Remek nap

A mai nap nem sok időm maradt az írásra. (Nem részletezném az okokat, elég az, hogy Fecó egész délután szülinapi partiban volt.) Ezt itt eléggé összecsaptam, még helyesírásilag sem olvasom át. Majd holnap, vagy valamikor igazítok rajta. Szívesen látok mindenféle észrevételt az írással kapcsolatban, illetve "élmény"beszámolókat, hogy volt-e már hasonló "jól sikerült" napban részetek.

Robin Hood svájcisapkája

Hát ezzel a mai posttal nem tudom mi legyen, miről is írjak. Kicsit szétszórt vagyok. Hallgattam rádiót, olvastam netes híreket. Temetik az elgázolt rendőrt, csökkent a Fidesz népszerűsége, elektron helyett foton viszi az információt az IBM új csipjében, 300 000 család van veszélyben a deviza alapú lakáshitelek miatt. Én meg csak az órát nézem, hogy mikor jönnek már haza. Egy óra múlva állok neki főzni, hogy friss legyen még, mikor ideérnek. A legnagyobb fazékban, mert jön az egész család. Kata kérésére extra kenyeret is vettem, hogy legyen otthonra is a papának meg a nővérééknek. Mondjuk a teszkó mellett mennek el kocsival és az 0-24 nyitva, de nem baj, mert majd úgy is megeszik a krumplipaprikáshoz.

Hogyan tovább?

A kézikönyv egyik feladata a következő: "Samnek fogalma sem volt róla, hogy csodás égi jelnek vagy baljós ómennek tartsa, amit látott, de tudta..." - legyen ez a kezdőmondat. Folytassa szabadon a történetet, írjon le mindent, ami csak az eszébe jut. Biztos a kolostori magány, de kezdek kicsit egysíkú lenni. Majdnem letöltöttem egy pornófilmet is, de sajnálnám rá az időt, mert inkább nevetséges, mint izgató, amit produkálni szoktak a lányok. Lehet fogadásokat kötni, hogy kibírom-e amíg Katám hazaér, vagy önkiszolgálom magamat.

Blogok - az Ókortól napjainkig

Bloggerek osztályozása, meg a GoldenBlog verseny kapcsán elgondolkodtam a blogról, mint olyanról. Hogy egyáltalán ez micsoda. Műfaj? Vagy egy új irodalmi forma? Megkérdeztem a Wikit, de nem segített. Aztán addig gondolkodtam, amíg arra jutottam, hogy nem ilyesmiről van szó. A blog az csak a publikáció helye. A regény az regény marad akkor is, ha a polcon figyel bőrkötésben, egy újság közli folytatásokban, vagy a MEK weboldalán olvasható. Persze lehet kategorizálni az alapján, hogy ki írja, meg miről, meg milyen stílusban, de a lényegen ez nem változtat. Ez csak a megjelenés mikéntje. Beszéd, írott forma, mozgókép. Esetleg még a telepátiát idevehetjük. Aztán ezeket lehet lebontani apróra.

Fú, apám, de klafa!

Megnéztem egy filmet, az volt a címe: "Gamer". Az alapsztori, hogy van egy játék, olyasmi, mint a Second Life, csak nem virtuális figurákat irányíthatsz, hanem valódi, hús-vér embereket. A "játékosok" fizetnek azért, hogy mások bőrébe bújva megcsináltathassanak velük olyan dolgokat, amihez maguk nem elég tökösek. A "színészek" pénzt kapnak azért, hogy mások játékszerei legyenek. Beültetnek valami vackot az agyukba, és ha bemennek a "játéktérre", ami egy adott városrész, akkor a játékosok hozzájuk kapcsolódnak és irányítják őket. Technikailag még nem az igazi, mert csak belemotyognak a másik fejébe, az meg aztán engedelmeskedik. De van egy 2.0 verziója is a játéknak, amiben halálraítélt fegyenceket lehet irányítani, akik éles fegyverekkel nyírják egymást. Ez már tutira működik, teljes az irányítás, tisztára mint egy FPS játék, csak igazi a vér, meg a halál.

