Oldalak

2010-08-14

Hazafelé a vonaton

A vonaton ülünk Katával, hazafelé tartunk. Meleg van, süt a nap hét ágra. Lehúzva az ablak, a fejünkön bézbólsapka, hogy a huzat le ne vigye a hajunk. Rajtam térdnadrág, Kata farmerszoknyában. Nem szokta meg a viselését, keresztbe tette a lábát, most is látom a bugyiját, ahogy szemben ül velem. Nem szólok neki, mert kellemes a látvány, és úgyis csak mi ketten vagyunk a fülkében.
Jó lesz már hazaérni. Letesszük a zsákokat, és megyünk Kata szüleihez vacsorázni, (petrezselymes krumpli volt, meg sültcsirke,) és elhozzuk Fecót. Neki hamarabb végetért a tábora, mamáéknál aludt. Erősen este lesz majd, mire hazaérünk, mert mamáéknál élménybeszámoló, meg gondolom sörözök majd kicsit a papával. Hoztam neki bodzás sört a Mátrából. (Tök gyenge, alig van benne alkohol, de nekem ízlett, és ajándéknak megtette.) Aztán otthon, amíg majd megfürdenek, elpostolom ezt az írást. Lefektetem őket, megfürdök, és jövök blogot olvasni, meg ha van (van bőven) elolvasom a leveleimet.
A Mátra csodás volt, a szállás mégcsodásabb. Teljes ellátást kértünk. Az alapfelállás szerint vagy a reggeli és az ebéd, vagy az ebéd és a vacsora közt kirándultunk az erdőbe. Ha szép időnk volt. Ha esett, akkor lementünk csocsózni, vagy Kata bekapcsolta a tévét. Láttunk szinkronúszást, meg műugrást. (Gondoltam is Dzsonira, szereti az ilyesmit nagyon.) A nap másik fele gondolkodós volt, amikor Katám tanult, én meg olvastam és írtam. A szobánkhoz volt külön wc és zuhanyzó, meg egy terasz is. Szép időben még napoztunk is. Éjszakánként meg, amikor tiszta volt az ég, kimentünk csillagbámulni.
Pokrócot tekertünk magunkra, a korlátnak dőltünk, és átöleltem a kedvesem. Ő a vállamra hajtotta a fejét, és mutogattam neki a csillagképeket. A Nagy Nyári Háromszöget. A Lantot a Vegával, a Hattyút a Denebbel és a Sast az Altairral. A Nagygöncölt, a két hátsó kerekének vonalát meghosszabbítva a Sarkcsillagot és a Kisgöncölt. A Göncölszekerek közt tekeredő Sárkányt, a Cepheust és a kedvencét, a Cassiopeia dupla W-jét.
Aztán hátrahajtottuk, majdnem vízszintesbe, a napozószékek támláját. Takaróba burkolózva hanyatt dőltünk, fogtuk egymás kezét, és néztük a Tejút halványan derengő sávját. Ha felvillant előttünk egy meteor fényes csíkja, Kata felugrált a székben, egy gyermek örömével kacagott és tapsikolt. Gyorsan kívánnom kellett valamit, amit aztán nem szabadott eláruljak. De hiába, mert mikor fázni kezdtünk, és bementünk ágybabújni, úgyis kitalálta, mire gondoltam.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése