Téli bérek

Megláttam a januári fizetésem. Emelésre nem számítottam, de az szíven ütött, hogy kevesebbet kaptam. Beadtam egy papírt, valami kompenzáció miatt, nem tudom, az mikortól jön majd, de a dolog nem kicsit bosszant. Ráadásul megszorítások vannak a dologi költségeken is, így pár dolog valószínűleg nem lesz. Talán krétát kapunk, bár már eddig is szóltak, hogy takarékoskodjunk vele. Mondjuk ezt meg lehet oldani, ha nem írunk a táblára. Akkor ráadásul a tábla se kopik, év végén nem kell majd festetni sem. Sőt, legjobb lenne, ha nem is tanítanánk, mert akkor takarítani sem kell majd a termeket. Mondjuk félek, a fizetésünkön kezdenék a takarékosságot, mert ugye akkor tanár sem kell, inkább ne adjunk ötleteket! Így is elég nagy szívás, hogy nem kapok majd táblafilceket. Eldönthetem, hogy kérem vissza a krétás táblát a számítógépterembe, vagy veszek magamnak tollat, hogy tudjak tanítani.

De hagyom is ezt a témát, mielőtt csúnyát mondok. Beszéljünk inkább csak az időjárásról! Kurva nagy hó van. Kinézek az ablakon, és tomboló hóvihart látok. Szerencsére csak a szél fújja le a havat a tetőről, és az száll az ablak előtt. Egyenest a járdára, ahonnan nem rég lapátoltam el. Imádom a telet! És nekem még hagyján, begyújtottam a kályhába, kellemes itt bent az idő, de a madarak nem hiszem, hogy hozzám hasonlóan jól éreznék magukat. Kata rakosgat nekik kaját a madáretetőbe, és azt mondja, nem tud annyit rakni, amit másnapra ne ennének meg. Még jó, hogy van bőven.

Mindenféle magot szoktunk enni, és a múltkor pakolt az élelmiszeres fiókban. Aminek lejárt a szavatossága, mindent kiselejtezett. Hiába mondtam, hogy ha 2011. októberig jó volt a hajdina, az nem azt jelenti, hogy november elsején már halálos mérgek képződtek benne, csupán azt, hogy ha minőségi kifogásunk lenne, már nem vihetjük vissza a boltba. De nem izgatom magam miatta, legalább jut a madaraknak. Mondjuk az érdekes, hogy a drágám itt aggódott, hogy betakar minket a hó, és éhezni fogunk, de azért az élelmiszerkészletünket feleteti a keselyűkkel. De nem panaszkodok, mert a hűtő teli van, konzervek a fiókban, liszt és élesztő hegyekben, így szükség esetén tudunk kenyeret sütni.

A kenyérre mondjuk rákérdeztem, hogy ha a nagy hótól nem lesz áram, nem lesz gáz, akkor a kályhában fogjuk megsütni? Na, ezt nem kellett volna! Láttam rajta, hogy elgondolkodik, és kezd kétségbe esni, mégiscsak éhen fogunk halni, pedig teli a kamra. Igyekeztem megnyugtatni, és elsoroltam, mi mindent lehet a kályhával is elkészíteni. Először is, hozunk be havat, így vizünk az lesz. A lisztből csinálhatunk hamubasült pogácsát. Sőt, a parázson mást is tudunk sütni. Például fóliáskrumplit. A recept egyszerű. A krumplit meghámozzuk, megmossuk (az olvasztott hólében), és apró kockára vágjuk. Hagymát és szalonnát is vágunk, mindkettőt csíkra. Az egészet jól összekeverjük, és két réteg alufóliába becsomagoljuk. Mikor a tűz leégett, vastag parázson megsütjük.

Ilyen módon elméletileg mindenféle mirelit zöldséget is el lehet készíteni. Már ha aggódna amiatt, hogy áram híján megromlik, ami a fagyasztóban van. De nem is kell aggódjon, mert kitesszük a teraszra, és ott simán eláll ebben a fagyban. Na, ettől megnyugodott kicsit, láttam rajta. Fecó viszont teljesen izgalomba jött. Rá akar beszélni, hogy próbáljuk ki a kályhában sütést, függetlenül attól, hogy van gáz és villany, így nem szorulunk ilyen kényszermegoldásra. Javasoltam, hogy inkább majd nyáron, egy kerti parti alkalmából a szalonnasütő tűz parazsán kéne ezt, de úgy látom, hogy ez még nincs lejátszva, lehet, hogy kénytelen leszek a kályhában ételt készíteni.