Valaki gyertyával a kezében belépett a zuhanyzóba. A gyertyát lerakta az ajtónál a sarokba, óriási árnyéka a falra vetült. Ahogy közeledett, csak a körvonalait láttam. Annyit ki tudtam venni, hogy nő, és nincs rajta ruha. Sorra odalépett a zuhanyfülkékhez, és kinyitotta a melegvizes csapokat. Hamarosan vastagon gomolygott a gőz, a saját kezemet is alig láttam. Elméletileg lehetett volna egy darabolós gyilkos, de gyakorlatilag biztos voltam benne, hogy Santa az, a titokzatos télapóm. Télanyóm. Akármim. Nem igazán tudtam végiggondolni, csak álltam remegve a zuhany alatt, pedig a víz kellemesen meleg volt, de tombolt bennem a türelmetlen vágy. Reszketve vártam, hogy végre odalépjen hozzám, és megérintsen.
Nem siette el. Hogy hatásvadász időhúzásból, vagy ő is bizonytalan volt, nem tudom. Csak megállt, két lépésnyire tőlem, és nézett. Előnyben volt, mert a háta mögül derengett a fény, én továbbra is csak a körvonalait láttam, bár a gőz miatt belőlem is legfeljebb elmosódott folt látszódhatott. Végül nem bírtam tovább és én nyúltam érte. Megfogta a kezem, én pedig magamhoz húztam. Átöleltem a derekát, arcomat a mellkasára hajtottam. Átfogta a vállam, állát a fejem tetejére támasztotta, és megsimogatta a hajam. Hallgattam, hogyan dobog a szíve. Veszettül kalapált, akárcsak az enyém.
Nem tudtam mit csináljak, mozdulni sem nagyon mertem. Ő volt az, aki megfordított, és gyengéden előretolt, vissza a zuhany vízsugara alá. Mögém lépett és hátulról átkarolt. Kettőnk közt csorgott le a víz, végigfolyt a hátamon. Aztán mellbimbóinak simogatását éreztem a lapockámon. Hátranyúltam, megérintettem a combját. A kezem felkúszott a csípőjére, majd hátraléptem, nekidőltem, és megmarkoltam a fenekét. Bal keze a mellemre tapadt, jobbjával a köldököm köré rajzolt egyre szűkülő köröket. A melleim közt csorgott lefelé a víz.
Felváltva a tenyerébe vette mindkét mellem, éreztem, ahogy a bimbóim megkeményednek, és amikor tenyerének közepével simogatta őket, remegni kezdett a lábam. Nagyot, kéjeset sóhajtott, élvezte a reakciót, amit az érintésével váltott ki. Puhán belecsókolt a nyakamba, kezét az ölembe csúsztatta. Óvatosan tapogatózó ujjai megbizsergették az egész testem, megfeszült egy izom a lábamban, felmeredt a nagylábujjam, én pedig nem álltam tovább az érintését. Megfordultam, a nyakába kapaszkodtam, lábujjhegyre emelkedtem és a szájára tapasztottam a szám.
Hevesen viszonozta a csókom, az alsó ajkam harapta, én pedig mélyen a szájába toltam a nyelvem. A víz végigcsorgott a fejünkön, a nedves haj az arcunkra tapadt, fogalmam sem volt, melyikünké, alig kaptunk levegőt, a hajtól, a víztől, az őrülten szenvedélyes csóktól. Alig álltunk a lábunkon, dőltünk jobbra balra, a tenyerével védte a fejem, nehogy a csempének csapódjon, ahogy az elválasztó falnak tántorodtunk. A csempe felmelegedett a gőzben, épp csak kicsit éreztem hűvösnek. Annál forróbb volt az ő teste, ahogy ismét a falnak szorított. Ezúttal jelmez nélkül, csupaszon.
Lehajolt, végigcsókolta a nyakam, a melleim. Beszívta a mellbimbóm, körbenyalta, majd a foga közé kapta. Felhördültem, és ha nem tart a falhoz szegezve, összecsuklottam volna. Halkan felkacagott, majd letérdelt elém. Arcát a hasamnak szorította, és a fenekembe markolt. Felnézett rám, nem tudom mennyit látott belőlem, én csak a csillogó szemét. Egy vízcsepp csordult végig a hasamon. Kinyújtotta a nyelvét, és lenyalta. Aztán a bal lábam a vállára vette és az ölemre hajolt.
11 megjegyzés:
Úgy két órát tipródtam, hogy írjak-e ide vagy sem, mert a mondandóm nem teljesen köthető az irományodhoz, vagyis inkább semennyire sem. Vagy mégis? Mindegy, a közepébe vágok: van egy lány, aki úgy fél éve szembejött az úton biciklivel és azóta sem megy ki a fejemből.
Persze akkor és ott két lábbal ugrottam a fékre és fordultam is utána, (amire az alibi-pasim, akit szokás szerint épp körbehordtam, mint a véres kardot, hogy minél többen lássanak férfival, szánalmas idiótának nevezett, joggal) mert nem hagyhattam, hogy csak úgy eltűnjön. Gurultam utána, majd az alibim közölte, hogy ez már neki is kínos, úgyhogy szépen előzzem meg. Megelőztem volna én, de kicsit mellette kellett, hogy menjek, és á, egy cseppet sem volt feltűnő… Az az érdekes, hogy nem az a megszokott érzés kerített a hatalmába, hogy „hú, de szép lány, jó lenne megismerni”, hanem: BAMM, majd, jött a nagy néma semmi, a tiszta űr a fejben, a mély levegővétel, (azt a levegőt azóta sem fújtam ki) és ahogy valami halkan susogni kezdi a fülembe, hogy talán ő az. Nem tudom, mi a jó franc volt ez, de egyszerre megrémisztett és lenyűgözött. Nem gondolok a lányra olyan értelemben, hogy milyen is lehet ő, nem akarok semmit beleképzelni, sőt, kifejezetten igyekszem elterelni a gondolataimat, ha már érzem, hogy rá irányulnának, viszont előfordul, hogy vele álmodom, mintha valami nem akarná hagyni, hogy elfelejtsem. Néha összefutok még vele valamelyik alibi-pasi körbehordozó útvonalamon, a hatása ugyan az, csak már uralkodok magamon.
