Egy könyves fészbukcsoportban feltett kérdésre véleményt mondtam egy könyvről. Benina: A boszorka fénye, vagy ha úgy ismerősebb, a Bíborhajú 1. Elkezdtem én olvasni, de nem bírtam végigolvasni a könyvet, a szereplők kicsit olyan... hát, még lehetett volna dolgozni rajtuk. Meg a mondatokon is. Azokra talán ráfért volna még egy kis szerkesztés. Idegesített, ahogy olvastam. Egyre jobban. Aztán beleszaladtam ebbe a mondatba: "A konyha felé vettem az irányt, ahonnan ínycsiklandozó illatok indítottak támadást kiéhezett ízlelőbimbóim ellen." A kiéhezett ízlelőbimbók is elég durva, de az ínycsiklandozó illatok mikor támadásba lendültek, betették a kaput. Lelki szemeimmel hallottam hogy szól ez. Kifordult a könyv a kezemből.
Amilyen bunkovári vagyok, mindezt meg is írtam a csoportba. Csak abban reménykedem, hogy a szerző, a polgári nevén nem tag. Meg a barátai közül se senki. Vagy tapintatosak, és nem mondják vissza. Mert itt a blogomon írhatok durva kritikát, lehúzhatok bárkit, ez az én véleményem, és akinek nem tetszik, az majd nem jön ide. De ott nyilvános helyen voltam, és ez a duma nem hangzik valami tárgyilagosan. És savanyú a szőlő, Beninának két megjelent könyve is van, én meg még egy fél kéziratot se tudtam összehozni. Mondjuk a kritikához ez nem kötelező, hangszeren se tudok játszani, mégis el tudom dönteni, hogy tetszik egy zene vagy sem. Na, mindegy, ide való vitriolos könyvkritika, nem nyilvános (zártkörű) fórumra.
Van egy másik fiatal szerző is, Spirit Bliss, aki szóba került. Belenéztem az Árnyékvilág c. könyvébe. Az elején egészen jólformált mondatokat találtam, kifejezetten tetszett a nyelvezete. Szó volt valami bukott angyalokról, meg a cím alapján azt hittem, valami jó kis misztikus-nyálas izé lesz. Hát, nyál az volt bőven, a misztika viszont elmaradt. Nagyon romantikus lett, és kissé krimis (thrilleres). Hármasával lapoztam, hogy gyorsabban a végére érjek, és az erotikus jeleneteket is simán átugráltam, nem voltam lenyűgözve. Nyelvileg igényesebb az előzőnél, de a karakterek valószerűtlenebbek. Pedig egyik se boszorkány, se démon. Legfeljebb átvitt értelemben.
Van még egy Szurovecz Kitti is a kiadó palettáján, de őt már nem mertem elkezdeni. Majd edzem magam még előtte, romantikus regényújságokkal. Egyszer már olvastam ilyet. Tulajdonképpen ezek gondosan elkészített iparosmunkák. Mint egy sámli. Nem a fafaragás művészi csúcsa, és az én szobámban hülyén nézne ki, de rendesen le van gyalulva, ha ráülök, nem fog szálka menni a s..., a csapolás precíz, a ragasztót nem spórolták ki, szétesni se fog alattam. Na, ezeket a nem művészi, csak ipari-szakmai fogásokat, ezeket még tanulni kell. (Most elsősorban magamra gondolok, nem a kritizált szerzőkre.)
Egy beszélgetés alkalmával előkerült, hogy elsősorban olyasmit írogat az ember, amit maga is kedvvel olvasgat. És ezen az alapon miért nem írtam még krimit vagy szájenszfiksönt. Az előzőben, a szögbelövővel a vécékarimához szegezett fickóval talán a krimi irányába léptem egyet, bár nyomozás nem volt, és az se derült ki, ki tette. De a sci-fi, az tényleg nagyon kimaradt nekem. Ezen most jól elgondolkodtam. Lehet, hogy kitalálok egy igazi gyilkolós-nyomozósat, vagy méginkább keresek valamit, egy történetet, amit pozicionálhatok a világűrbe, de legalábbis egy idegen bolygó felszínére. Hátha akkor az már sci-finek számít.
