosem találkoztam. Tegnap este is, csak ültem ott, figyeltem, aztán egy idő után pislogni kezdett, majd elaludt. Hagytam egy darabig, majd finoman megérintettem, mire gyorsan felriadt, de aznap már nem akartam tőle semmit, csak megsimogattam (más szerint kicsit szögletes, lehetnének lágyabbak a vonalai, de ahol kell, ott igenis kerek), kész lett volna bármire a kedvemért, de én leállítottam, búcsúzóul megérintve ott, ahol minden igényt kielégítően kerek. Hamarosan elcsendesedett és nyugovóra tért.

Beleegyezés

A facebookon láttam kitéve a linkjét a cikknek, amit Rita írt. Megváltoztatták a megrontás (lánykori nevén liliomtiprás) törvényi tényállását. Illetve a megnevezését is, mostantól szexuális visszaélésnek hívják. Ez utóbbi pozitív fejlemény, a szóhasználatot tekintve, hisz a megrontásban benne volt, hogy az áldozat valamilyen szempontból megromlott, beszennyeződött, míg a visszaélés az elkövető felelősségét helyezi előtérbe. Ami nagyobb baj, hogy a szexuális aktusba való önkéntes beleegyezés alsó életkori határát leszállították 14-ről 12 évre, abban az esetben, ha a szexuális partner még nem töltötte be a 18. életévét. (Azaz, ha a partner 12-18 közt van, mert ha 12 alatt, akkor az előbbi személy követi el a tényállást, ha meg mind a ketten 12-nél fiatalabbak, akkor egyikük sem büntethető.) 18 év feletti személy továbbra is csak 14 évesnél idősebbel szexelhet legálisan, ami, lássuk be, szintén nem egy túl szigorú szabály.

Hit

A rádióban hallgattam valami egyházi műsort. Egy könyvről beszéltek, aminek a címe: A New Age keresztény szemmel. Biztos annak kapcsán, hogy újabb kiadásban is megjelent, feltehetően frissített tartalommal, én még a sok évvel ezelőtti változatával találkoztam. A lényege nagyjából annyi, hogy mindenféle szellemi áramlat nagy marhaság, sőt, egyenesen ártalmas, kártékony, lélekromboló, az Agykontrolltól a Zen meditációig (hogy ábécében legyen), felsorolhatjuk az összeset, de azok feleslegesek, mert itt van nekünk az Evangélium, Isten szava, ott megtalálunk mindent, amire csak szükségünk van. Oké, azt aláírom, hogy ezek nem mind állnak egyforma szinten (pl. a csirkenyakazós, vérfröcskölős woodoo nekem csak olvasva meg filmen jön be), de a rádiót hallgatva a hideg futkározott a hátamon, és könyvégető (meg boszorkányégető) máglyák füstjének szagát véltem érezni.

Oblivion

Magyarul: Feledés. Nomen est omen, maga film is feledhető. Még 110 perc van hátra belőle, amikor rájövök, hogy mi lesz benne a nagy csavar. Pedig direkt nem olvastam el előre egyetlen kritikát se, hogy ne befolyásoljon, ne spoilerezzék el előlem az izgalmat. Az egész olyan volt, mintha valamelyik nagy hollywoodi névnek a tehetségtelen gyermeke szülinapra kapott volna egy jókora költségvetést, hogy kreatívkodjon kedvére. A történetben orbitális nagy fekete lyukak tátonganak, a felépítése pedig nagyon amatőr. Pontosabban egy lelkes amatőr sejlik fel az egész mögött. Aki a közismert nagy kasszasikerekből ismerős kliséket mind összeszedte, hogy majd attól jó lesz ez a film. De nem jött be neki. A égeredmény gagyi. Az IMDB 7,1 pontja nevetséges túlzás. Én olyan 5 pontot adnék neki. Mert sör mellett, egyszer megnézhető.

