2010-09-19

Tehetség

Tehetség: Adottság egy képesség gyors és/vagy magas szintű elsajátítására.
A képesség az azt jelenti, hogy az ember képes valamire, meg tudja tenni. Pl. a fütyülés, a korcsolyázás és a repülés képességek. Az adottság az meg veleszületett, nem pedig szerzett tulajdonság. Mondjuk valakinek akkora a nyelve, hogy meg tudja vele érinteni az orrát, vagy szép hangja van. Ha most összerakom, akkor a tehetség lényege, hogy valaki valamiben nagyon jó lehet, anélkül, hogy vért kéne izzadnia érte. Szinte ragad rá a dolog, számára gyerekjáték megtanulni. A tehetséges ember mázlista.
Ez jutott eszembe mikor megnéztem, hogy gitározik Sungha Jung. Először azzal a felvételével találkoztam, ahol kedvenc Nirvána számomat játssza. Itt meg egy másik, ahol Bachot nyomat. Jó lehet ennyire érteni valamihez, hogy az ember ilyen könnyedén csinálja, és ennyire élvezi, erőlködés nélkül, örömmel és művészi színvonalon. De mit csináljon az, akinek nem adatott ilyen szintű tehetség? Már éppen kezdtem sajnálni magam, mikor "megszólalt bennem egy hang". Na most nem vagyok skizó, meg nem is hiszem, hogy angyalok dumálnak hozzám, (bár Neale Donald Walsh ilyen módon írt egy könyvet is,) szóval a lelkiismeretem, a tudatalattim vagymi beszólt nekem. "A tehetség hiánya pótolható. Sok-sok szorgalommal."
És igazából tényleg. Ez a koreai srác is. Honnan veszem, hogy ő "csak" egy Isten áldotta tehetség, és nem pedig irtózatos szorgalommal, 10 év óta, napi 10 óra gyakorlással fejlődött idáig. Mert könnyű dolog legyinteni, hogy jó annak, aki így születik. Én meg szegény, nem kaptam ennyi tálentumot. Akkor talán hátra is dőlhetek kényelmesen, és irigykedhetem a szerencsésekre. Ahelyett, hogy törném magam, gyakorolnék, hogy jobb legyek. Hm... kellemetlen gondolatok. Kell nekem "belső hangokkal" szóbaállni. Most aztán, hogy már beindult a tanév, bár suliba is járok, felvehetnék ismét valami ritmust, amiben tornáztatnám azt a képességet. A blogfirkálás közepette akár írhatnék is. Vagy legalább olvasnék az írás mikéntjéről. (sóhaj)

6 megjegyzés:

Manéla írta...

A tehetség csak egy része a tudásnak. Önmagában nem sokra megy vele az, akinek kijutott belőle. Egyrészt, tudnia kell alkalmazni (első lépésben pl. felfedezni, hogy van neki ilyenje, ez sokszor a véletlen műve, főleg a zenében), tudnia kell finomítani a tudásán és fejlődni, ismereteket szerezni. Mert hiába tehetséges, ha csak egy nyamvadt etűdöt tud elhúzni a hegedűjén, mert nem ismer más darabokat, szerzőket, technikákat, "trükköket", stílusokat, műfajokat stb. Vagy egy író is hiába tehetséges történetszövő, ha nem rendelkezik megannyi más ismerettel, ami egy regényben, színdarabban, forgatókönyvben stb. szükséges lenne (társadalmi ismeretek, történelem, biológia, pszichológia, etológia, kultúrtörténet stb., stb.) Tehát rohadtul meg kell dolgozni még a tehetségen felül is azért, hogy minőségi végterméket kapjon a befogadó.

AncsaT írta...

Nem is azt írtam, hogy aki tehetséges, az születetten tud mindent, hanem, hogy sokkal gyorsabban fog beletanulni a dologba. Kevesebb vér, kevesebb veríték és kevesebb könny árán.
Igazán rohadtul annak kell megdolgoznia az eredményért, akinél ez a tehetség hiányzik. Na, az aztán szívhat, bár a jó hír, hogy neki (nekem) sem reménytelen a dolog.

Manéla írta...

:)

Hát igen. És ugyanazért a tudásért a butábbnak is többet kell tanulnia, mint az okosnak :D

AncsaT írta...

Ja, szar a világ. :)

Bár valahol azt olvastam, a világon a legigazságosabban az ész van elosztva. Hallottál már valakit panaszkodni, hogy ebből neki kevesebb jutott, mint a többieknek? :D

Manéla írta...

Meg fogsz lepődni, de igen, többeket is.

AncsaT írta...

A mondás poén, de ha komolyan vesszük, érdekes a végeredmény. Aki ilyet ki mer ejteni as száján, de már csak, hogy egyáltalán felötlik benne a gondolat, és eljut erre a meggyőződésre, az nem is olyan hülye. Gyanítom, aki a saját szellemi képességeit kevesli, annak az átlagnál több esze van. jóval több.

Ez olyan, mint a "boldogok a lelki szegények" dolog. Mikor valaki úgy érzi, lélekben szűkölködik, szeretné, ha ezen a téren gyarapodhatna, az biztos jele a lelki gazdagságnak. Itt is ugyanez a paradoxon működik. Csak akinek elég esze van hozzá, az fogja felismerni saját szellemi korlátait, és vágyik többet és tisztán látni. Talán valami ókori görög mondott olyasmit, hogy "minél többet tudok, annál jobban tudom, mily keveset tudok".

Megjegyzés küldése