Alapjövedelem

Pontosabban feltétel nélküli alapjövedelem. Állampolgári jogon járó juttatás, függetlenül attól, hogy valaki dolgozik-e vagy sem. Megdöbbentőnek tűnő gondolat? Talán felénk megdöbbentő, de Európa másik felén, ahol a szociális segélyek magasabbak, mint nálunk az átlagbér, ott ez nem tűnik olyan furának. Segély helyett alapjövedelem? Miért ne. A régóta segélyen élőkkel sokszor úgyis csak a probléma van, folyton lázonganak a rossz életkörülményeik miatt, betörik a kirakatokat, felgyújtják az autókat, nagy kárt okoznak, ráadásul sokba kerül a szociális rendszer fenntartása, emberek, akik vizsgálódnak, döntenek, hajléktalanszállók, melegedők, ingyenkonyhák stb., mindez annyiba van, hogy ha azt csak simán odaadjuk alapbérként, talán még jobban is járunk.

Migrén

Nem sok szörnyűbb dolog van a fejfájásnál. Rettentően utálom. Van amikor a PMS-hez kapcsolódik, de nem minden ciklusban, mert időnként elmarad, máskor viszont ciklustól függetlenül jelentkezik. Messzemenőkig kiszámíthatatlan, nem lehet rá felkészülni, egyszer csak jelentkezik, és tönkreteszi az ember napját. Van, hogy reggel ébredéskor már annyi, kész, ez a nap el van cseszve, de van, hogy mit sem sejtve tervez az ember, és délután egyszer csak beüt a mennykő. Az estének már annyi. Van, hogy csak egy napot kell kibírni, ki lehet aludni, másnapra elmúlik, de van, hogy két-három napig keseríti az életem. Nem divat felénk a felesleges gyógyszerfogyasztás, de néha nincs más megoldás, olyan erős a fájdalom. De ami még szörnyűbb, megesik, hogy a gyógyszer sem használ.

Elízium

Görögösen Élüszion. Túlvilági hely az istenek kegyeltjeinek, az itt lakók gond és baj nélkül élnek, és sohasem éreznek fáradtságot, éhséget vagy szomjúságot. Valami ilyesféle hely az Elysium - Zárt világ c. film földkörüli pályán keringő űrállomása is. 2154-ben durva körülmények uralkodnak lent a Földön, aki tehette (meg tudta fizetni) felköltözött orbitális pályára. Lent szennyezett a környezet, betegek az emberek, fent pedig (szinte) örökké élnek, hiper-szuper orvosi gépek kb. 5 másodperc alatt diagnosztizálnak és gyógyítanak mindenféle betegséget és elváltozást. A lenti betegeknek egyetlen esélye, ha beszöknek, és hamis személyazonossággal (mert a rohadt gépek kezelés előtt biztos megnézik, hogy elysiumi polgár vagy-e) befekszenek egy gépbe, mielőtt kitoloncolják őket. Nagyon szomorú.

Amy jól megmondta

Időnként az emberben felmerül a gyanú, hogy amit olvas egy cikkben, postban, az csak kamu, kitalálta a szerző, hogy legyen miről írnia, esetleg kiszínezte a dolgot, hogy érdekesebb legyen. A fészbukon látott Ask Amy írással kapcsolatban ez nem csak bennem merült fel, alul egy kommentelő is azt tippelte, hogy az egész fake, kitalált, vagy pedig egy troll, egy nettapló írt be ilyen álproblémával, hogy ööö... fogalmam sincs miért. El nem tudom képzelni, hogy ebben mi élvezet lenne. De a lényeg, hogy a válaszokban volt, aki belinkelte az újságcikk szkennelt képét, hogy nem kitalált, tényleg megjelent nyomtatásban is, és szerintem Amy Dickinson nem szorul rá, hogy kitaláljon dolgokat, kap elég levelet anélkül is, legfeljebb az fordulhatott elő, hogy az újságnak írt be egy idióta kitalált dolgot, de az sem túl valószínű. A neten sokkal gyakoribb a trollkodás, kevesebb erőfeszítést igényel, és kevésbé lehet visszanyomozni, hogy ki volt az, aki elkövette.

