Migránsok és számok

Nem postoltam a sötét vízióimról, a migránsokkal teli Európa várható jövőjéről, nem akartam károgó varjú lenni. De kénytelen vagyok ismét elővenni a témát, mert bosszant az ostobaság, amivel és ahogyan érvelnek egyes megszólalók. Számokkal dobálóznak, és azokból olyasmit olvasnak ki, ami nincs bennünk, és a számokkal igyekeznek eltakarni a valóságot. Elmondják, hogy az EU lakossága 500 millió, és ha idén eddig 350 ezren jöttek a migránsok, akkor az 0,7 ezrelék, és hogy ez mennyire elenyésző. Csakhogy a migránsok nem egyenletesen oszlanak majd el Európában! Ha a szlovák kormány egy 5000 fős, magyarok lakta településen helyez el a kvóta alapján befogadott 500 bevándorlót, akkor az máris 10%. És ha megnézzük, hogy egyes európai nagyvárosokban, bizonyos kerületekben kizárólag csak muszlimok laknak, akkor az ott 100%. És abból az 500 millióból már most is kb. 30 millió muzulmán.

Születésnapomra

Vannak kétségeim hogy illendő-e rossz epigonként kicsavarni egy ilyen szép költeményt, de mentségemre szolgáljon, hogy nagyon szeretem Attilának ezt a versét. Talán a világirodalom egyik legjátékosabb alkotása, mégis vannak benne mélységek. Én ugyan fényévnyire vagyok a világirodalmi léptékű játékosságtól és az ő mélységeitől is, csupán ez telik tőlem. És átérzem, milyen 32-nek lenni (kerek szám az informatikában, hexadecimális 20), és számvetést csinálni. Ennyi idősen már nem csak gyerek, de igazán fiatal sem vagyok. Pedig nagyon igyekszem komolytalannak maradni. Régen ment csak úgy, magától is, manapság már kell hozzá két sör. Ezt teszi az emberrel a kor. (Tegnap este a két sör után jobban tetszett, talán innotok kéne valamit, mielőtt elolvassátok.)

Egyes szám, többes szám

Már írtam a kerítésről, de ez a téma valószínűleg többször vissza fog térni. Mert a probléma még sokáig nem fog megoldódni. Ez a bejegyzés most arról jutott eszembe, hogy mostanában többször hallottam, ahogy emberek vitatkoznak a menekültkérdésről. A rádióban, buszon, Katáéknál a családban. Alapvetően két szélsőséges állásponttal találkoztam (minek jönnek ide, ne engedjük be őket, és szegény menekültek, otthon nem maradhatnak, be kell őket fogadni), és a kettő közti átmenetekkel, ahol körülmények és feltételek árnyalták a véleményeket. Gyakran volt az az érzésem, hogy a vitatkozók elbeszélnek egymás mellett, mintha nem lenne köztük akkora a véleménykülönbség, csak nem ugyanarról beszélnek. Mikor ezt megemlítettem tesómnak, csak annyit mondott, "az emberiséget nem lehet szeretni, csak az egyes embereket".

Miért olvasunk verseket?

A múltkori poszt végén ezzel a kérdéssel zártam, és aztán meg is akartam beszélni Katával, hogy tényleg, miért olvasunk verseket, de pillanatok alatt rájöttünk, hogy a kérdés hipotetikus, mivel mostanában nem olvasunk verset. Nem hogy ritkán, egyáltalán nem. Elgondolkodtam, mikor volt utoljára verseskötet a kezemben. A hálószobában, az éjjeliszekrény sarkán ott van ugyan T. S. Eliottól a Macskák könyve, de ott van az már majd egy éve. Valami romantikus fantáziámat akarhattam kiélni, hogy verset olvasok a kedvesemnek, de aztán inkább az ő egyik erotikus fantáziáját váltottuk valóra.

Mi a vers?

A múltkor Fecóval beszélgettünk a kötelező olvasmányokról, memoriterekről, aztán ma reggel a rádióban a versekről volt szó, és tegnap a fészbukon is belefutottam egy költő posztjába, aki arra várt választ kommentekben, hogy az olvasói szerint mi a vers. A sokféle definíció közt még az a Móricka-féle meghatározás volt a legjobb, mi szerint vers az, ahol a sorok nem érnek ki a lap széléig. Nézelődtem a neten és a wikipédiában is, de sokkal okosabb nem lettem tőle. Az azonban kiderült, hogy erről nem én tehetek, hanem maga a téma. Összetett, bonyolult dolgokra ritkán találunk egyszerű, találó és pontos definíciót, mert a meghatározás szükségszerűen leegyszerűsítő, hiányos lesz, vagy pedig túlontúl szövevényes.