6 megjegyzés:
Benináról ugyanez a véleményem így magunk közt :) még akkor olvastam, amikor nem is voltam semmiféle csoportban, de nem bírtam legyűrni. De ez csak privát vélemény :) Kittit egy nyári délután elfogyasztottam, napozáshoz tökéletes volt. Spirit Bliss nekem még hátravan :)
A három lány stílusa nagyon más. Benina annyira irodalmi akar lenni és annyira telepumpálja az írásait szóképekkel, hogy az ízlelőbimbós szindróma lép fel, ami már nekem is nagyon sok. Karakterei gyakorlatilag nincsenek, legalábbis én a könyv elolvasása után nem tudtam, ki, milyen. Bár olvastam sokaktól olyat, hogy X szereplő jellezrajza milyen jól sikerült, azt hiszem Cameronnak hívták, no, nekem az volt az egyik legszíntelenebb-szagtalanabb figura a történetben. Egyedül a főszereplő barátnője, Maxine volt "valamilyen" legalább. Spirit állítólag a második könyvében nagyon nagyot fejlődött az elsőhöz képest, aminek azért szintén megvolt a maga bája. Egyszer olvasós, nyári kötetnek tökéletes. Kitti történetei inkább sztoriban erősek, mint nyelvezetben, érezhetően úgy ír, hogy azt a "nem túl fenkölt" elme is megértse, tehát tiniknek és dolgozó nőknek. Izgalmas könyvei vannak, de aki szépirodalmat keres, ne válassza őt.
Én szeretem, ha egy könyv egy kicsit piszkos.
A túlsterilizált samedlik, nem jönnek be.
Lehet, hogy a szakik szerint az úgy jó, én mint olvasó nem szeretem.
Ám tőled, már tényleg olvasnék valamit...:)
Valami hosszút, gömbölyűt, olyan Annefélét. :)
Ez ugye messze az ízlések területének a közepe. Jól zavarba is jöttem, mert a könyvszalonban szinte mindenki szuperlatívuszokban nyilatkozott Benináról. Persze én UFO vagyok meg kocka, és a hetero szerelmi történetek helyett az élőhalottak meg az alakváltók iránt vagyok elfogult. És még az is lehet, hogy nem a véleményünk tér el ennyire markánsan, hanem csak a lelki finomságunk, és empátiás érzékenységünk, amivel másokról nyilatkozunk.
Arra nem is gondoltam, hogy első könyveket olvastam, és talán másodszorra fejlődtek a szerzők. Persze ilyen alapon a tizedikkel kéne kezdeni, és visszafelé olvasni, hogy meddig élvezhető. Nem irigylem a szerkesztőket, akik magyar szerzőkkel dolgoznak együtt. Nem azért, hogy miket kell elolvasniuk, hanem mert a fordításoknál csak a szöveg megfogalmazásával kell bajlódni, a történet az fix. De olyat mondani valakinek, hogy a karakteren dolgozzon még kicsit, írjon át jeleneteket, változtassa meg a cselekményt, és ehhez iránymutatást is adni... tényleg figyelni kell, hogy a szerző ne ugorjon ki az ablakon, meg ne menjen át másik kiadóhoz, hanem elgondolkodjon a javaslatokon. Ez csipkefinom lelkületet kíván, nem az én nyers modoromat. :)
Én nem sterilnek érzem, ha egy mondatban megfelelő sorrendben követik egymást a szavak, a jelzők illenek a jelzett dolgokhoz és a szöveg stílusához. Talán a hasonlat nem volt szerencsés, azt akartam kifejezni, hogy egy jó szövegbe beleveszek, és nem érzem rajta, hogy ez most úgy fogalmazva van, hanem csak úszom az árral, elmerülök a mesében.
A hosszú meg gömbölyű dolgokra időt kell szánni és én elég lusta vagyok egyébként is, nem csak végzősként az utolsó félévemben, szakdolgozatra és államvizsgára készülve. Azért tisztában vagyok vele, hogy igazad van, és beteg dolog, hogy úgy olvasok meg írok, hogy egyszerre 4-5 dolgot, és egyikkel se haladok. Lassan elfogynak a kifogások, és akkor majd kénytelen leszek valamit csinálni. :)
Az ínycsiklandó illatok nem csak támadást indítottak, hanem a kaput is betették maguk után, amikor elindultak a konyhából?
Bevallom, nem olvastam.
Beninát csípem, jó fej. Az olvasói szeretik, de a célcsoport nyilván nem mi vagyunk.
Be. Fokozatosan nőtt bennem a feszültség, de ez a mondat volt az utolsó csepp. Beninát nem ismerem, és a kritika részben a szerkesztőjét illeti, a szerző dolga, hogy írjon, írjon, írjon, a szerkesztőé meg, hogy olvasson, olvasson, aztán a piros ceruzával összefirkálja a kéziratot.
Az is igaz, hogy nem én vagyok a célcsoport, de így ajánlani is nehéz lesz annak, aki esetleg beletartozna. Ennyi erővel a Harlekin füzetek versenyképes alternatívát jelentenek. :)
Megjegyzés küldése