Sárkányos mese - Utószó

Tegnap nagy élvezettel és megelégedettséggel írtam le a "vége" szót a 12. részlet végére. Ahogy az egyik kommentben ígértem, ma még írok hozzá egy utószót. Persze, nem sok értelme van, mert egy írás önmagáért beszél, és ami nem jó benne, utólag úgy sem lehet kimagyarázni. Lehet, csak képtelen vagyok abbahagyni, úgy belejöttem abban a csaknem két hétben, amíg ezzel foglalkoztam. Arra mindenesetre jó, hogy elmondjam, amennyiben bárkit is érdekelne, az 1-4 részek alatt a Zanzibár - "Új napra ébredsz" c. albumát hallgattam, az 5-9 közben a "Highlander" filmzenéje (Queen) szólt, 10-12-nél pedig Tori Amos "Beekeeper"-e. Aki az autentikus befogadásra nagy hangsúlyt akar helyezni, nyugodtan hallgassa ezeket olvasgatás közben. :) Persze nem lesz tökéletes, mert elolvasni jóval gyorsabban megy majd, mint amennyi ideig nekem tartott képernyőre vetni.

<< előzmény

Ez az első, több gépelt oldal terjedelmű szövegem, amit elejétől a végéig leírtam. (OK, szakdolgozat is volt, de azt nem jókedvében írja az ember, hanem mert muszáj.) Nem állítom, hogy kész van, mindenesetre egy komplett kézirat rendelkezésre áll a további munkához. Amit nem biztos, hogy valaha is el fogok végezni. Amit látok, hogy nem keveset kéne még foglalkozni a szöveggel.

Érdekes tapasztalat volt, hogy az ember, különböző időpontokban, különböző hangulataiban, mennyire eltérően ír. A blogbejegyzéseknél ez nem feltűnő, mert minden nap más a téma. Itt elvileg valami folytonosságot gondolnánk, de nem. Nekem legalább is nem jött össze. Szóval a "hangot" egységessé kéne fésülni. Ráadásul a mese szóban hangzott el, a mesélés közben folytonos kikacsintással a napi aktualitásokra. Mivel akkoriban közbeszerzési feladattal volt elfoglalva tesóm, beleszivárgott a történetbe ez is. Igyekeztem hűen lejegyezni a szöveget, ezért benne hagytam.

Rájöttem, hogy az ilyesmi nem is baj. Ha csak első vázlatot ír az ember, ez nem számít. Később ki lehet majd szerkeszteni a "marhaságot", hogy egy mesében vizsgálják a lovagok jogosultságát a közbeszerzési eljárásban való indulásra, és ehhez igazolniuk kell, nem rendelkeznek lejárt köztartozással. Sokkal fontosabb, hogy élvezettel írjon az ember. Ha azon kell gondolkodni, mérlegelni, hogy az egyes szófordulatok illeszkednek-e a történet jellegéhez, az elbeszélés stílusához, stb. az megöli a múzsát. Lapáttal bele a zsákba, ahogy jön! Később majd ki lehet válogatni, eligazgatni az egészet.

Ezek voltak a jó dolgok. Nézzük azt, ami kevésbé dob fel. Könnyű dolgom volt abban a tekintetben, hogy a "sztori" készen volt már, nem igen kellett agyalni rajta. Ez persze meglátszik a történeten is, az nem "kerek". Az sem tiszta igazából, ki a főszereplő. Nem látjuk az illető dilemmáját, a döntési alternatíváit, az érveket, az esetleges kimeneteleket. Nincs felépített, megtervezett cselekmény, ami elvezetne egy csúcsponthoz, ahol az egész történet mondanivalója egyetlen konfliktushelyzetben csúcsosodna ki. Amit aztán így vagy úgy, - a főszereplő nevében - eldöntene a szerző, hogy kifejtse véleményét, állást foglalva a kérdésben. Persze egy mesénél ez nem feltétlen elvárás, és ez sem így született. Mindössze szórakoztatni akart, a konvencióktól eltérő fordulatokkal.

Hogy ez mennyire sikerült, azt majd eldöntitek ti, olvasók. Nekem a vége olyan szempontból tetszik, hogy szépen lezárja a dolgokat, eligazgatja a szálakat, nagy hiányérzésem nem marad. Persze Pisztácia királylány sorsa "lebeg" annyira, hogy felmerüljön bennem a kérdés, vele mi lesz a későbbiekben. Meglódult az agyam, és pörgött, tovább vetítve a "filmet" a "VÉGE" felirat után is.

Láttam a lovagot és a sárkányt egy fogadóban tanyázni. A vendégek elmenekültek rettegésükben. Maga a fogadós eleinte nem volt se élő se holt, de aztán meglátta az üzletet a dologban. A sárkány minden nap elfogyasztott egy komplett tehenet, és két akó bort. Kb. a kétszeresét, a szokásos napi forgalmának. A veje házában berendezett egy ideiglenes italmérést a régi törzsvendégeknek, és örömmel látta vendégül hőseinket. Akik berendezkedtek a fogadóban, jókat lustálkodtak, beszélgettek. (Megtudtam a sárkány nevét is végre.)

A későbbiekben meg kiköltöztek a fogadós szőlőskertjébe. Ugyanis a fogadó mögött dzsungel nőtt. A sárkány odajárt a dolgát végezni, és az ürülékében lévő huminsavak, polifenolok, feldúsult nyomelemek igen előnyösen hatottak a vegetációra. Ezért vendéglátójuk megkérte őket, nagydolgukat lehetőleg a falu határában lévő szőlőjében végezzék. A présház melletti kis lak annyira megtetszett nekik, hogy áttették oda a székhelyüket. A sárkány, ha rájött, a szőlő felett repkedve intézte a dolgát, mint egy mezőgazdasági helikopter.

Szépen, nyugodtan kiteleltek volna itt, ám egy éjjel lódobogásra ébredtek. A lovas leugrott és bezörgetett. Kóbor álmos szemmel nyitott neki ajtót, és S. is előmászott a kunyhó mögül. Ez okozott kis fennakadást, mert látogatójuk ijedtében elkezdett csuklani, amit előbb el kell állítaniuk. Jó pár kupa bort belédiktáltak, mire megtudták jövetele célját. Először is levette sisakját, és az arcát rejtő kendőt. Most a vendéglátók kezdtek el csuklani meglepetésükben, ahogy megpillantották éjfekete arcát. Életükben nem láttak még négert. Miután részükről is elfogyott némi bor, egy kancsó, plusz egy egész hordó, megtudták, hogy az éjféli vendég nem más, mint Pisztácia szerecsen szobalánya, Karamella. A leány elmondta, hogy úrnője meglehetősen kínos helyzetbe került, és a segítségüket kéri.

Fentiekből is látszik, hogy Murphynek igaza volt, midőn arra célzott, hogy a dolgok hajlamosak kellemetlen fordulatot venni. Mikor az ember azt hiszi, hogy ennél rosszabb már nem lehet, rosszabb lesz. Ha azt hiszi, most már minden rendben, akkor is romlik a helyzet. Talán azért találunk ki meséket, hogy amikor a dolgok rendjében ideiglenesen csalóka javulás áll be, abbahagyhassuk a történetet, a "minden jó, ha jó a vége" és a "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" demagóg fordulataival.