Gyökérnapok

A holdnaptárban Kata van otthon, én lusta vagyok kikeresni, mikor milyen jegyben jár a hold, így nálam teljesen esetleges, mikor tartok a konyhában gyökérnapot. Olyankor főzök mondjuk egy szabdzsit, amiben van krumpli, cékla és sárgarépa. És ha éppen nem földjegyben jár a hold, akkor megmagyarázom, hogy abban járt, amikor ezeket a gyökereket vettem a boltban, vagy majd abban lesz, mikor másnap megesszük a maradékot. Vacsorára meg csinálok majd gabonakását egy kanálka gyümölcslekvárral, mert az tiszta tűz elem, esetleg Kata ihat egy pohár vizet, vagy ha valami levegős, légnemű energiákkal teli ételre vágyik, akkor a mamájánál biztos van babfőzelék.

Gucci

A Fészbukon többen is megosztották a Velvet cikkét a milánói férvidivathéten bemutatott Gucci ruhákról. A kommenteket olvasgatva elsöprő többségben voltak azok a vélemények, hogy ez rettenetes, borzalmas, monnyonle, és hogy ez mennyire nem férfias, és nevetséges, és miért kell nőnek öltöztetni a férfiakat, fujj, undi, nemteccika, nemteccika rencer, inkább főbe lőném magam, minthogy így menjek az utcára stb. Néhány bátortalan megjegyzést láttam csak, hogy ez divatbemutató, nem ezzel lesznek tömve a boltok polcai, az ilyen eseményekről egy-egy stíluselem, divatszín, szövetfajta vagy szabásvonal szokott csak átszivárogni a konfekcióiparba, ez nem gyerekruha, a felnőttek maguk döntik el, hogy mit vesznek fel, és ha egy férfi rózsás csipkefelsőbe akar öltözni és óriási masnit akar hordani a nyakában, akkor ez neki szíve joga.

Körítés

A probléma világos, a felmerült megoldási terv egyszerű. A körítés bonyolítja csak az egészet, amivel egyesek tálalják. Az Európai Unió területére egyre több menekült jön. A nemzetközi média azzal van tele, mennyien érkeznek Olaszország területére. Magyarországra nagyjából ugyanennyien érkeznek, ha nem is ugyanolyan látványos módon, életveszélyes, ócska hajók rakterében, fedélzetén hánykolódva. Az Unió keresgéli a megoldást, de az a szokásos módon, nagyon lassan halad, és nem is biztos, hogy hatásos lesz. A célországok, az osztrákok, németek, franciák nem óhajtják kivárni a folyamat végét, szigorítani akarják a határellenőrzést, és visszatoloncolni a menekülteket oda, ahol beengedték őket a schengen-i határövezetbe. Több százezer menekültről van szó.

Pihe-nő

És végre felkerült a V betű is az AKÁCIÓ! elejére. Elballagtak a nyolcadikosok, nem jönnek a kölykök suliba. Mi még igen, a hétfő oktatásmentes munkanap, tantestületi értekezletnek keresztelt bográcsozást tartunk az egyik kolléga tanyáján. Plusz "a" betűvel kezdődő italok. Elég zúzós volt ez a tanév, kieresztjük a gőzt. Elvileg focizni is lehet majd, de ha negyven fok lesz árnyékban, az valószínűleg elmarad, és lengőteke bajnokság lesz helyette. Pedig ahogy a kolléganőket ismerem, már eltervezték jó előre, hogy kiket fognak felrúgni, oldalba könyökölni, lefejelni. Teljesen legálisan, a sport iránti lelkesedés álcája alatt. Persze a tekének is vannak előnyei, nyugodtabban lehet iszogatni és pletykálkodni közben.

Pasizás helyett egyél kását?

A fészbukon megosztottam egy cikket, amiben a 109 éves néni elmondja a hosszú élet titkát. Világ életében kerülte a férfiakat, nem is ment férjhez, ellenben minden reggel eszik egy nagy tál, meleg zabkását. Odaírtam, hogy ha ezen múlik, akkor én is megérem a százat. :) Elvégre pasik igazán nem nyüzsögnek az életemben, ellenben kását rendszeresen fogyasztok. A kommentelők nem igazán rajongtak a kásáért, de abban egyetértés alakult ki, hogy a pasik kerülése jót tesz az egészségnek. Mivel heteró csajok is írtak, világossá vált, hogy bár a kásáról tudjuk, hogy egészséges, mégis aki nem szereti, az nem eszi meg, ahogy a pasikról is mind azt gondoljuk, hogy ártanak az egészségnek, de ez nem szempont, csak az dönt, hogy kinek a pap, kinek a papné. Nem az a kimondott egészségtudatos élet.

