Elkölcsönöztem a címet, elnézést kérek érte Adytól. Kommentnek indult a dolog, Lego-nál, de aztán arra gondoltam, elmesélem itt az idillt. Lássa ország-világ, milyen hülyék vagyunk, és mekkora nagy a szerelem. Már amikor éppen nem utáljuk egymást. Sőt, nekünk kérem, egyszerre is megy a kettő. Ha valaki tudja ennek a kórképnek a latin nevét, nyugodtan beírhatja.
Katám tegnap alaposan az agyamra ment. A nappali foteljének hátáról kétszer behajigálta a ruháimat a szobámba, hogy nem ott a helye. Aztán folyamatosan zsörtölődött a fülembe. Vagy tízszer finoman kértem, (egyre kevésbé finoman,) hogy hagyjon magamra. (1. Kérlek ezt most ne folytasd, légy szíves menj el! ... 10. Vonszold ki a ványadt seggedet, mert kihajítalak!!!) Aztán tényleg kiraktam a szobából. Reggel a fotel hátán találtam a cuccait, ahonnan lehajította az enyémeket. Felvittem a kuckójába, amíg mosakodott. Amíg fogat mostam, elrakta a táskám, amivel munkába járok. Megkerestem, aztán, amíg WC-n volt, eldugtam a cipőit és elmentem melóba. Hazafelé azon gondolkodtam, ha felforgatta a szobámat, szereltetek egy hevederzárat az ajtómra.
Alig várom, hogy hazajöjjön. Kicsit még fokozzuk a feszültséget, anyázás, nehézlovassági becsületsértések és életveszélyes fenyegetések formájában, de aztán az este héja-nász lesz. Egymást marcangolva ronggyá izzadjuk-gyűrjük magunk alatt a lepedőt. Ezután pár nap kábult harmónia, életünk rövid napsugaras órái, és aztán indul a piszkálódás. Fokozódik a drámai feszültség. Kezdődik minden előröl. Egyszer jól berágok, és kianalizálom az egészet.
6 megjegyzés:
Szóval ér nem mindig jóban lenni? Ér pokolba kívánni, vagy vágyni egy óra magányt? Ér szótlansággal kitüntetni, vagy látványosan nem rá figyelni? De jóóó, már azt hittem gáz van és így két év elteltével lassan elfogy majd a szerelem is...elfogy?
(mindenemet egy saját szobáért :-D )
Hát, nem tudom, mennyire vagyunk tipikusak, de amikor összeköltöztem az állapotos hetero csajjal, még szó sem volt köztünk szerelemről. :) Nem volt minek elfogyni, és ami mostanában van, az a kutya-macska dolog, azt sem pontosan tudom, hogy micsoda. Jobb híján szerelemnek nevezem, mert nincs arra jobb szavam, hogy akkor is szeretem, amikor éppen nagyon utálom. Ez így, ebben a formában szerintem jó sokáig megmaradhat.
A saját szoba volt a tárgyalási alap, ahonnan indultunk, mikor szóba került, hogy lakásból házba, meg milliók kölcsönből. (Az felújítós-építkezős dolog, az tényleg durva volt, arra majdnem ráment a szerelem.)
Egyébként az jót tesz, hogy mindig meg tud lepni. Kevéssé kiszámítható. Pl. az esti "héja-nász" is elmaradt. Hozzámbújt és elaludt, így csak hajnalban került rá sor. :)
A jó hírem az, hogy azon már túl vagyok, hogy majd egy ilyen húzavona után szémegyünk. Ezt már fejlődésnek könyvelem el.
De alapvetően nagyon békés természet vagyok. igen csak sok kell ahhoz hogy feldühítsenek.(vagy közel kell állnia a szívemhez)
Végül is, nem zavar, szedjük szét egymást, de aztán rakjuk is össze a darabokat. Ezzel én már megbékélek.
Egy igazi jó kis veszekedéshez egyszerre kell mind a két félnek hülyének lennie. Mondjuk ez nem olyan nehezen kivitelezhető dolog. Egy idő után az ember tudja már, mik a másiknak a "nyomógombjai". Mit kell mondani neki, amitől kimegy nála a biztosíték, és elönti a sz*r az agyát.