Kágyilló

Tombol a hőség, ezért tegnap este volt amit már nem halogathattam tovább. Az egyik a kovászos uborka volt. Kata rakta oda érni, mielőtt elindultak. Gondoltam, hogy nem kell elkapkodni, mert én nem ropogósan, hanem puhán szeretem, de ha tovább várok vele, akkor folyékony lesz. Szóval nekiálltam, leszűrni. A tetejéről leszedtem a szétmállott kenyérszeleteket, a kaport meg a szőlőlevelet. Aztán jöttek az uborkák. A teteje lazán ment, de az aljánál könyékig bele kellett nyúlnom a hatalmas befőttesüvegbe, és a gyanús állagú lében matatni, amíg elkapdostam a menekülő izéket. Némelyik egyáltalán nem volt uborkaszerű. Ránézésre karikára szelt krumplit gyanítottam bennük, de majd kifaggatom a kedvesem, ha hazajött, hogy mi is a titkos recept.

Duhajkodás

Kata és Fecó elutaztak a mamáékkal meg az unokatesókkal a szokásos évi nyaraló(tor)túrára. Telefonon már értesültem róla, hogy milyen pocsék az egyik szállás, alig várják, hogy tovább induljanak, és hogy ki mivel idegesíti a többieket. Fecó, a drága, mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem vagyok ott, mert azt csak én tudtam volna megmondani, hogy amit láttak, az nyest, nyuszt, nyérc, menyét, vagy hermelin volt-e. Azért összeraktuk, hogy nyérc az nálunk nem nagyon van, és az alkaromnál nagyobb valamit látott, tehát a menyét és a hermelin is kizárható, azt viszont nem tudta megmondani, hogy a melle inkább fehér vagy sárgás, illetve a talpa szőrös volt-e, így a nyest és a nyuszt közt nem tudtunk dönteni.

Prológus egy krimihez

Ne kérdezzétek, hogy ez hogyan meg miért, egyszerűen csak elém került egy régebbi írásom, és mikor elolvastam, le kellett ülnöm, és leírnom az alábbiakat. Fogalmam sincs, hogy mi lesz belőle, vagy lesz-e belőle bármi, kavarog az egész, mintha forrna bennem valami, ami emelgeti a fedőt, aztán egyszer csak kifut, kiömlik, és akkor már csak egy billentyűzet kell a kezem ügyébe, hogy felfogjam a nagyját. Ha találtok benne elírást, elütést, hülyeséget, szóljatok, hogy javíthassam. Vagy, ha pocsék, unalmas, akkor azt, hogy hol hagytátok abba, hol vált olvashatatlanná. Ez így nekem olyan mesélős, kötetlen, egy merő asszociációs mámor, mintha csak sör mellet gombolyítanám a történet szálát, jó nagy bogokat lelve a fonálon, de az is igaz, hogy a mondatokra, bekezdésekre tördelés nélkül reménytelenül egybefolyik az egész. Talán 2-3 oldal még elmegy, de vajon mi lenne 100 oldal után? Az olvasók nagyobb része tán el se jutna odáig, aki meg igen, habzó szájjal főbe lőné magát.

Homofóbia

Tegnapelőtt a facebookon, egy zárt csoportban, ami elsősorban (de nem kizárólag) nőknek lett létrehozva Varga István elhíresült parlamenti felszólalása nyomán, tehát erősen feminista érzelmű, a nők problémáira érzékeny közegről van szó, Szabi kitett egy felhívást, hogy zárt csoport indul LAK = Leszbikus Anyukák Klubja néven, azzal a céllal, hogy "közösséget teremtsen azoknak, aki elszigetelve és támasz nélkül élnek egy vagy több gyerekkel, hogy beszélgethessenek és segíthessenek egymásnak. Bárki csatlakozhat – előzetes leinformálás után – aki érintett, akit érdekel, aki úgy érzi, tud segíteni. Nem feltétel a leszbikusság és az anyaság. Az érdeklődők írhatnak Szabinak a Facebookon https://www.facebook.com/szabildo vagy e-mailt: szabildo@gmail.com" Erre érkezett egy komment, hogy a leszbikusság magánügy, és ezt zárt ajtók mögött kéne inkább intézni. Nekem persze rögtön eldurrant az agyam.