Esküvő négy gyerekkel

Esküvőn voltunk a hétvégén. Kata egy középiskolai osztálytársa ment férjhez. Immár másodszor. A csajjal meg a két kisgyerekével én is összehaverkodtam (mikor eljönnek hozzánk, Kata cseveg anyukával, én meg játszok a gyerekekkel), így aztán mindkettőnket meghívtak. (Fecót is, csak ő osztálykirándulni volt.) Ez majdnem olyan, mintha párként hívtak volna minket. Kata rá is izgult, hogy hogyan kéne felöltöznünk, hogy szépek is legyünk, menjen is egymáshoz a ruhánk, meg ne is legyen nyilvánvaló, hogy együtt vagyunk. El is kezdte próbálgatni, ehhez a kiskosztümhöz, az a blúz, hogy áll rajta. Én pedig majd felveszem azt a... De mondtam, felejtse el, hogy én szoknyát vegyek a barátnője esküvőjének a kedvéért, olyan isten nincsen. Ezen huzakodtunk egy darabig, aztán belenyugodott, hogy akármit is csinál, nadrágban és lapos sarkakon megyek.

Jupitel deszcending

Jupitel pöcséle mondom, a film készítőit jól a padlóla kéne dobni. De nadon dulván. Tömören összefoglalva: ez botrányosan pocsék volt. A látványosnak szánt akciójelenetek olyan gyorsan peregtek, hogy gyakorlatilag nem sokat láttam abból, ami történt, így nem is volt érkezésem különösebben izgulni. A cselekmény fordulatai és a karakterek cselekedetei olyan mértékig logikátlanok, mondhatni bugyuták voltak, hogy az elképesztő. A CGI-re szánt összeg kettő százalékát nem ártott volna a forgatókönyvre még rákölteni, és felfogadni valakit, hogy foltozza be a történeten tátongó lyukakat, adjon mélységet a karaktereknek, csempésszen bele valami értelmet, adjon neki mondanivalót, szóval tegye rendbe az egészet.

Szellemi tulajdon

Ma van a szellemi tulajdon világnapja. Ez alkalomból elgondolkodtam a témáról. Alapvetően két fundamentalista álláspont létezik. Az egyik szerint a szellemi tulajdon pont ugyanolyan dolog, mint az anyagi tulajdon. Az eltulajdonítása közönséges lopás. A másik szerint, bármi, amit kitalál valaki, csak újragondolása, továbbfejlesztése annak a szellemi kincsnek, ismereteknek, kultúrának, tradíciónak, nyelvnek, gondolkodásmódnak, vagyis mások gondolatainak, szellemi termékeinek, amit az illető születése óta magába szívott. Ezért aztán milyen alapon formálhatna kizárólagos jogot az ő "saját" szellemi alkotásaira?

Hazel Grace

Fecó szedte le, nála találtam a filmet. (Csillagainkban a hiba) Kíváncsiságból belelestem, aztán elkezdtem az elejétől, és végignéztem. Mikor megjelent, a könyvet is kihagytam, és a film sem igazán érdekelt, mert az ismertetők alapján eléggé nyálasnak tűnt. És semmi kedvem nem volt rákos betegekről olvasni, miután apa rákban halt meg, és én is átestem már pár kellemetlen vizsgálaton. Végül aztán egész jónak találtam a filmet. OK, kicsit szirupos volt, meg minden, de nem olyan borzasztóan, és nem volt totálisan lehangoló sem. Vagy az én ízlésem változik. A múltkor a Ha maradnék is tetszett, pedig az ilyen haldoklós történetek sosem voltak a kedvenceim.

Nagy kő

Egész márciusban nem postoltam. Ez a néhány hét nagyon húzós volt. A határidők mindig is az agyamra mentek, és most letettem a nagyesküt, hogy március 8-ig befejezem a World After fordítását. (Nem a nőnap miatt, hanem annak a hétnek a végéig, és a vasárnap 8-ra esett.) Ha kényelmes tempóban fordítok, akkor napi másfél oldallal végzek. Lazán, és élvezkedve. Ha nagyon rákapcsolok, akkor három oldal is összejöhet, kevésbé lazán, de még mindig nagy élvezettel. Az utolsó hétvégén napi tizeniksz oldalakat fordítottam, és meglehetősen szenvedtem. Oké, valószínűleg bekerülhetnék a Guiness rekordok könyvébe, mint a világ leglassabb fordítója, de én szeretem a magam tempójában csinálni.