Hazaérve

Ahogy beléptem, rögtön megéreztem a töklecsó illatát. Még langyos volt a lábas. A krumpli a tűzhelyen, csak alá kellett gyújtani. Az asztal megterítve, közepén nagy papírzacskó. Benne egy friss, félkilós rozscipó. Mire lepakoltam, lezuhanyoztam és magamra húztam valami kényelmes, de főként meleg holmit, a krumpli is jó lett. Miközben a bendőm töltöttem, végig furdalt a kíváncsiság, hogy mi van a levélládámban, de tesóm főztjét nem szentségteleníthettem meg azzal, hogy a monitor előtt tömöm magamba. De a mosogatást kihagytam, és rohantam megnézni, van-e üzenetem. Volt. Az egy héttel korábbi bejegyzésemre érkeztek olyan kommentek, melyeket muszáj volt meglehetős terjedelemben megválaszolnom, így már kiéltem az íráskényszerem, ezért túl részletes beszámolót ne várjatok a hétvégéről.

Meditáció

Még nem nagyon írtam a jógáról, pedig ígértem is, és elég fontos része az életemnek. Sokak számára, akik csak hallomásból tudnak róla, a jóga valamiféle keleti torna, ami tele van kitekert, kényelmetlen testtartásokkal, és légzőgyakorlatokkal, meg furcsa szokásokkal az étkezés és a tisztálkodás terén. Persze, ez is hozzátartozik, de ezek csak az alapok. A meditáció, és Isten kérdése sokkal lényegesebb. Noha mindig azt hangsúlyozzák, hogy a jóga nem vallás, bármilyen hitű ember gyakorolhatja, és ez igaz is, a kérdést mégsem lehet megkerülni ilyen egyszerűen.

Menet work IV (Land Down Under)

Nem szólt senki, hogy hagyjam abba, így megúsztátok az exobiológiát. Itt a negyedik rész. Magamat is megleptem vele, hogy egyáltalán lett, és hogy ilyen hosszú. Lehet, kezdek ráérezni, hogy születnek a 100 részes folytatásos sorozatok? Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Hátha egyszer felkérnek egy magyar leszbikus szappanopera írói gárdájába.

Konzerv

Délelőtt megint tesómmal voltam bent a munkahelyén. Pechjére a pontszámok kihirdetését követő nap pont az ő ügyelete. Egyfolytában kapkodta a telefonokat. Én meg lenyúltam a gépét mélezni, blogozni. Azért annyi ideje volt, hogy sorra mutogattam neki, mit kell majd csinálnia, hogy rendben kitegye a postjaim a hétvégén. Lesz Menet work IV. és a III. végébe bele kell piszkálnia, hogy linkelje folytatásként az újat.

Különös mendemondák Hallgatag Erikáról

Elég béna cím, csak eszembe jutott egy könyv, és semmi más értelmes, ere a célra. A téma az, hogy az emberek, az alkalmasnak talált személyek előtt, képesek meglepő - néha saját maguk számára is meglepő - módon megnyílni. Mikor rákérdeztem a miértekre, az volt a leginkább értékelhető válasz, hogy "olyan jól tudok hallgatni". Ez igazából nem tudom, hogy mit jelent, és bármi is legyen, e-mailen keresztül szerintem nehéz előadni, szóval a bizalomgerjesztés témaköre nekem nem teljesen világos. Találtam érdekes cikket, de sokkal okosabb nem lettem. Az bizonyos, hogy akár a hitnél, itt sem abban van a titok, akiben, amiben bízunk, hanem magában a személyben, aki bízik, hisz.

Menet work III (High Wire)

Itt a harmadik rész is. Jutyúbon van még pár Men at Work szám, szóval tudom még folytatni. Szóljatok, ha uncsi, akkor majd írok matematikáról meg exobiológiáról.

Hamu és csönd

Tegnap olyan semmilyen eső volt. Valami szitált, de a diófák alatt nem lett egybefüggően nedves a föld. Gondolkodtam rajta, de aztán úgy döntöttem, hülye dolog lenne esőben öntözni. Kiálltam az ég alá, élveztem a jó levegőt, az esőszagot. Fecó is kijött, mondtam neki, figyelje meg, milyen más lett minden, a fények, elültek a madarak, a bogarak. Kata kiabált, hogy jöjjünk be az esőről. Mondtuk neki, hogy jöjjön ki ő. Aztán ezt párszor megismételte ő is, meg mi is. Olyan volt, mint egy felelgetős gyermekjáték. Gyertek haza ludaim! Végül itt is kijött a libuskánk. Megnyugodott, hogy a fa alatt tényleg nem "zuhog". Szeretem ezt az időt. De van, akinek szomorú emlékeket idéz.

