Táncban menő őrület a Gangnam Style? Igen, Youtube-os oktatóvideó is van hozzá, hogy könnyebb legyen megtanulni. De mutatok nektek egy sokkal jobbat. Ezt nem egyedül kell járni, jobb is rögtön csapatban gyakorolni. És, hogy ez a végén hogyan fog kinézni? Nagyon király nem? És ami még jobb, ez nem egyszerűen egy tánc. Ez egy mozgalom. Aminek van honlapja, és Wikipédia bejegyzés is róla. A mozgalom elindítója Eve Ensler. Igen, a Vagina monológos csaj. A kampány neve, One Billion Rising, arra utal, hogy egymilliárd nő él a földön, aki már megtapasztalta a súlyos fizikai bántalmazás, a szexuális erőszak valamilyen formáját. Az esemény, amire gyúrunk a V-Day, aminek szintén van saját honlapja. 2013. február 14-én világszerte az utcára vonulnak a nők, és énekléssel, tánccal hívják fel a figyelmet a nők helyzetére.
A nők a világ legnagyobb "kisebbsége". Tévedés azt hinni, hogy csupán az arab sivatagok mélyén álló néhány sátorban lévő háremben vannak elnyomott nők. minden három nőből egyet élete során legalább egyszer súlyosan összevernek és/vagy megerőszakolnak. (Kb. hatmilliárd a Föld lakossága, ennek kb. a fele nő, az hárommilliárd, aminek a harmada kb. egymilliárd. Ennyi bántalmazott nő van, erre utal a kampány neve.) Hogy a férfiak dominálta világ hogyan kezeli ezt a helyzetet, az megdöbbentő. Leginkább szőnyeg alá söprik a dolgot, hogy nem is történt semmi, vagy pedig az jelentéktelen, csak családi civakodás. Ha nem lehet nem tudomást venni a dologról, akkor pedig sokszor a nő nyakába varrják a felelősséget, hogy ő tehet a dologról, mert kihívóan viselkedett, szegény szerencsétlen férfi az áldozat, akit szinte rákényszerített, hogy erőszakolja meg.
Például Indiában elterjedt vélekedés, hogy a szexuális erőszakról a nők tehetnek, mert szoknyát viselnek. (Néhány értelmesebb fickó szerint azért ez nem így van, ők szoknyát húzva tiltakoznak.) Marokkóban a törvény úgy rendelkezik, ha egy férfi megerőszakol egy hajadont, akkor a súlyos büntetés alól mentességet kap, ha elveszi feleségül az áldozatot. Azt a családja természetesen nem kérdezi, hogy hozzá akar-e menni az erőszaktevőhöz, nekik így a legegyszerűbb megszabadulni a szégyentől, és a lánytól, akivel gondolom ebben az esetben drága hozományt sem kell adjanak. (Tavaly márciusban egy 16 éves lány öngyilkos lett, mert nem bírt együtt élni az erőszaktevővel, aki a házasság által szentesített keretek közt tovább bántalmazta.) Az USA egyik államában, Új-Mexikóban, olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, ami 3 év börtönnel fenyeget minden megerőszakolt nőt, aki az erőszaktevőtől teherbe esett, és elveteti a nem kívánt magzatot. (Mondván, hogy az erőszaktevő elleni eljárásban felhasználható "bizonyítékot semmisít meg".)
Elképesztő, hogy a nőkkel kapcsolatban milyen elképzelések és vélekedések élnek és öröklődnek tovább a férfiak közt. És nem csak a harmadik világban. Hallottatok már pasikat nőkről dumálni? Aki azt hiszi, ártalmatlan vicc, az gondoljon arra, mi hangzott el a magyar parlamentben. Valahogy odakerültek az ilyen gondolatok a képviselő úr fejébe. És nem hiszem, hogy a mamája ültette el azokat. Egyébként az eset nagy tiltakozást generált. Megszületett a Nők lázadása mozgalom. Persze rögtön megindult a férfiak lebecsülő, eljelentéktelenítő gépezete. Mivel hathatós érvek nincsenek, jól bevált taktika a vélemény helyett annak képviselőinek a kritizálása. Van aki nyíltan hirdeti a hülyeséget a fészbukon. (Nyomtam egy "Report Page"-et, jobb oldalt, a "like" gomb mellett a fogaskerék listájában.)