Politikai cinizmus

Tesómmal néha kifejezetten irritáló beszélgetni. Főleg, ha valamivel felpiszkálom. Olyankor nem figyel rá, hogy a világom, nézeteim, hiedelmeim keretein belül maradjon, és hajlamos néhány mondattal kirángatni a lábam alól a biztos talajt. Én meg utána napokig agyalok még, nem térek magamhoz. A végén persze valamivel okosabbnak érzem magam, és másképp látom a világot, újradefiniálok fogalmakat, de rohadtul zavar, hogy valójában nem új tényekkel ismertet meg, hanem csak rámutat, mennyire helytelenül értelmeztem, vagy esetleg végig sem gondoltam azokat, ezért borzasztóan hülyének érzem magam, és elbizonytalanít, hogy vajon a tanításnak módszertanilag megfelelő módja-e így fejbe kólintani valakit sokkoló gondolatokkal. Persze én mentem oda a pofonért, én kezdtem el politikáról beszélni. Hülyeségeket.

Simlis p*nák 2

Megvártam a szinkronos változatot, de tovább már nem bírtam, kénytelen voltam megnézni a Simlis spinék (Faking It) második évad első (kettő) epizódját. Nem egy drámai mélységű, elgondolkodtató alkotás, de azért néznem kellett. Kicsit erőltetett, időnként inkább groteszk, mintsem humoros. Az emberi kapcsolatok valahogy nem egészen így működnek. Persze, ez csak egy laza tinivígjáték, nem várható tőle, hogy katartikus felismerések szülessenek a nézése közben. Azt hiszem, az zavar, hogy az ilyen szintű sorozatokról az első pár epizód után le szoktam állni. Ez meg már a második évad. Egyedül azért nézem, mert a két címszereplő csajból másfél leszbikus.

Holdezüst, vérarany

Ott volt a fa alatt, és mire véget ért a karácsony, el is olvastam. Csak mostanáig tartott, amíg összeszedtem a gondolataimat róla. Mert nagyon nehéz megfogalmaznom, hogy mi az amit olvastam. Igazából még műfajilag sem tudom besorolni ezt a könyvet. Habár vörös pöttyös, és szerepel benne egy fiatal pár, ez nem egy YA románc. Noha városi környezetben játszódik, és van némi misztikus felhangja, ez nem tipikus urban fantasy. A misztikus része nem is olyan nagyon misztikus, a nagyja némi genetikával megmagyarázható. A vámpírvérrel létrehozott, kényszerítő erejű kötés kissé ki is lóg a történetből (persze egy hagyományos vámpírbűbájt olyan kézenfekvő felhasználni az egyik szereplő manipulálására, hogy túl nagy volt a kísértés, pedig valami másféle módon, zsarolással, megtévesztéssel, akármivel is célt lehetett volna érni). Ha nagyon akarom, talán a mágikus realizmus, persze az is inkább irodalmi kategória, mint műfaj.

Terpeszkedés

A nemek harcáról szóló bejegyzés írása közben beleszaladtam több olyan területbe is, ahol ez a "harc" folyik. Úgy tűnt, olyan sok a "hadszíntér", annyira általános ez a küzdelem, hogy a "férfi agyam" nekiállt rendszerezni, rendet rakni a káoszban. Azt ugye már tudjuk, hogy eredendően, biológiailag a harc a hímek és a nőstények közt azért folyik, hogy ki viselje az utódok gondozásával kapcsolatos terheket, és ki legyen az, aki ezen terhek alól felszabadulva újabb utód létrehozásába foghat. Az ember esetében azonban ennél némileg összetettebb ez a kérdés. (Még mindig nem az MGTOW elemzése, de ígérem, lesz arról is egy post.)

A nemek harca

Attól, hogy nem írom a könyvem, háttértanulmányokat még folytatok hozzá. Egy elképzelt jövőbeli világ vázlatához abból indulok ki, milyen tendenciák mutatkoznak a jelenlegi társadalmakban. Így találkoztam egy érdekes fogalommal, a migtau-val (MGTOW). Mint filozófia, hát ö... hm... mondjuk úgy, ez kissé... izé, viszont, mint lehetséges fejlődési irányt végiggondolva, koncepció egy jövőbeli, (disztópikus) világ ábrázolásához. Egy postot ez is megérne. Magyarul viszonylag kevés az anyag, így nézelődtem tovább, és belefutottam egy transzférfi történetébe, ami arról szól, hogy gyerekkorától kezdve nem érezte magát nőnek, és nem érezte magát jól nőként, utálta az őt érő szexuális zaklatásokat, így elkötelezett feminista lett. Aztán a nemváltoztató műtétje és a hormonkezelés után megtapasztalta az érem túloldalát is. Ezért most a férfijogok harcosa. Ez a sztori is megérne egy bejegyzést. A "nemek közti harc" már szerepelt egy régebbi postban, de most kicsit komolyabban elgondolkodtam rajta. Jó hosszú lett, pedig kiszedtem belőle pár dolgot, azokból lehet, hogy lesz egy külön írás.