Csodás izék a múltból

Elfelejtettem volna az egészet, és nem lesz belőle post, ha nem találkozom a nagyszerű művészek nagyszerű videójával. Ne találgassatok, az Ylvisről van szó, ők azok, akik azzal híresültek el, hogy feltették a filozofikus mélységebe hatoló kérdést a róka hangjáról, és hasonlóan mély problémát boncolgatnak egy másik dalukban is, Stonehenge célját találgatva. Elhangzik néhány tipp, melyek talán komolytalannak tűnnek, de kb. így járnak el a tudósok is, csak ők sokkal komolyabban veszik magukat, és sokkal kevésbé élvezetesek a születő videók (Secret of the Star Disc, és van átirat is)

A nagy Gatsby

Befejeztük Katával, megnéztük a végét is. Pár hete elkezdtük a filmet, de olyan hosszú volt, több mint két órás, hogy elálmosodtunk rajta, késő is volt, és a fele táján elmentünk inkább aludni. Kata időnként megkérdezte, hogy megnézzük-e a végét, valahogy őt jobban megfogta, persze nem csoda, neki a 20-as évek Amerikája a kedvenc miliője, imádja a zenéjét, a táncait, a divatját. Én annyira nem vagyok oda érte, de most rászántam magam, és megnéztük a maradékot. Hááát... nem ez lesz a kedvenc filmem. Persze volt benne egy csomó pozitívum is, és tényleg nagy film, amit nem csak a hosszára értek, mert jól megcsinálták és értékes meg zseniális meg minden, csak...

Ízlésdiktatúra?

A könyvesblogon megjelent egy írás Gondolatok az ízlésdiktatúráról: Kinek fáj a populáris irodalom és miért? címen. Tulajdonképpen egyet tudok érteni, nem is vitatkoznék az ott leírtakkal, viszont ez csak az érem egyik oldala. Hasonló kérdésen már rágódtam, kicsit más témán, de csak annyi a különbség, hogy most a könyvek kapcsán került elő még egyszer ugyanaz. Csupán az zavarja meg az embert, hogy látszólag másról van szó, de két lépésben eljuthatunk oda, hogy könnyedén rendet teszünk a gondolataink közt. Persze ez nem az én érdemem, hanem a tesómé, akivel mindezt annak idején kitárgyaltuk.

Az intolerancia toleranciája

A facebookon az egyik zárt csoportban (ahol a téma a homoszexualitás irodalmi megjelenítése), előkerült Orson Scott Card, és a mostanában körülötte kavargó botrány, és az LMBT szervezetek bojkottfelhívása. Én kicsit értetlenül állok az egész előtt, nagyon várom a Végjáték c. filmet, a könyv meghatározó irodalmi élmény volt számomra. És Card többi könyvét is imádtam, élvezetesen ír, érdekes témákhoz nyúl, és amit kihoz belőlük, abban van olyan általános, emberi érték, ami miatt a művei megérdemlik a széleskörű figyelmet. A linkelt cikk is említi, hogy a film alapjául szolgáló könyv, "a Végjáték, és általában, az egész Ender-saga, különösen A holtak szószólója, sokkal inkább szól a mindenféle másság elfogadásáról, mások megértéséről és ennek a megértésnek az ABSZOLÚT szükségességéről." Ennek fényében meglehetősen érthetetlen Card hozzáállása a melegség kérdéséhez. De számomra a melegjogi aktivisták hozzáállása is furcsa a Card könyvéből készült filmhez.

Mennydörgő némaság játék - 10. nap

November 9-én megjelenik Spirit Bliss Árnyékvilág trilógiájának utolsó kötete, a Mennydörgő némaság. Ennek örömére közös játékba fogtunk néhány bloggerrel és Spirittel. A játék nyereménye egy gyönyörűséges és egyedi táska.

Hogy mit kell tenned érte? Olvass tovább!

Korán jött a Jézuska

Hogy Fecót rávegyem az olvasásra, odaígértem neki az ebukolvasómat. Egy Amazon Kindle Keyboard (K3) Wifit. Én meg nézelődtem, hogy milyen típust válasszak helyette. Nézegettem összehasonlító oldalakat, megkérdeztem tesómat, összeírtam az elvárásaimat. Ez egyértelmű volt, hogy nem tablet kell színes LCD képernyővel, hanem sima olvasó e-papírral. Olyan, amelyiknek van beépített világítása. Az eddig összegyűjtött könyveim nagy része Kindle formátumban (azw, prc, mobi) van, nem volna hátrány, ha ezt olvasná, de az ePub is meglehetősen elterjedt, annak is örülnék, bár 2 perc átkonvertálni egyik típusból a másikba, ami után órákig olvas az ember, szóval ez nem annyira esszenciális kérdés. És persze nem szeretnék ötvenezer fölött költeni rá.

Tökös-málnás Bori

Miután a múltkori alakváltós sorozatban csalódtam, inkább egy vámpírosat olvasgattam buszozás közben. Régi adósság volt, mert hallottam már róla, de nem volt akkora felhajtás körülötte, ezért valahogy elmaradt. Pedig vámpíros, egy leszbicsók is elcsattan benne, plusz a szerző magyar és nő. De most már nem lehetett tovább halogatni a dolgot, mert kínos helyzetbe kerültem. A több vámpíros könyvet is publikáló Gaura Ágnestől én még nem olvastam semmit, ő viszont elolvasta egy vámpíros írásomat. Ugye milyen hülyén veszi ki magát? Akkor is, ha csak a chupacabráról volt szó, hogy fikciós írásokban nem találkozni vele, az egyetlen ismert előfordulás talán az a folytatás nélkül maradt pár bekezdés, amit én követtem el, ráadásul a chupacabra kifejezés elő sem fordul benne. No, de azóta orvosoltam a problémát, elolvastam a Vámpírok múzsáját.

