Hortenziusz király különösebben nem bánkódott, hogy nélkülözni kényszerül lánya társaságát. De főemberei nyomására, és alattvalói megnyugtatása végett, lépéseket kényszerült tenni Pisztácia kiszabadítása érdekében. Mivel ő maga már nem volt abban a korban, vezető pozíciót betöltő vazallusaiból pedig hiányzott a szükséges bátorság, úgy döntött, egy outsourcing nevű szertartás keretében a tevékenységet kiszervezi. Így hát közbeszerzési pályázatot írt ki a királylány visszaszerzésére. Előbb csak leánya kezét, majd további testrészeit, és királyságának közelebbről meg nem nevezett hányadát ígérte annak, aki hazahozza minden birtokainak egyedüli örökösét. Hirdetést tett közzé az összes médiában. A kisbírók kidobolták, igricek énekelték, falragaszok hirdették, castingot tartanak a hős szabadító szerepére. Minden rendű és rangú, 90 napnál régebben lejárt köztartozással nem rendelkező nemesúrfi jelentkezését várják. Erkölcsi bizonyítvány nem szükséges. Jelentkezés: "Félemelet, Királyi Vár, balra"*
Sűrű, tömött sorokban özönlöttek messzi földek uralkodóinak a legkisebb gyermekei, az elszegényedett kisnemesek, az örökségükből kitagadott tékozló fiúk, a reverendából kiugrott novíciusok, és a gyanús renoméjú zsoldoskapitányok. Mivel gyakorlatilag mindenki alkalmasnak találtatott, aki lóra tudott ülni, a király ebbéli jogkörét átruházta az istállómesterére, hogy a jelentkezők lovukat meg se kössék, csak vegyék át a biankó megbízólevelet, a kipontozott helyre tegyenek két keresztet, és menjenek Isten hírével.
Hosszú ideje folyt ez így, sokan csaptak fel sárkányölőnek, de soha többé nem látták egyikőjüket sem. A jelentkezők lassan fogyatkozni kezdtek. Végül már hetek teltek el anélkül, hogy újabb elszánt kalandkereső érkezett volna. Hanem egy nap délceg idegen lovagolt be a a vár alatt meghúzódó városka főterére. Körbelovagolta a térnek mind a négy oldalát. A törvényszék előtt megbámulta a pellengérre állítottakat, megnézte nyakukban a feliratokat; a templom előtt elhaladtában keresztet vetett; az elöljáróságnál lehajolt a nyeregből, és elolvasta a falragaszokat; a kocsmához érve pedig leszállt, kikötötte a lovát, és belépett a délelőtti órában viszonylag gyéren látogatott helyiségbe.
Az ivó önkiszolgáló rendszerben működött, ezért elvett a tálalópultról egy meszely ordasháti vöröset, a legtisztábbnak látszó ónpoharat, és helyet foglalt a búboskemence melletti asztalnál. A belső lócára ült, hátát a falnak vetve, így az védve volt, és beláthatta az egész helyiséget. Ez rutinos harcosra vallott, pedig ahogy ott ült ábrándos szemével, csak egy jóképű legénykének tűnt, akit kalandos természete nemrég szólított el anyja szoknyája mellől, hogy a boldogságot más nők szoknyája alatt keresse. A pohos kocsmáros hátra is zavarta ifjú és kikapós feleségét a kamrába, bort fejteni, mikor az a kemencéhez indult. Inkább maga ment kiszedni a cipókat, melyekben csülök sült. Kérdőn nézett a legényre, aki válaszképp felmutatta a középső ujját. Ez a szomszéd völgyben igen goromba és trágár dolgot jelentett volna. Itt viszont, az odavalósinak verték be a fejét, ha az a hüvelykjével bökött az ég felé. Pedig mindkét módon az egyes számot jelezik az egyik vidék lakói, ha a másikon ugyanaz a mozdulat csúf dolgot is jelent.
