Túlélősó

- Azt hiszem eltévedtünk - mondta Saci.

Pétert a gutaütés kerülgette. Már akkor rosszat sejtett, mikor a szőke lánnyal sorsolták párba. De nem izgatta magát miatta, bízott az ígért GPS-ben, és több éves cserkészvezetői rutinjában, hogy visszatalálnak. Még az is megfordult a fejében, hogy a lány éjszaka majd meghálálhatná neki, hogy potyán pontokhoz juttatja. Amire persze nem volt akkora szüksége, mint őneki. Kettejük közül a lány állt jobban a másnapi kiszavazás előtt.

Semmi nem úgy alakult, ahogy várta. Mikor a bekötött szemmel való autókázás után kirakták őket egy erdészeti úton, még azt gondolta, nem lesz nehéz dolga. Mikor a hátizsákban talált kekszről kiderült, hogy penészes, csak legyintett. A poshadt víz miatt káromkodott először. A lány ijedten nézett rá, szinte megsajnálta. Mondott valami biztatót, és intett az ösvény felé. A buta csaj persze azt hitte előre akarja engedni. Szólnia kellett, hogy mégis jobb lesz, ha ő mutatja az utat.

Aztán kezdett összezavarodni. Szentségelt, hogy vagy ő hülyült meg, vagy a GPS. Esetleg a térkép még az özönvizet megelőző állapotban mutatja a tájat. Szinte teljesen kiszáradt patak fölött keltek át, egy korhadt fahídon, mikor a műszer szerint vadcsapás közepén kellett volna álljanak. Hogy a rohadt tereptárgyakat miért nem lehet feltüntetni?! Meg az időszakos vízfolyásokat! A hegy meg mintha átsétált volna jobbról balra. Vagy csak a Nap ment arrébb? Már vagy másfél órája az volt az érzése, hogy össze-vissza mennek. Erre ez itten beszól, hogy azt HISZI, hogy eltévedtek. Ez nem hit kérdése, hanem tény, de majd pont egy szőke észkombájn fogja őt kioktatni!

- Azt hiszed, mi!? Talán te jobban értesz a térképhez? Akkor nesze bazmeg, vezessél te! - Azzal odalökte a lánynak a GPS-t. De az nem fogta meg, csak széttárta a karjait; persze, hogy leesett a földre a készülék. Ráadásul el is romlott, kialudt a képernyője, és nem tudta újra bekapcsolni.

Ordítani akart a lánnyal, de az már nem volt ott. Csak a hátát látta, ahogy visszafelé indult az ösvényen. Hát ilyen nincs, gondolta Péter, ezt nem hiszem el! Először hagyni akarta, hadd menjen csak, remélhetőleg eltéved, hogy már csak a csontváza kerül elő. De aztán győzött a józan ész. Ha a lány nélkül tér vissza a Házba, az a pontokon kívül a közönség jóindulatának elvesztését is jelenti majd. Bedobta a hátizsákjába a használhatatlan GPS-t, és a lány után sietett.

Az vissza sem nézett, csak ment előre céltudatosan. A hármas keresztútnál lévő feszületnél most is térdet hajtott, keresztet vetett, majd a keskeny csapásra tért, amin még nem jártak. Kis idő múlva újabb elágazáshoz értek. Itt egy cseppet habozott, majd balra fordult. Jó választás volt, mert alig ereszkedtek száz-százötven métert, egy aszfaltos útra jutottak. Ezen gyalogoltak vagy egy kilométert, mikor a lány megtorpant, és átlépve a szalagkorlátot, befelé, az erdőbe vette az irányt, egy piros csíkkal jelzett turistaösvényen folytatva az utat. Péter majdnem szólt, hogy kár elhagyni az autóutat, az biztos lakott helyre vezet, de túl fáradt volt, és csak legyintett. Szerencsére. Negyed óra múlva a Ház háta mögött bukkantak ki a sűrűből.

*

Istvánnal ültek a teraszon, egy-egy üveg sörrel a kezükben. Ő már kipihente magát, elsőnek értek vissza. Vigyorogva magyarázta neki:

- Pistikém, megszopattak benneteket! A GPS egy nagy átcseszés volt. Nem a műhold adta a pozíciótokat, hanem a szemetek rajzolták rá a piros pöttyöt, bentről a stúdióból. Be voltatok mikrofonozva, meg kamerák útközben, plusz egy operatőr settenkedett utánatok, teleobjektívvel. De ti még jól jártatok, Apolló meg Csenge begyalogolt Egerbe. Mariann Szaniszlóval meg az erdőben fog éjszakázni, ha nem esik meg rajtuk a stáb szíve.

Ez a Saci meg szerintem csak festett szőke. Meg kéne nézzem egyszer zuhanyzás közben. Persze ha borotválja, nem derül ki. Na mindegy, ez egy zseni öregem. Betojt a GPS, nem mutatott semmit, de úgy tűnik ez volt a mázlink. A csaj fogta magát, megindult előre. Nem akartam vitatkozni vele, tudod milyen úriember vagyok, meg féltem, hogy valami baja esik, hát követtem. Ez meg csak ment, látszólag össze-vissza, én meg már azt hittem, hogy a térképről is lesétáltunk, mikor egyszer csak ott volt az orrunk előtt a Ház.

*

- Te is kérsz? - A bólintásra Éva töltött Sacinak a kávéból. - Tündérvirág, áruld el nekem, hogy ezzel a balfarokkal, hogy az istenbe értetek vissza elsőnek? Ez olyan hülye, hogy még a saját pöcsét se találja meg a gatyájában.

Saci belevigyorgott a csészéjébe. Éva valószínűleg szó szerint értette, amit mondott; szegénynek az első héten volt egy balul sikerült éjszakája Péterrel. Kilopóztak a garázsba, és bemásztak a stáb terepjárójába. De szex közben valamit megnyomhattak vagy elállíthattak a műszerfalon, mert bekapcsolt a riasztó, és odacsődített mindenkit. Legelőször a biztonságiakat, akik azt hitték a sötétben, hogy tolvajokat fogtak, és pucéran kirángatták őket a kocsiból. Egyenest a kamerák elé.

- Alaposan eltévedtünk, láttam, hogy egyre dühösebben nézegeti azt a kütyüt. De az nem működött, mert nem mondta, hogy itt forduljon jobbra, száz méter előre, körforgalom, meg ilyesmi. Amikor szóvá mertem tenni, teljesen kiakadt, hozzám vágta azt a műholdas szart. Na, erre bepipultam én is, és faképnél hagytam. Visszafelé rohantam az úton, de fogalmam se volt, hol vagyunk.

Amikor megláttam egy keresztet, rajta Jézussal, kértem, hogy mutasson utat. Amerre a kiszegezett keze mutatott, arra fordultam. A következő elágazásnál három felé lehetett volna menni. Kettő út felfelé vezetett, én meg már fáradt voltam, így inkább lefelé indultam. Aztán találtunk egy betonutat, azon sokkal jobb volt menni. De az egyik kanyar után megláttam, hogy valami bekotródik a sűrűbe. Biztos farkas volt vagy vaddisznó, de nem akartam megtudni melyik, inkább a másik oldalra elindultam befelé az erdőbe. Aztán megérkeztünk.