Minden jó valamire

... ha másra nem, akkor elrettentő példának. Nem igazán szoktam könyvajánlókat olvasgatni, mert anélkül is annyi olvasnivaló vár, hogy felesleges növelni a listát, de a Blogturné Klub olyan érdekesen adja elő, hogy amíg nem sűrűsödött be ennyire a munka, naponta követtem a turnék minden egyes állomását, játszottam a nyereményjátékokat, vártam a következő kikerülő információkat a könyvekről. A nagyon rózsaszín, romantikus dolgok nem igazán varázsoltak el, de volt pár könyv, ami nagyon is érdekelt. Az Üvegtrón főként azért, mert én szerkesztettem, de a Csontszüret, a Hounded, a Gyilkos kegyelem, A sötétség városa is érdekesnek tűnik, valószínűleg belenézek mindegyikbe.

Hétszernyolc

Hét, mert már egy hete másról se hallani a rádióban. Ment a készülődés a megemlékezésre. Persze a megemlékezésből jórészt kampány lett. Mert az ünnepnek aktualitása van. Vagy az aktualitásra felhasználták az ünnepet? És nyolc, mert a mai fiataloknak aztán nyolc, hogy mi történt egykor. Távol van tőlük időben, és az érdeklődésüket tekintve is. Fecó szegény még nem tanulta történelemből ezt a korszakot, és megmondom őszintén, itthon ez nem téma, nem beszélgetünk a gyerekkel a "forradalom hőseiről", mert minket sem érdekel. Pedig talán nem ártana, mert mikor a rádióadás nyomán rákérdeztem, sikerült meglepnie. Ráadásul még azt sem mondhatom, hogy nem gondolkodott rajta, mert végül is logikus kérdést vetett fel. Azt mondta, azt nem érti, hogy ha 1956-ban, mikor megtámadtak minket az oroszok, akkor mi voltunk a jók és ők a rosszak, akkor a II. világháborúban, 1945-ben, csak 11 évvel korábban, mikor szintén megszálltak minket, miért mi voltunk a rosszak és ők a jók?

Rágcsálóháború

Pár napja, az egyik reggel majdnem elkéstem a munkából. Ahogy indultam volna, bújtam bele a cipőmbe az előszobában, látom ám, hogy egy kis szőrös cincogó nyugisan baktat befelé a szobába. Meglengettem a kezemben tartott cipőt, és hangos csatakiáltással hozzávágtam. De elhibáztam, és mire felkaptam a cipő párját, addigra a szörnyeteg beiszkolt a kanapé alá. Jött Kata, hogy mit ordítozok. Mondom, a szörny bent van az ágy alatt. Na, lett is óbégatás, hogy biztos én engedtem be, és nem megyek sehová, amíg le nem vadászom. Arra persze nem volt hajlandó, hogy ha én megemelem a kanapét, akkor valami célszerszámmal kikotorja alóla az állatot, így mindössze annyit tettem, hogy felállítottam két csapdát, és a szidalmait hallgatva futva indultam az eggyel későbbi buszhoz.

Zs kategóriás világháború / űrhajótörés / nyomozás

Fecóval moziztunk a múlt hétvégén, megnéztük a várva várt World War Z (Z világháború) c. filmet. Kifejezetten szeretem a zombis műfajt, de az IMDB 7.1 pontját messze eltúlzottnak érzem. Persze, ha a zombihadak nem New Jersey, hanem Debrecen utcáin garázdálkodnak, a hazai vonatkozás miatt talán nekem is jobban tetszik valamivel. Így azonban nem voltam lenyűgözve. Az összes látványos jelenetet gyakorlatilag láttam már a trailerben. A háttér kidolgozatlan, a fertőzés tíz másodperc alatt átváltoztat zombivá? Ilyen gyors vírus nincs. Plusz a zombik nem olyan csoszogós fajták, hanem szaladnak. Ez a két tulajdonság együtt kísértetiesen emlékeztet a 28 nappal később megoldására. Aztán a fertőzöttek csak azt támadják meg, aki egészséges, mint a makk. Hogy ezt honnan tudják? Rejtély marad. Honnan ered a fertőzés? Rejtély marad? Minek kellett megcsinálni ezt a filmet? Rejtély marad.

