Oldalak

2011-03-09

Fülesbagoly

Tegnap levágtam Fecó haját. Már olyan hosszú volt, hogy éjszakánként elaludta, és reggelre úgy nézett ki mint egy fülesbagoly. Ha hagyjuk hosszabbra megnőni, akkor egy idő után akkora lesz, hogy a saját súlya eligazítja, de akkor meg uszoda után nehéz megszárítani. Szóval megfodrászoltuk. Egy elektromos hajnyíróval levágtam 6 mm hosszúra, aztán jött Kata, hogy megigazítsa. Mert természetesen, az úgy nem lehet tökéletes, ahogy én megcsinálom. Lenyesett két hajszálat, igazgatta kicsit a füle környékén, babrálta a homlokánál, majd kijelentette, hogy most már tökéletes. Aztán még megmostam Fecó haját, jól felhabosítva a sampont, hogy az apró hajszálakat is biztosan lemossam. Közben, meg amíg megfürdött, beszélgettünk.
Vizes lett a pólóm a nagy fröcskölés közepette, és hozzám tapadt. Fecó nézegetett egy darabig, majd megjegyezte, hogy ez én cicim nagyobb mint anyáé. Mondtam, hogy persze, és hogy magasabb is vagyok, meg a lábam is nagyobb két számmal. De ettől még nem biztos, hogy messzebb tudom rúgni a labdát. Na ez rossz példa volt, mert mondta, hogy anya nem is biztos, hogy eltalálja a labdát, és jót vigyorgott. Erre elmeséltem neki, hogy mikor pici volt, és nem volt még foga, és nem tudta megenni a sült krumplit meg a rántott karfiolt, akkor anya melléből szopta a tejet. Ezért anya cicije valamivel nagyobb volt, de igazából akkor is elég kicsi maradt. Ennek ellenére annyi tej jött belőle, hogy miután ő jóllakott, a maradékot még eltettük a fagyasztóba. És a sok tejtől annyit hízott, hogy a gyerekorvos nem hitte el, hogy nem kap bébiételt is.
Akkor mire jó a nagy cici? Mert hallotta, hogy van aki megműtteti, hogy nagyobb legyen. Hát, mondtam, ez jó kérdés. Miért tetováltatnak az emberek, meg miért tesznek karikát az orrukba is meg az ajkukba, mint amit múltkor láttunk a buszon. Gondolkodott rajta, aztán azt mondta, hogy mert szépek akarnak lenni. A válasz jó, feleltem, de szerinted szép volt úgy az a lány? Hát, neki nem tetszett, de van akinek az úgy szép. Nagyon jó, mondtam. A nagy cicivel pont így áll a helyzet. Ráadásul ránézésre miről lehet megmondani, hogy valaki lány és nem fiú? Mondta, hogy ki van festve az arca, meg rózsaszín a kabátja, a cipőjének magas a sarka, de csak hülyített, végül mondta, hogy a cicijéről de csak hogyha már öregebb.
Na mondtam, látod egyszerre két dolgot is jelez a nagy cici. Hogy valaki lány, és nem fiú, meg hogy már nem kislány, hanem olyan nagy, akit feleségül lehet venni. És minél nagyobb a cicije, ez annál biztosabb, annál jobban látszik. Láttam beindult az agya, és kombinál. Mielőtt még megkérdezte volna, hogy akkor anyát azért nem vette feleségül senki, mert kicsi a cicije, gyorsan folytattam. Tudod, a kicsi ciciről is látszik, hogy egy lány már felnőtt, és van sok más tulajdonság, ami érdekessé tesz egy nőt. És ha valaki ezekben a tulajdonságokban hiányt szenved, az nem akar arra gondolni, hogy ő nem eléggé okos, kicsit sem vicces, nem lehet vele értelmesen beszélgetni, nem kedves az emberekhez, inkább azt mondja, hogy engem azért nem szeretnek, mert kicsi a cicim. Ugye a többiről ő is tehet, a cicije meg akkora, amekkora nőtt neki.
Ezért aztán pénzéhes orvosok, azt ígérik, hogy nagyobb melleket műtenek a lányoknak, és akkor majd többen fogják őket kedvelni. Pedig az nem is igaz, mondta Fecó. De igaz, mondtam neki. Vannak olyanok, akiket nem érdekel, hogy egy lány okos-e, kedves-e vagy tud-e fára mászni. Csak az érdekli, hogy hogyan néz ki, mennyire látszik rajta, hogy lány. Ha hosszú a haja, nagy melle van, ki van festve az arca, magas a cipőjének a sarka, akkor nagyon fog tetszeni neki. Erre azt mondta Fecókám, hogy akkor miért nem vesz feleségül egy kirakati bábut, mert az pont olyan, nagyon csinos a ruhája, és nem is fog vele soha veszekedni. Megsimogattam a sündisznó kobakját, hogy mennyi rengeteg esze van. :)

