Kriptidek

A kriptidek, olyan élő kövületek, melyek a kriptozoológia tárgykörébe sorolhatók. Élő kövületek alatt olyan fajokat értünk, melyeket korábban csak ősmaradványokból, esetleg barlangrajzokból ismertünk, ám utóbb megtalálták a faj ma élő, szinte változatlan leszármazottjának példányait. Ilyen a bojtosúszós hal, amiről azt gondolták, hogy 65 millió évvel ezelőtt kihalt, amíg egyszer csak kifogtak egyet a tengerből. Vagy a hidasgyík, aminek a hasbordái nem kapcsolódnak a gerincéhez, ez a dinoszauruszokra volt jellemző, és megvan még a harmadik szeme a fejtetőn. Hogy a növények se maradjanak ki, említsük meg a gyógynövényként is ismert ginkgo bilobát, ami Kínában, Szecsuán tartományban, egész kis területen volt csak elterjedve, ma pedig a világ minden részén megtalálható. Magyarországon is szívesen ültetik, mert nem kényes, elvan egy dézsában, időjárásnak, betegségeknek, kártevőknek ellenáll. (Nem véletlen maradt fenn máig.)

A kriptozoológia pedig azon lények tudománya, melyeknek létezését nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Gondoljunk az egyszarvúra, az óriás tengeri kígyóra, óriáspolipra (kraken), vagy az olgoj horhojra (mongol halálféreg). Ezek közül némelyik a mesék körébe sorolható, mint a vérfarkas, némelyik csak hihetetlenül ritka lehet, mint a tigris fekete változata. Olyan fajok is léteznek, melyek tudományosan bizonyítottan léteztek, mint az erszényes farkas, amit az 1800-as években Tasmánián írtak le, és az 1900-as években a farmerek kipusztították. De feltételezik, hogy talán nem halt ki teljesen. És végül vannak olyan fajok is, melyeket csak kövületekből ismerünk, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy a faj leszármazottai talán még ma is élnek. A kriptid kifejezés ez utóbbiakat jelöli.

A legismertebb példák a jeti és a Loch Ness-i szörny. Ezekkel kapcsolatban nagyon érdekes, hogy nem korlátozódnak egyetken vidékre vagy kultúrára a beszámolók. A szőrös majomemberről az első ismert tudósítás Mongóliából származik, az 1400-as évek elejéről, egy Schiltberger nevű utazótól. Az almasz néven ismert lényt a mai Oroszország területén azóta is többfelé megfigyelték. Amerika gyarmatosítása során a pionírok, aranyásók és vasútépítő munkások bundás, emberszerű lényeket láttak az erdőkben. Errefelé a bigfoot nevet adták nekik. A legtöbbet talán a tibeti észlelésekről hallunk. A helybeliek háromféle lényt is számon tartanak. A dzu-teh a nyájakat dézsmálja, legvalószínűbb, hogy a barnamedve itt honos alfaja. A mih-teh a leírások alapján fekete szőrű, óriási, vad majomféleség. A yeh-teh, a klasszikus jeti, kisebb termetű, vörös a bundája, és határozottan emberszerű.

Konkrét bizonyítékok nincsenek. A bigfootot egyszer lefilmezték, de feltehető, hogy csak beöltözött valaki egy gorillajelmezbe. A Himalájában, kolostorokban őriznek vörös színű prémeket, és nagyon furcsának tűnő, emberszerű csontokat. De nem adják ki őket komoly vizsgálatra. Lábnyomot sokat fotóztak, és öntöttek ki gipsszel. Tom Slick olajmágnás, jetikutató expedícióján olyan ürüléket talált, amiben ismeretlen élősködők fordulnak elő. Mivel a paraziták fajspecifikusak, feltehető, hogy az ürüléket egy eddig ismeretlen faj egyede hagyta hátra. És persze rengeteg legenda kering. Állítólag egyszer találtak a hegyek közt egy vadon élő kisfiút. Katmanduba vitték, megmosdatták. Szőke haja volt, kék szeme, és európai vonásai. Némi hasonlóságot is felfedeztek közte, és egy pár éve eltünt hegymászónő közt. De bizonyos vonásai, és a viselkedése, elég vadnak hatottak. Éjszakára ketrecbe zárták, ám egy éjjel baj történt. A házat őrző két férfit megölték és megcsonkították. Gyakorlatilag leharapták a fejüket. A ketrec rácsait szétfeszítették, és a fiúcska eltűnt. Lehet, hogy "apuci" hazavitte?