Mindössze annyiban kapcsolódik hozzád ez a sztori, hogy a minap a neten láttam, hogy ő is feliratkozott rád. Gondoltam, hátha ezt is elolvassa és eszébe jut, hogy egyszer valaki kocsival lesatuzott mellette és kis híján hazáig kísérte.
Köszönet az oldalért Ancsa!
Egy szintén bölcsész, Efa.
Kedves F.A.!
Légy bátrabb, ne sokat tipródj, merj lépni! Kapcsolódik vagy sem, jól tetted, hogy írtál, bár írhattál volna ennél jobb helyre is. Ha megtaláltad a lányt a neten, (különösen, ha olvassa a blogom, ergo nem kizárt, hogy érdeklik a lányok), nem látok az ellen szóló érvet, hogy neki is írj közvetlenül.
Írd meg, hogy tetszik, hogy nem bírod kiverni a fejedből, hogy szeretnél vele találkozni. Kérj tőle randevút! Hívd meg egy kávéra, teára, sörre! (nem kívánt ital törlendő)
Írj magadról pár mondatot, amiből hevenyészett képet alkothat rólad, és el tudja dönteni, akar-e találkozni veled. A legrosszabb esetben kiderül, hogy van már pasija/nője, és köszöni szépen, nem fogadja el a meghívásod, de akkor is legalább tudod, mi a helyzet.
Azt gondold végig, ha írsz neki, mi történhet a legrosszabb és mi a legjobb esetben. (Szurkolok a találkozónak, remélem lesz alkalmatok megismerkedni, aztán a többi majd rajtatok múlik. Örülnék, ha kapnék visszajelzést, mi lett a folytatás. Akármelyik post kommentjeként :) vagy akár e-mailben is, ha nem akarod/akarjátok nyilvánosan.)
Szurkolok én is. És érdeklik ám a fejlemények a nyilvánosságot is. Az élet írja a legjobb sztorikat. ;)
Köszönöm a biztatást, de nem tervezek nagyobb lépéseket irányába. Azt hiszem az volt a legnagyobb tettem, hogy bevártam és köszöntem neki. Elterveztem, hogy jön én pedig halál lazán és természetesen nekidőlök a kocsimnak, ránézek és odalökök egy sziát. Ebből persze az lett, hogy ott toporogtam mikor jött, pulzusom az egekben, alig mertem ránézni, majd nagy nehezen és villámgyorsan kiböktem egy hellót. Ő mosolygott és sziát köszönt, ami sokkal közvetlenebb szerintem mint a helló ugye. Utána két napig nem ment le a vigyor a képemről, totál gyerekes, de: " hozzám szólt!hozzám szólt!" sőt rám mosolygott! Alibimnek meséltem ezt, erre közölte, hogy szerinte nem mosolygott, hanem simán csak kiröhögött, mert annyira béna és átlátszó próbálkozás volt. Tehát gondolom a lány is levette a helyzetet, szóval, ha akarna valamit szerintem már jelezte volna valamiképp.
Efa
Ezt így nehéz megállapítani, ha énrám köszönne valaki, én abból még nem lennék teljesen biztos benne, hogy bátran közeledhetek feléje, mert pozitívan fogadná. :) Én bizony várnám, hogy további lépéseket tegyen. Ha van egy titkos e-mail címed (ha nincs, csinálj egyet), arról írhatsz neki levelet, és legalább azt kipuhatolhatod, hogy csak kizárólag a pasik érdeklik, vagy van-e bármi remény a jövőre nézve.
Ez az alibipasi igen érdekesen hangzik. Úgy veszem ki, hogy ő teljességgel tisztában van vele, hogy alibi célokat szolgál. Ez egy nagyon kényelmes dolog, de mi az ő motivációja? Te vagy az ő alibije, vagy neki ez miért jó?
Még az is lehet, hogy a lány levette, mi a szitu, még akár tetszhet is neki, de mi van, ha ő is gátlásos, szégyenlős?
Szia Szabi!
Az volt a közlői szándék, hogy tudassam vele a helyzetet. Nem kell reagálnia, bár persze örülnék neki, csak el szerettem volna mondani.
Ok. Csak erre a kijelentésedre reagáltam:
"szóval, ha akarna valamit szerintem már jelezte volna valamiképp."
Ó, el is feledtem megírni, most meg már nem téma, de ha ide tévedtem, khm... szóval összejöttünk és a kisebb kezdeti nehézségek után őőőőőőrületesen nagy szerelem lett ebből. Boldogság van. Földön túli. Efa
Ez nagyszerű hír, örülök nektek. És fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy jöttetek össze, meg a kezdeti nehézségeket hogyan sikerült áthidalni, hogyan alakult ki a szerelem. Persze ez nem blogkommentbe való téma, de remélem, egyszer majd megírod az emlékirataid, és elolvashatom. :)
Gratula! Az én oldalam már tök lyukas. :p Szívesen olvasnék én is a részletekről.
Megjegyzés küldése