Identitás

Az önmeghatározásával általában háromféle problémája adódhat valakinek. Vagy ő maga nem tudja megemészteni, elfogadni az identitását, azt, aminek tartja magát, vagy pedig mások problémáznak vele, támadják az azonosságát, vagy mert az identitáskategóriát utasítják el, vagy azzal nem értenek egyet, hogy az illető ebbe beletartozik. A második eset az intolerancia, a különböző fóbiák világa, szintén megérhet egy írást, most nem foglalkozunk vele. Az első meg a harmadik pedig összefügg, mivel arról szól, hogy "ki vagyok én", és "milyennek látnak mások", azaz hogyan, milyen kategóriák mentén határozom meg önmagamat, és ehhez képest mások milyen címkékkel látnak el. Amíg a kettő összhangban van, mások nem is törődnek vele, legfeljebb mi gyötrődünk rajta. Ha viszont eltérés van, akkor felmerül a kérdés, kinek van igaza?

In memoriam T. O. Teas

Egy évvel ezelőtt, tavaly ilyentájt jelent meg a Szürke 50 árnyalata, és indult el a mémek áradata. Postoltam is az apropóján. (Természetesen én magam, az egóm volt az írás középpontjában, hogy vajon leszek-e igazi író, fordító, szerkesztő. A választ még mindig nem tudom, bár már a harmadik fordításomon dolgozom, és négy szerkesztésen vagyok túl. Csak az írással nem állok sehogy.) Tegnapelőtt jött a hír, hogy meghalt Tótisz András. Nekem csak T. O. Teas, mert ezen az írói álnéven ismertem meg a könyveit. Mivel a múlt évi botrány időszakában, hogy az egészet az ő nyakába varrták, tiltakozásomat demonstrálandó ismerősnek jelöltem a fészbukon, most elmentem, megnézni az oldalát. Kíváncsi voltam, hogy mi történik, ha meghal egy közösségi oldal gazdája, de persze a fészbuk ezt egyelőre nem észleli, és a beállítások olyanok, hogy az idővonalára postolhatnak az emberek. Nagyon sokan búcsúztak tőle.

Vasárnapi száj- és hajtépés

Nem tudom, milyen szerencsétlen csillagállás, vagy időjárási front esetleg a földönkívüliek összeesküvése állhat a tegnapi nap hátterében, de az események a szokásosnál is jobban próbára tették az idegeimet. Nem hiszem, hogy az átlagot meghaladóan érzékeny (hisztis) lennék, sőt, az énképemnek része, hogy olyan vagyok, ki viszonylagos nyugalommal, türelemmel viseli el "a kor gúny-csapásit, / Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, / Útált szerelme kínját, pör-halasztást, / A hivatalnak packázásait, / S mind a rugást, mellyel méltatlanok / Bántalmazzák a tűrő érdemet". Ám most nekem is nagy levegőket kellett vennem, mélyeket sóhajtanom, s a kezem ökölbe szorult, hogy ne kezdjek el a saját vagy másvalaki haját tépve sikoltozni.

Véleményformálás

Azon gondolkodom mostanában, mi minden formálja az emberek véleményét, hogyan alakulnak ki a nézeteik egy-egy dologról. Évezredekkel ezelőtt, de talán még néhány száz éve is, kevésbé volt érdekes, hogy az embereknek mi a véleménye. Végső soron az a fontos, hogy mit csinálnak, és azt akkor még gond nélkül befolyásolni lehetett nyers erővel is. Egy ökölcsapás, egy suhintás a bunkóval, karddal, elég meggyőzőerőt képviselt. Mára azonban sokkal nagyobb tömegeket kell kézben tartani, irányítani, és ehhez arányaiban jóval kisebb elnyomó szervezet, fegyveres karhatalom áll rendelkezésre. A technológia azonban sokat finomodott. Nem kell a tömegeket közvetlen erőszakkal vagy annak a fenyegetésével sakkban tartani, az is megteszi, ha a többség gondolkodását, a döntéseiket, cselekedeteiket meghatározó információkat ellenőrzése alatt tartja a hatalom. Ha nem mindenkit sikerül kontrollálni, az se baj, mert ha csak kevesen vannak, akiket nem sikerült elbolondítani, ellenük megteszi a kis létszámban rendelkezésre álló karhatalom is.