Mellbedobás

A múltkor az önbecsülésről írtam, amiben említésre került a mellbevágó kérdés is. Mellbőségünk (-formánk), mint az önbecsülés tényezője. Noha ez csak az egyik gondolat volt, a kommentek kizárólag erre koncentráltak, így ez a (test)rész úgy gondolom, megérdemli, hogy külön foglalkozzunk vele. (Egyébként pedig számítok rá, hogy itt meg a hozzászólások csakis a belső értétekről szólnak majd.)

Reakció

Dina leoltotta a bloggervilágot. Ugye én imádom az osztálybasorolást, és humoros is, hogy mindegyik típus megkapja a magáét, de talán kár volt példákat hozni. A legpozitívabb a "Zseni" típus, ez ugye maga Dina és a két legjobb haverja, Mamzel és Mage. (Csak ők ketten vannak linkelve az oldalsávján. Mamzelnél meg csak Dina és Mage. Mage blogján meg csak Dina és Android. Beltenyészet.) De oké, ez még a határon van, ráadásul van nekik mire szerénytelennek lenni. A legnegatívabb kategória az "Unalmas". Ide került Agnus is. Aki pedig nálam oldalsávos, éppúgy mint Dina és Mamzel.

Jónőség

Ma az önértékelésről lesz szó. Csodálatos emberek is képesek problémákkal rendelkezni ezen a területen. Felnőttként is. A gyermeklét és a felnőttség közti átmeneti korban pedig kifejezetten problémás a helyzet. Mondjuk a tizenhatodik év, az elég érzékeny kor mindenkinek az életében. Ennyi idősen én például rettentően kritikus voltam. Saját magammal is. Elégedetlen voltam, elsősorban önmagammal és ebből kifolyólag az egész világgal. Amíg meg nem láttam, hogy gyönyörű vagyok. Nem, nem a tükörben, valaki másnak a szemében. És ehhez még szexelni sem kellett vele. (Sajnos.) De tekintsünk végig magunkon!

Divatportya

Megettük tesómmal a reggeli kását, aztán elcipelt boltokba, ahogy beígérte. A kiszúrás ott kezdődött, hogy mivel ő állta a cehhet, keményen beleszólhatott, hogy mi kerüljön a kosárba. Mondjuk gusztustalan holmit nem választott egyet sem, csak olyanokat, amiket nem szoktam felvenni. Például pillanatok alatt megháromszorozódott az általam birtokolt bögytartók száma.

Menet work II (Be Good Johnny)

Köszönöm az I. részre adott visszajelzéseket. Kellően felbátorodtam, hogy a folytatást is közzétegyem. A legnagyobb poént már lelőttem, így óhatatlanul már csak gyengébb lehet, ami következik. Megpróbálom kicsit másfelé vinni a történetet. Majd jelzitek, jó-e az irány.

Ééén? Neeem, dehogy!

Tegnap a papának segítettem feltenni az új karnisokat. Nem jó a vérnyomása, és, hogy le ne szédüljön, nem mehet fel a létrára. Nagy melegben meg különösen nem. Ezért ő csak elvi irányítást nyújtott a munkához. Én meg fúrókalapáccsal fúrtam a lyukat a vasbeton mennyezetbe. Pik-pak beütöttem a tipliket a lyukba, és felcsavaroztam a síneket. Kb. 4 óra volt a 8 folyóméter karnist feltenni. Vezetői irányítás nélkül elég lett volna 2 óra is.

Menet work I (It's a Mistake)

Az egyik írásgyakorlatos feladatom az volt, hogy találjak valami aktuális témát, ami mostanában történt. Olyat, ami foglalkoztatott a napokban. Ebből, mint alapötletből, próbáljak meg kihozni valamit. Valamit, ami nem szokványos. Majd megmondjátok hogy sikerült.