A magyar mozgalom címében "lázadás" van, a V-day szlogenje "Strike, Dance, Rise" (Én úgy fordítanám, Állj ki, táncolj, ébredj! De a strike nagyon erőteljes, jelentheti azt is, üss, csapj oda, a rise pedig felkelés, és nem csak az ágyból értelemben.) Írtam régebben a feminizmusról, hogy annak van három hulláma. "A harmadik hullám, a második kritikája. Annak hangsúlyozása, hogy nem csak amerikai, középosztálybeli, fehér nőkből áll a világ. Az eltérő nemzeti, etnikai, szociális, kulturális, vallási, stb. háttérrel rendelkező nők problémái és igényei különböznek. Ennek következtében nincs egyetlen, egységes feminista eszme." Nos, talán itt a negyedik hullám, a harmadik kritikája, ami azt mondja a világ különböző részén élő nők különböző problémáinak közös a gyökere. Ez ellen pedig összefogással, közös fellépéssel lehet tenni.
Talán a negyedik hullám a nőknek mint politikai erőnek a megjelenéséről fog szólni. A 2014-es választás már nagyon közel van, de a Nők lázadását szervező, Lovas Nagy Anna, Antoni Rita, és azok, akik mellettük nőnek majd fel, komoly politikai tényezővé nőhetik ki magukat 2018-ra. Potenciális táborukba tartozik a szavazók fele. És ha értelmes programmal tudnak megjelenni, sok férfit is meg tudnak győzni, akiknek elegük van a jobb és a bal huzakodásából. És a vákuumból, hogy ma nem látszik egyetlen politikai erő sem, amiben bizakodni lehetne, hogy majd jobbra fordítja az ország sorsát. Elkeserítő, de majdhogynem az volna a legjobb, ha maradna a jelenlegi kurzus. Ha nem változik semmi, azt hiszem jövőre először nem fogok elmenni szavazni.
3 megjegyzés:
Miután bejelentettem a fészbukon a "Mondj nemet a nők emancipációjára" nevű oldalt, és kértem levélben választ az intézkedésről, azt írta egy "Viki" nevű valaki (talán nem Viktória volt, hanem Viktor), hogy szerinte az oldal nem sérti a szabályaikat. Ennek ellenére, most mikor megpróbáltam ránézni, az oldal már nem létezik. Talán más is bejelentette, és aki az ő bejelentését vizsgálta, az másképp gondolta. (Biztos egy Gabi, aki viszont Gabriella volt, és nem Gábor.)
Péntek este volt egy előadás a Labrisz lazulón a nők helyzetéről a reneszánsz idején. Ez, hogy az erőszaktevő megmenekül, ha elveszi a nőt pár száz éve Magyarországon is törvényben volt. Európa egyes részein meg az dívott, hogy ha az áldozat teherbe esett, akkor megúszta az ipse a büntetést, mert ez arra volt bizonyíték, hogy a nő élvezte.
Mi már pár évszázaddal túl haladtunk ezen a sötétségen, de van még mit tenni - ez tény. Ideje, hogy a nők összefogjanak és kiálljanak magukért.
Néhány száz évvel ezelőtt ez a törvény lehetett jó. Abban az időben egy hajadon, akiről köztudott volt, hogy már nem szűz, elvesztette a jóhírét, nem tudott férjhez menni, a szülei halála után nem volt megélhetése, a rokonok kegyére volt utalva. Az erőszaktevővel kötendő házassága megmentette a becsületét, és megfelelő anyagi hátteret biztosított neki. Mint feleségnek voltak jogai, a férje köteles volt megfelelő megélhetést biztosítani a számára.
Azóta viszont eltelt egy kis idő, a polgármesterek sem gyakorolhatják az első éjszaka jogát. A nők férj nélkül is jól elvannak. Most már nem így áll a törvényben, de néhány éve még nálunk is az volt érvényben, hogy a nemi erőszak büntetése "korlátlanul enyhíthető", amennyiben az erőszaktevő és az áldozat közt időközben házasság jött létre. Ez most úgy módosult, hogy csak magánindítványra indul eljárás. (Azaz feljelentésre, tehát, ha azt visszavonja a nő,megszüntetik az eljárást. Kivétel, ha más nem magánvádas bűncselekmény is történt. Pl. testi sértés, kábítószerrel visszaélés.)
De szerintem a probléma nem a törvénnyel van, hanem a közvélekedéssel, hogy még ma is sokszor az áldozatot teszik felelőssé az erőszakért: "minek ment fel a pasi lakására, mit gondolt, mi fog ott történni", "aki sötétben egyedül mászkál az utcán, meg is érdemli", "kilógott a segge a miniszoknyából, riszálta a fickó orra előtt, hát mit várt", "a ribanc, biztos ő is akarta, csak mikor rajtakapták őket, kezdett el kiabálni" stb. Ezért, meg a szégyenérzet miatt aztán sokszor a nők inkább nem szólnak senkinek, eltitkolják.
Azt kéne elérni, hogy ez ne az áldozat, hanem az elkövető szégyene legyen.
Megjegyzés küldése