Muskétásnál második részéhez érkezett a "szabad akarat" téma. Némi kvantumfizikát követően inkább a kultúrhistória állt a bejegyzés középpontjában, mint az eldöntendő filozófiai kérdés. Persze belelocsogtam szokás szerint. Most is bekopizom ide az ottani kommentemet, mint a múltkor.
A Heisenberges résznél talán kicsit összemosódott két dolog. A "bizonytalansági reláció" és a "megfigyelési paradoxon". Az első azt mondja, hogy nem ismerhető meg pontosan a hely ÉS a mozgásállapot EGYSZERRE. (Ha tudom hol van, nem tudom mit csinál, vagy tudom mit csinál, de nem tudom hol.) A második azt mondja, egyáltalán nem tudok megismerni semmit, mert ha meg akarom vizsgálni, azzal rögtön meg is változtatom. Mindez természetesen kvantumszinten igaz. Viszont ezen a szinten lehetetlenné teszi az ok-okozati viszonyok vizsgálatát, sőt létét is. Hogyan lehetne valami előre meghatározott, ha egyáltalán nem lehet meghatározni? A kvantummechanika egyértelműen a szabad akarat pártján áll.
Ha elmegyünk a másik irányba, azt látjuk, az Univerzum szintjén determinisztikus viselkedést mutatnak a galaxis léptékű objektumok. Hogy a Világegyetem tágulása vég nélkül folytatódik, megáll vagy visszafordul, az meghatározható a kezdeti feltételekből, az energiából, az össztömegből. (Egyetlen szépséghiba, hogy ezeket nem ismerjük, de ha ismernénk, meghatározható lenne.) Tehát a makrokozmosz determinisztikus. Ezen a szinten nincs szabad akarat. Ez hasonlít a gázok viselkedésére. Egyetlen gázmolekula állapotát a tartályban nem tudom meghatározni, de a gáz térfogata, hőmérséklete és nyomása pontosan meghatározható. Tehát a gáz viselkedése determinisztikus, de az egyes molekulák rendelkeznek "szabad akarattal".
Kézenfekvő lenne az analógiát átvinni, és azt mondani, az emberiség Isten tervét követi, előre kikövezett úton járunk, a Tervtől nincs eltérés, ugyanakkor, az egyes emberek rendelkeznek szabad akarattal. Szabadon dönthetünk, az úgy sem befolyásolja a nagy egészet. Ez jól hangzik de vannak kétségeim. Egy molekula nem tud hatást gyakorolni az egész edényre, de egyetlen ember is képes olyat tenni, ami képes a világot megváltoztatni. Persze vannak elméletek, hogy ha eljön az ideje egy találmánynak, vagy eszmének, akkor az megszületik, és gyakran egyidőben, egymástól függetlenül többen is felfedezik ugyanazt.
Mintha megint zsákutcában lennék. Talán az a baj a szabad akarattal, hogy ebben a felfogásban ez abszolútum. Vagy van, vagy nincs. De mi van, ha ez nem abszolút dolog, hanem relatív. És nem az a kérdés, szabad akarattal rendelkezünk-e vagy sem, hanem hogy az akaratunk milyen mértékben szabad? Tehát a válasz nem igen vagy nem, hanem egy érték 0 és 100% között.
8 megjegyzés:
Témába vág egy e heti filmbemutató: Sorsügynökség
http://www.youtube.com/watch?v=7FDZJ6VJMM0
Attól tartok van benne igazság :S
Jónak tűnik. Egyelőre csak angol verziót látok, azt is kamerás felvételként. Várom a szinkronos DVD-ripet.
Érdekes az ilyen összeesküvés-elméletes téma is, de a filozófiai kérdés mélyebb. Magáról az elvi lehetőségről szól, hogy létezik-e valódi választás, vagy pedig a döntéseidben fogoly vagy. A származásod, a neveltetésed, a körülményeid, a tapasztalataid, a személyiséged fogja. Átlépheted-e a saját árnyékod?
A kétféle megközelítés nem feltétlen áll távol egymástól. Ha az "Amint fent, úgy lent" elméletet veszed alapul.
Az egyik esetben eleve lehetetlenségről van szó, természeti törvényről, amit el kell fogadnod, a másik esetben elvették a szabadságod, amibe viszont nem nyugodhatsz bele.
Az spirituális ösvénynek pont az lenne a lényege, hogy az ember feloldja magában a belső korlátokat és ennek következtében a külső befolyásoló tényezők sem tudnak rá hatni többé.
Ha erre egyáltalán adott az elvi lehetőség. Mert ez a kérdés a szabad akarat dilemmájában. :)
Szerintem, ha nincs esély rá, hogy kimásszunk ebből, akkor nincs értelme ennek az egész trutyinak itt körülöttünk. Tehát megpróbálok abból kiindulni, hogy meg lehet csinálni. Ha tévedtem, akkor úgy is mindegy. De, ha meg lehet csinálni és eleve föladom, akkor esélyt sem adok magamnak.
Teljesen igazad van. És van egy mindennél fontosabb erkölcsi dimenziója is a dolognak. Csak nem akartam elébe vágni L. N. Peters esszésorozatának.
Megjegyzés küldése