A kocsmáros baljával az asztal közepére tolt egy gőzölgő bucit, de még nem vette le róla a kezét. Jobbjának hüvelykjét és matatóujját összedörgölte, mintha csak megégette volna, de az idegen elértette a célzást. Felöltője alá nyúlt, és oly hanyag mozdulattal perdített az asztalra egy ezüstöt, mint aki kisebb címletet nem hord magánál, pedig valójában ez az egyetlen érme képezte minden vagyonát. A kocsmáros felkapta a pénzt, arca felderült. Elcsámpázott hátra, hogy kisvártatva egy marék rézgarassal térjen vissza. Az idegen félrehajtott fejjel bámult az elé tett kupacra, majd a kocsmárosra tekintett. Az valami olyasmit olvasott ki a tekintetéből, hogy "Ugyan komám, most töltsük azzal az időt, hogy ezt itt megszámolom?", úgyhogy savanyú képpel a köténye alá nyúlt, és még három garast tett a halomhoz. Sarkon fordult, és az orra alatt morogva távozott. Vendége jó modora és békés természete bizonyságául úgy tett, mint aki nem hall semmit.
Inkább szelíden széttépte a cipót, és jóízűen falatozni kezdett. Töltögette a bort, és aprókat kortyolt. Szemmel láthatóan jó étvágya volt, vagy pedig napok óta nem evett. Miközben rágott és nyelt, végiggondolta, amit a helyről és a helybéliekről megtudott. A vidék békés, és jól prosperál. Lakói jellemzően becsületes, istenfélő emberek. Akasztófákat nem látott, tehát a rablás és gyilkosság errefelé nem divat. Nincsenek szűkében az élelemnek, mert azért, amit eszik és iszik, tisztességes árat számított fel vendéglátója. Ha próbált is tisztességtelen mód elszámolni a visszajáróval. A kalodában sem tolvajok vagy adósok feszengtek, hanem káromkodók és házasságtörők. A templom jó állapotban volt, és az ajtaja, különösen, hogy a sárkány miatt aranyból készült kegytárgyakat már nem tartottak benne, tárva-nyitva állt. A falragaszok a falu csordájának új legelőre hajtását, a szénakaszálás kezdetét, és a leányvásárt hirdették. Ez utóbbiról feltételezte, hogy valami táncos mulatság lesz, nem piaci adok-veszek. És persze ott volt főhelyen a díszes királyi felhívás. A királylány-szabadításról szóló.
* Tribute to P.Howard
4 megjegyzés:
Tisztelettel, ha én ezt most kijelölném és kinyomtatnám, hogy a lányaimnak fel tudjam olvasni, az plágium??? :-D
:) Ha megnézed az oldal legeslegalját, akkor látod, hogy a blogra a Creative Commons licence feltételei az irányadóak: (CC:BY-NC-ND)
Tehát szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet, az alábbi három korlátozás betartásával:
1) Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét).
2) Ne add el! — Ezt a művet nem használhatod fel kereskedelmi célokra.
3) Ne változtasd! — Ezt a művet nem módosíthatod és nem készíthetsz belőle átdolgozást, származékos művet.
Fentiek a licence tartalmának csak közelítő értelmezését adják. Nézd meg a licence jelzésnél hivatkozott weboldalon található szöveget. Az kicsit bővebb. Annak is a legalján van egy link, mely a jogilag teljesen korrekt megfogalmazáshoz vezet.
Mint szerzői, és szomszédos jogok jogtulajdonosa, hivatalosan felmentést adok neked a változtatás tilalma alól, a gyermekeid számára történő szóbeli közvetítés céljára, oly módon, hogy a történetnek az "ad usum dauphini" változatát adhasd elő. Azaz, az általad, életkori sajátosságaiknak nem megfelelőnek ítélt kifejezéseket lecserélheted, azonos értelmű, de finomabb, "eufemisztikusabb" szövegváltozatra. Indokolt esetben egész mondatokat is elhagyhatsz, amennyiben úgy ítéled meg, azok a lelki fejlődésükre, általad nem kívánt hatással lehetnek.
Így jó lesz? :D
Navazze :-)csak egy egyszerű kérdést tettem fel...de pont erre számítottam tőled :-D Köszönöm!
Néha kimerítő vagyok, akárcsak a válaszaim. :D
Megjegyzés küldése