4 megjegyzés:

A.P.M. írta...

Egy ideje rendszeresen olvasom a blogod, de bevallom, hogy ez az írásod fogott meg a legjobban. Árad belőle a nyugalom. Emlékeztet a gyermekkorom egy időszakára. :)

AncsaT írta...

Megpróbálok, amennyire tudok, nyugodt környezetet teremteni Fecónak. És megpróbálom a tőlem telhető legjobb válaszokat megadni a kérdéseire.
Fecó ilyen nyugodt, gondolkodós fajta. Tegnap mesélte, hogy milyen konfliktusa volt az egyik osztálytársával. Szemét volt vele a kiscsávó, ő pedig megélte azt a tehetetlenséget, hogy hiába szólt neki, hagyja abba, az nem sokat használt. A másik kölyök tényleg elég kretén egy hülyegyerek. Ajánlottam neki, hogy esetleg egy alapos orrbavágás egy időre megoldhatná a problémát. De láttam Fecón, ez nem az ő műfaja. Rémes, ha már a hibáinkat se akarják követni a gyerekeink!

A.P.M. írta...

Jó is az, ha az ember otthona a nyugalom szigete. Most soroljam, hogy milyen stresszes környezetben élünk itt Szegeden is? Fölösleges, te is ebben élsz nap, mint nap. Nagyon sok megalkuvásra kényszerül az ember, de az otthoni nyugalomból egy tapodtat sem vagyok hajlandó engedni. Ha bezárom az ajtót, és hazaér a volt páromból lakótárssá avanzsált barátnőm, akkor egy kicsit hőbörgünk mondjuk 10 percet a nap eseményeivel kapcsolatban, aztán a ideget meg problémákat igyekszünk kiseprűzni az életünkből.
Jó kis kölyök a Fecó. Én is ez a nyugodt típusú kölyök voltam, bár mivel én voltam a legerősebb srác az osztályban, ilyen kötözködő majmokkal soha nem volt bajom. Ha ilyen higgadt tud maradni egész életében, akkor ebből még számtalan előnye származhat a továbbiakban. Biztos, hogy rossz az, ha nem hajlandó elkövetni a hibáinkat a gyerek? :DDDD Majd csinál más hibákat!

AncsaT írta...

Öhm, hogy is van ez? Az exeddel laksz együtt? Izgalmas történetnek hangzik. :)

Fecó áldott jó gyerek. A többihez képest. Egyébként lusta disznó, nem akarja csinálni a leckéjét, inkább csak játszana, de a többihez képest, jólnevelt, udvarias, segítőkész, szorgalmas meg minden. Némelyik osztálytársa nyitogatja a bicskát a zsebemben.

Ha az én hibáimat követné el, érteném és tudnék neki segíteni. Attól tartok, olyan dolgokba gabalyodik, amik előtt értetlenül fogok állni.

Megjegyzés küldése