Szobordöntés

Az ellenzék szobrot állított Orbán Viktornak! Persze csak azért, hogy aztán ledöntsék. És mindezt elnevezték performansznak. A performansz az szerintem elsősorban művészet, bár lehetnek politikai felhangjai is, viszont a videók alapján, amit láttam, az igen kevéssé volt művészi. Az Orbán beszéd bejátszása, és hogy "dönteni kell", az valamennyire aktuális és vicces is volt, de Orff Carmina Buránája nem tudom miért csendült fel, azon kívül, hogy jó kis zene. Semmilyen kapcsolatát nem látom az eseményekkel. Händel Messiásának kórusáról legalább annyi eszembe jutott, hogy valami örvendezést akarnak vele kifejezni. Na meg a bazdmegelő Dopeman! Aki belerúgott a szobor letört fejébe. Nem mondanám, hogy emelte a művészi összhatást. 2/10 pont részemről, mert tetszett a zene, és a szobor hasonlított valamennyire (O.V-ra és a sztálinszoborra is.)

Alázat

Biztos kitört belőlem a havisárkány, nehezen viselem az influenzaszerű tünetekkel járó taknyot, amit Fecó vagy a tanítványaim ragasztottak rám, a holdfázis kedvezőtlen a hangulatomra nézvést, vagy az nem tesz jót, hogy kacérkodom a paleo diétával, elkezdtem csökkenteni a szénhidrát bevitelemet, és most időnként franciakrémeseket vizionálok. Nem tudom, mi lehet az oka, de mostanában mindenki megsértődik körülöttem, hogy én cseszegetem. Pedig nem is. Csak úgy érzik. Egy ártatlan zárójeles megjegyzés egy blogkommentben, aztán nem győzöm kimagyarázni magam. Katának csak hümmögtem meg bólogattam rá, amit mondott, fogalmam sincs miről beszélt, a hangja időnként egyszerűen csak beleolvad a háttérzajba, bár mondjuk Kata esetében nem is érdemes a sértődés okait keresni, lásd Heisenberg tételét. És a nyest.hu-nak A nyelvek európai napjáról írott cikke kapcsán is sikerült belegyalogolnom a cikk írójának lelkébe.

NA / YA

Kezdek egyre jobban belemerülni a könyves szakmába, pedig ennyire nem állt szándékomban belemászni, van nekem tisztes foglalkozásom, amit ráadásul hivatásnak is érzek, és talán nem is csinálom rosszul. De ez is érdekel, és valójában csak megszokásból morgok, hogy nincs egy nap nyugtom sem, hajnali egykor még nem is a kiadónak, csak a fordítónak küldtem vissza átnézésre a szerkesztett szöveget, és délre már itt is volt a következő. Nem is igazán értem, a kiadónak nincs elég embere, vagy ennyire elégedettek a munkámmal? (Szeretném hinni a másodikat, de inkább az elsőt gyanítom.) Jó lett volna legalább két hétig lábat lógázni, de ha karácsony előtt ideér a munkáért kapott pénz, az még jobban fog esni. És folyton művelődöm is. A YA (Young Adult) után előkerült most a NA (New Adult) kifejezés is.

Heisenberg, nők, sztoa és flow

A Heisenberg-féle határozatlansági elv lényege, hogy nem tudhatunk mindent. Pontosabban, hogy nem tudhatunk mindent teljes pontossággal és egyszerre. És ez igazából csak a kvantummechanikára vonatkozik. Például egy elektron esetén elviekben is kizárt, hogy egyszerre tudjuk, hol van, és mekkora a sebessége. Minél pontosabban adom meg a helyet, annál bizonytalanabbá válik az azon a helyen áthaladó elektron sebességének nagysága és iránya. Minél szűkebb sebességtartományt adok meg, annál bizonytalanabb, hogy egy ilyen sebességű elektron hol fog előfordulni. Ez egyfajta törvényszerűség, képletbe is lehet foglalni, a fenti linken megtaláljátok, teljes leírással együtt. Nem mondom, hogy én pontosan értem ezt az egészet, de elhiszem, hogy így van, és ez a post nem is a kvantummechanikai bizonytalanságról szól, hanem a szexuális életemben sűrűn előforduló esetlegességről.

Molyolás

Nem tudom, hányan kíséritek figyelemmel a moly.hu körül zajló vitát, de egy kedves ismerősöm is érintett az ügyben, így én elmerültem benne, és aztán egy kommentben véleményt is fűztem ahhoz, amit a történtekből én láttam. Az természetesen nem a teljes kép, és valamennyire talán elfogult is vagyok. Az ilyesfajta, kicsit gyerekesnek tűnő, látszólag egy pohár vízben kavart viharokat nagyon egyszerű alapelvek mentén szoktam megítélni.