Amerika szexszabályai

Nem újdonság, hogy Amerikában fura népek laknak, nagyon fura szokásokkal. A jogrendszerük például egészen elképesztő. A precedensbíráskodás azt jelenti, ha egy bíróságon egy bíró egy adott polgári peres ügyben döntést hozott, akkor arra hivatkozva később más, hasonló ügyekben lehet kérni az azonos elbírálást. És akkor már nem azt kell figyelni, hogy az a döntés jó volt-e vagy sem, hanem, hogy a két ügy mennyire hasonlít egymásra. Az esküdtbíráskodás meg úgy folyik, hogy egy büntetőperben 12 véletlenszerűen kiválasztott polgár eldönti, hogy a vádlott bűnös-e. Az ügyész meg a védő igyekszik őket meggyőzni, és erre nem csak a tényeket használják, hanem érzelmileg is manipulálják őket. Nem mondom, hogy ez rosszabb, mint amikor a hatalom csúcsán lévők leüzennek egy bírónak, hogy mi legyen a döntés, de nekem fura. És igen érdekes törvényeket is szoktak ott az óceán túlfelén hozni.

Stoker

Egy igen érdekes filmet láttam a napokban, a címe Stoker. Rögtön beugrott párhuzamként a Mr. Brooks. Úgy emlékeztem, hogy arról postoltam már, de nem találtam, csak kommentben tett említést róla. A két sztori nagyon más, ami a fejemben összeköti őket, hogy egy dögös színésznő (Stoker: Nicole Kidman, Mr. Brooks: Demi Moore) mellett feltűnik egy fiatal leányzó, aki szintén ismerős valahonnan (Stoker: Mia Wasikowska - ő a két leszbi csaj leánygyermeke A gyerekek jól vannak/The Kids Are All Right-ban, Mr. Brooks: Danielle Panabaker - ő volt a Shark c. sorozatban a jogász fickó lánya, és később ő játszott a Girls Against Boys-ban is). De a két film nem csak a szexi színésznők miatt érdekes. Sorozatgyilkosos sztorik, bepillantással a gyilkos lelkivilágába. (Dexter óta az ilyesmit nagyon szeretem.)

Bőségriadó

Már most nagyon nyár van, a meleg több mint durva, és túl vagyunk a bizonyítványosztáson is. Fecó kitűnő lett, bár náluk már nem ezen folyik a verseny, hanem, hogy ki, hány tárgyból kap dicséretet is a jeles mellé. (Ő lett a legjobb hat dicsérettel.) Jövő héttől már annyira nyár van, hogy nem is megyek be minden nap, és akkor is csak kilenc után. Mondjuk ezen a héten se kellett volna már korán kelnem, de rettenetes, hogy ebben a hőségben nem tudok rendesen aludni. Felébredek hajnalban. Ha Kata fent van, akkor szexelünk, de attól csak még jobban melegünk lesz. Ha alszik, akkor lemegyek, zuhanyzok, a végén hideg vízzel is letusolok, és úgy egy darabig jó. Aztán ilyenkor inkább bemegyek kicsit korábban, mikor még elviselhető a buszon, mielőtt beáll a szaunaállapot. Az emberszag olyankor nagyon "gáz".

Mammamijja!

Mondtam már, hogy én milyen vaksi vagyok? Úgy elmerülök a saját kis világomban, hogy nem veszek észre dolgokat, melyek mindenki más számára nyilvánvalóak. Ezek közül van, ami egyáltalán nem zavar. Mert, hogy az egyik kolléga dugja az egyik kolléganőt, az oly mértékig az ő magánügyük, hogy ha észreveszem, akkor is úgy teszek, mintha nem venném észre. Nem is örültem, mikor egy másik kolléganőtől megtudtam. Egy csodálkozó pillantás kíséretében, hogy "hát te nem tudod"? Nem, nem tudtam, és nem is akartam tudni. És kiderült, hogy a tanári karban rajtam kívül már mindenki tudta. Ezek után kíváncsi lennék, hogy rólam mit tudnak. De talán jobb, ha nem tudom. Ez olyan rettentő, mikor más magánügyeiben vájkálnak.