Az viszont felemelő érzés, ha látom rajta, hogy ő ugyanolyan szarul érzi magát a veszekedés miatt mint én. Esetleg próbál is közeledni valamilyen béna módon. (Mondjuk a "mi van bazmeg, még mindig hülye vagy?" nem tűnik a professzionális konfliktuskezelés csúcsának, de jelzi abbéli óhaját, hogy szeretné, ha megszűnne a feszültség. :)
Kisiskolás vagyok még, ez van. Miközben szeretem két év elmúltával most azon rettegek hogy vége lesz, mert elmúlik a "kémiai"szerelem időszaka és lassan kihűl minden. Bizonytalanság fog el, emiatt frusztrálódom, a frusztráltságom miatt kibírhatatlan tudok lenni és ez ördögi körbe sodor...Van kiszállás?
Nehéz kérdés, mert nincs rá tapasztalatom. Mi nem a "kémiával" indítottunk, ráadásul az úgy tűnik, egyelőre nem akar elmúlni.
Ha nagyon erőltetnék valami tanács félét, akkor annak olyasmiről kéne szólnia, hogy ne visszafelé próbáljatok haladni, hanem előre. Ha a szenvedélyes korszak kezd véget érni a szerelmetekben, akkor nyissatok egy másik korszakot, amiben nem a forró éjszakák jelentik a meghatározó közös tevékenységet.
Hogy mi lehetne ez, arra sincs sok ötletem, mert nekünk semmilyen közösen űzött hobbink nincs. Voltak közös pontjai az érdeklődésünknek, de nem egy időben, helyen. Kata máshová járt jógázni, és aztán abbahagyta. Engem korábban érdekelt az asztrológia, a számmisztika. Ezekkel már nem foglalkozom aktívan, ő meg mostanában nagyon. Nekem a tarot maradt meg jobban, őt ez már nem érdekli. Én relaxnak zenét hallgatok, ő kimegy kertészkedni. Én meghallgatom a híreket a rádióban, ő inkább híradót néz. Én nagyon szeretem a drámákat, ő a romantikus vígjátékokat nézi. Én Shakespeare darabra bármikor, neki operett kell. Ez szinte mindenben így van.
Egy dolog van, hogy mikor sikerül összetalálkoznunk, akkor jókat tudunk beszélgetni. A véleményünk többnyire hasonló. És nagyon más dolgokkal foglalkozunk, tehát a másik témái izgalmasak, érdekesek számunkra.
Nem tudom, nektek melyik jöhetne be jobban. Ha kézen fogjátok egymást, és csináltok valamit közösen, vagy ha elengeditek egymás kezét, elmentek érdekességeket, új benyomásokat szerezni, amit aztán megosztotok egymással. Ami lényeges, hogy mindeközben kifejezzétek egymás iránt érzett ragaszkodásotokat, hogy együtt vagytok. Elég egy mosoly, egy érintés, egy odatolt sótartó, amivel jelzitek, hogy figyeltek egymásra, fontos a másik.
Ha az embert bántja valami, szabad, sőt kell is róla beszélni. De szigorúan arról. Azaz a mondatokban legyen sok "én", lehet benne "mi", de egyáltalán ne legyen "te". Pl. jó az "aggódom, hogy mi lesz velünk", "feszült vagyok, mert nem tudom, hogy...", "félek tőle...", lehet olyan, hogy "közös életünk", "mi ketten", "együtt", de kerülendő a "te inkább...", "nem szeretsz már", "te viszont...", stb.
Bízzál a párodban, és bízzál magadban! Beszéljetek! Arról, hogy mit szeretnétek, hogyan képzelitek a jövőt, legyenek közös terveitek, céljaitok, és dolgozzatok közösen azok megvalósításán. (Vagy legalább ne gátoljátok benne egymást, és biztassátok a másikat, és ismerjétek el a haladását. Engem marhára nem érdekelnek a kertben tenyésző változatos gizgazok, de meg szoktam dicsérni Katám erőfeszítéseit, hogy az a kis csenevész valami, amit elültetett, milyen szép nagy lett, eltalálta, hogy hol fogja jól érezni magát, stb. és ez neki nagyon jól esik. Ő meg megdicséri a főztömet. Pontosabban annyit mond, hogy most aztán nagyon jól lakott, és tényleg nem maradt semmi a tányéron, ami nála komoly dicsérettel ér fel.)
Szóval ilyesmi. Szerintem nem kellenek nagy dolgok, csak sok pici apróság.
Megjegyzés küldése