Közös utódról a Szovjetunióból is van történet, mégpedig sokkal hitelesebbnek tűnő. Az 1800-as évek vége felé, Abháziában a helybeliek elfogtak és megszelídítettek egyet, az általuk abnauayu-nak nevezett lények közül. A nőstény a Zana névre hallgatott. Bőre nagyon sötét volt, és vöröses-fekete szőr borította. Egy Tkhina nevű faluban élt, segített a helybelieknek a házimunkában. Némely férfiak közösültek is vele, és több gyermeket is nemzettek neki. Néhány évtizeddel később a hír eljutott szovjet tudósokhoz. Addigra azonban Zana már nem élt. A sírját nem sikerült megtalálni, viszont az egyik gyermekéét igen. A fiatal férfi koponyáját Moszkvába vitték tanulmányozni. Szemre is feltűnő volt, hogy az arckoponya sokkal erőteljesebb, mint a Kaukázusban szokásos. A további vizsgálatok meglepő módon azt mutatták, hogy a modern ember és az ősember jellegzetességei keverednek a koponyán. (Angolul bővebben: bigfootencounters.com)

Tavi szörnyeket is a világnak meglepően sok sarkában látnak. A Wikipédián jó hosszú róluk a lista. Kedvencem a kongói mocsarakban élő mokele-mbembe, ami egy brontosaurus szerű, ám annál jóval kisebb, legfeljebb 10 m-es állat. A teste az elefántéhoz hasonló, de a farka és a nyaka jó hosszú, és apró a feje. Kamerunban és Gabonban is ismerik az állatot, csak ott n'yamala a neve. Leírtak még egy emela-ntouka nevű állatot is, ami orrszarvúra emlékeztet, csak szélesebb, galléros a feje, és három tülke van, (a triceratops nevű dinóra hasonlít,) és meséltek egy még bizarrabb külsejű lényről. A mbielu-mbielu-mbielu feje kicsi, háta domború, és nagyméretű, falevél alakú csontok nőnek ki belőle. Mikor megmutatták a bennszülötteknek egy stegosaurus rajzát, azok bólogattak, hogy igen, ez az. Zambiában és Zimbabwéban pedig a kongamató nevű repülő szörnyről beszélnek, aminek a leírása leginkább a pterodactylusra emlékeztet.

Komoly tudósok kinevetik a kriptozoológusokat. Akit nem tartanak hibbantnak, arról is úgy gondolják, hogy szélhámossággal akar pénzt szerezni az "expedícióihoz", vagy pedig kétes értékű dicsőségre szomjazik. Kevésbé arrogáns szakemberek óvatosan nyilatkoznak a témában. Vigyáznak a szakmai hírnevükre, ugyanakkor emlékeznek az elsőként említett bojtosúszós halra, ami a halak és a kétéltűek közti hiányzó láncszem lehetett, és évmilliókkal ezelőtt kihalt. Pontosabban mi így tudtuk. De a bojtosúszós halaknak elfelejtettek erről szólni, és az egyik hagyta magát kifogni, ami nagy felhördülést eredményezett tudományos körökben. A mélytengerekben rengeteg ismeretlen faj lehet. Több kilométeres mélységben ritkán járunk, így nem találkozunk velük. De még a szárazföldön is sok meglepetés várhat ránk. A sűrű őserdőbe lehetetlen expedíciót vezetni úgy, hogy naponta, legalább egy új rovarfajt fel ne fedezzünk. De nagyobb gerincesek is előkerülnek időnként. Például, idén találtak Kínában egy furcsa emlőst.

Érdeklődőknek a Wikipédia listája a kriptidekről.