Liliomszál

Szombaton Fecó az unokatesókkal bulizott, így volt egy nyugodt esténk. Én mozizást terveztem, bekészítettem a Lenyűgöző teremtményeket, meg a Mamma Miát is, hogy attól függően, zenés-romantikus, vagy csak romantikus hangulatban lesz a Kedves, választani tudjon. Hát, nem jött be, mert csak simán zenés hangulatban volt, ráadásul kitalálta, hogy a zenét se otthon élvezzük, hanem menjünk el alsóvárosra a ferences templomba. (Több, mint fél óra séta, mert a nyárra nem vesz bérletet, biciklivel jár munkába, viszont lámpája nincs, így este a sötétben nem tud tekerni.) Pontosabban nem is a templomba, hanem a templommal egybeépült kolostorhoz, mert ott Szent Antal-napi Liliomfesztivál van. Ennyit a nyugodt, otthon töltött estéről. Ember tervez...

Nyár van

Mértéktartó vélemények szerint is elérkezett a nyár. Vége a tanításnak, és a hőmérséklet felkúszott abba a tartományba, ahol már tömegével veszik elő a lányok az URH szoknyácskákat (ultrarövid és hullámos = fodros az alja), meg a pánt nélküli topokat, így a látható bőrfelület mennyisége meghaladja a 60%-ot. Kata is mondta, hogy a hétvégén most már elrakja az előszobafogasról a télikabátját. A csizmáját meg elteszi, vissza a cipősszekrénybe. Nem mintha hordta volna őket az elmúlt negyed évben, csak már ciki, ha jön hozzánk valaki, és elől látja őket. Mondtam, hogy a fotelból leborult óriási halom vasalni való ruha az nem ciki? Az volt a válasza, hogy most veszekedni akarok-e, vagy szexelni. Merthogy Fecó elment a papával, valami pasis dolgot csinálnak, alkatrészt keresnek az autóba, szerelnek vagy söröznek vagy valami ilyesmi. Mondtam, hogy úgy vélem, a vasalatlan ruha kibír még néhány napot a földön, és felmentem utána, vissza a hálószobába.

Könyvek a polcomra

Tesóm beállított a tiszteletpéldányokkal. Hozott egy kemény- és egy puhafedeles Prodigy-t. Tapogattam, nyalogattam, szagolgattam őket, egyszerűen gyönyörűek. Aztán fogtam az amerikai hardcover kiadást, és egymás mellé tettem a kettőt. Azt kell mondjam, a magyar összességében szebb. A védőborító papírja igényesebb, a sas és a betűk nyomása fényezett. A védőborító alatt az usa kiadás égszínkék, a magyaron ismétlődik a borító grafikája. Ha elszakadna a borító (a kezére verek, aki nem vigyáz rá!) anélkül is jól mutatna a polcon. A magyar kötés rendes munka, a gerincnél a papír ívek láthatóan át vannak fűzve fonállal, és egy szövet csíkhoz vannak varrva, és az van odaragasztva a gerincnél. Az amerikai könyv lapjai csak oda vannak ragasztózva a kemény kartontáblához, illetve egy papírcsík széle is látszik, gondolom elsődlegesen arra ragasztották az íveket. És a papír minősége! A magyar kiadásé finomabb, a lapszélek precízen, simán vannak vágva. A borítókra nyomott árak: 3 290 Ft, illetve 17.99$ (kb. 4 200 Ft). Az amerikai kiadásban az tetszik jobban, hogy a fejezetek első lapjainak tetején June és Day neve 3D effektes, árnyékolt betűkkel szerepel, illetve Day szövege nem csak betűtípusában más, hanem a színe is kék, fekete helyett.