Konzervativizmus

A hosszú hétvége alatt sikerült a tervezettnél kicsit jobban hanyagolnom a tanulást. Olvasgattam meg filmeket néztem. (A Guy Ritchie életműből pillanatnyilag elég jó vagyok. Mondjuk mindenfajta erőszakos dologból elegem lett, elképzelhető, hogy egy darabig csak nyálas románcokat leszek hajlandó megtekinteni.) Aztán meg ész nélkül nekiálltam forrásokat keresgélni, cikkeket olvasni, vázlatot készíteni. A dolgozatom tervét elküldtem a tanerőnek, és most várom a visszajelzést, hogy mikor mehetek konzultálni. A rutinosabbak azzal idegesítenek, hogy ha az oktató 2-3 hétig nem válaszol, akkor ne lepődjek meg, nála ez nem szokatlan. Mondjuk olyan nagyon nem bánnám, amennyiben a beadási határidőt is ilyen lazán kezeli. Szörnyű, de azt vettem észre, hogy az évfolyamtársaim és a tanáraim többségénél is komolyabban veszem ezt a tanulósdit. Már azzal mentegetem magam, hogy én nem stréber vagyok, hanem ez már a korral jár. Öreg vagyok és konzervatív.

Szívesen dobálózom ilyen szavakkal, de csak néha gondolkodom el rajtuk, hogy mit is jelentenek. Most kinyitottam a Wikipédiát, és megnéztem benne, mi az a konzervativizmus. Hát, ööö... izé. Nem lettem sokkal okosabb. Eddig azt hittem, hogy ez egyfajta ideológia, de Russel Kirk szerint pont ellenkezőleg, az ideológia ellentéte. Aztán fennakadtam azon, hogy ugyan "elutasítja az észre hivatkozó forradalmi változásokat", mégis létezik forradalmi konzervativizmus. No de az milyen? Forradalmi változást akar, csak nem az észre hivatkozva? Ráadásul ez egy ideológiai (!) felosztás. Most akkor hogy van ez? Egyáltalán konzervatív vagyok én? Van olyan fajta konzervativizmus, amivel azonosulni tudok?

Ha válogatok az irányzatokból, akkor a liberális ~ kiesik, mert a liberalizmus mint eszme alapvetően nem tetszik. A szabad(os)ság csak annak kedvez, akinek van ereje (pénze, hatalma) érvényesíteni a jogait. Tehát ez a többség számára egyfajta álcázott diktatúra. A paternalista ~ sem tetszik. Ez talán az előző ellenkezője lehet. Itt a fejesek megmondják, hogy mi a jó, és az úgy van, és kész. A romantikus ~ jól hangzik, de csupán a tradicionális irányzatot jelöli, ami érzésem szerint ma már túlhaladott. A forradalmi ~ meg ugye, ha kihagyjuk a forradalomból a józan észt, akkor az nem más mint az anarchizmus. Tíz éve szimpatizáltam az ilyen nézetekkel, de az életkori sajátosság lehetett, ma már ragaszkodnék némi rendhez. Marad a neo~, amiről fogalmam sincs micsoda, csak annyi rémlik, hogy mind a ballibek, mint a szélsőjobbosok fujjognak rá, tehát akár érdekes is lehet, de Amerikából ered, és a Bush adminisztrációhoz kötik, tehát mégiscsak felejtős.

Kizárásos alapon kizártam magam a konzik mindenféle irányzatából, így talán mégsem vagyok konzervatív. Talán a hagyománytisztelet, a bevált értékek megtartásának igénye jobban leírja az ideológiai irányultságomat. Persze ezt is csak ésszel gondolom. Hogy a megyéket átnevezzük vissza vármegyének, az lehet hagyománytisztelet, de koránt sem ésszerű. Van annak értelme, hogy a határokkal együtt minden egyéb marad változatlan, csupán csak ki kell cserélni egy rakás bélyegzőt, táblát, fejléces papírt, névjegykártyát stb? A töritanárok megőrülnek majd, mert lesz nagy kavar, hisz a vármegye mint történelmi kategória, annak idején teljesen más funkcióval, határokkal,irányítással, jelképiséggel stb. rendelkezett. Plusz borítékolom, hogy a köznyelv nem is fogja befogadni.

Vármegyei önkormányzat? Vármegyei jogú város? Vármegyeszékhely? A tanulmányi verseny vármegyei döntője? Milyen hülyén hangzik! De miért is állnánk meg itt? A vármegyei közgyűlés első emberét nevezzük ispánnak. A miniszterelnököt nádornak, a köztársasági elnököt bánnak. A rendőröket csendőrnek, sőt inkább pandúrnak. A katonákat hajdúnak, az ábécében az eladót szatócsnak, a cipészt suszternak, a gimnáziumot líceumnak, Forint helyett állítsuk vissza a Pengőt, a honatyákat kötelezzük díszmagyar viselésére, sőt a honanyákat is, az államapparátus vezetői pedig szolgálati gépkocsi helyett kapjanak szolgálati lovat.