Sodródás

Reggel majdnem elkéstünk. Fecó nehezen ébredt, pedig várta az eheti nyári napközit. Csakhogy tegnap elhatározta, hogy megnézi a VB döntőt. Tizenegy körül arra ébredt, hogy a karomba vettem, hogy felvigyem az ágyába. A vállamba fúrta az arcát, majdnem sírt, mikor mondtam, hogy láttam a neten, 1:0-ra győztek a spanyolok. Nekik szurkolt, nem ez volt a baj. Végignézte a gól nélküli mérkőzést, és a hosszabbítás második félidejében elaludt. Lemaradt az egyetlen és mindent eldöntő gólról. Megígértem neki, hogy letöltjük majd a meccset, vagy valami összefoglalót, és majd megnézheti.

És bejött

Megnéztem az "Engedj be!" (Låt den rätte komma in / Let the Right One In) c. filmet. Vámpíros történethez képest kicsit nehézkesen indul, és nem is pörög fel akciósra. Persze ez nem Hollywood, ez egy svéd film. Nem ragad magával, hanem észrevétlenül süppedek bele. Tagadhatatlanul van egy atmoszférája, és a benyomások sejtéseket érlelnek. Egy csomó minden kimondatlan marad, az ember feltételezéseket tesz, teóriákat állít fel. Olyanokat, melyek ellenőrzése végett okvetlen el akarja olvasni a könyvet is.

Sóhajok

A lemondó: Fecó nézi a meccset. Kibújt belőle a pasi. Ami végül is nem baj, és egyelőre nem kettesével hordja haza a csajokat, csak hát hiába hív, hogy nézzem vele együtt, nem bír lekötni a mérkőzés. A labdajátékokkal nincs bajom, kézilabda, kosárlabda egész jó, sőt, a röplabdát kifejezetten szeretem. Csinálni. No de TV-n nézni? Tegyük fel, hogy imádod a csokifagyit. Végignéznéd élő közvetítésben, amíg valaki elnyal egy kétgombócost? Jó, ez így nem jó példa, mert láttam már csajt fagyit nyalni közszeméremsértő módon, de mondjuk valaki főz. A képernyőn. Nem lehet megkóstolni, még az illatát se érezni. Papirostól szopogatni a cukorkát?

Nácibérenc

Majd figyelem a naptárat, mert lehet, hogy ez nálam PMS tünet. Minden hónapban hozzá kell szóljak valamihez, ami egyébként is indulatokkal terhelt, és még muszáj olajat is öntenem a tűzre. Pedig tökre utálom az indulatokat. És egy megalkuvó, nácionista, jobbikos, liberál-bolsevista, homofób, buzeráns értelmiségi vagyok. Jól megkaptam, (nem a blogon, hanem utána tesómtól,) úgy kell nekem.

Bolero

A változatosság kedvéért, tegnapra én szereztem jegyet a szabadtérire. Délmagyar ajándékkoncert. Spanyolok minden mennyiségben. Márhogy spanyol vonatkozású zenék, mert Rimszkij-Korszakov, Saint-Saens meg Ravel nem annyira spanyolok. Az időjárás kicsit megint bekavart, enyhén szemerkélt, így csúszott a kezdés. Aztán elállt és ez így is maradt. Azért Gyüdi Sándor karmester, megkérdezte a közönséget, hogy tartsanak-e szünetet, tekintve, hogy bármikor rákezdhet megint. Egyöntetű hörrenéssel a közönség nemet szavazott. Így hamar elérkeztünk az est utolsó és egyben legnépszerűbb darabjához. Ravel Bolero-jához.

Felvesz

Vagy ezer oldalnyi anyagot elolvastam. Jórészt az időmet vesztegetve. Egy 1997-ben kiadott könyvben azon kell totojázni, hogy vajon a gondolkodásnak és a nyelvhasználatnak mi a viszonya? Fennakadni azon, hogy a gondolkodást gyakorta belső artikuláció kíséri, viszont hozható példa arra is, hogy a mentális műveletek során nincs szerepe a nyelvnek? Aztán kitalálni, hogy kettő féle gondolkodás van, verbális és nem verbális? Hát ezek nem hallottak bal és jobb agyféltekéről? Hogy az egyik racionális, fogalmakkal operál (nyelv), a másik meg intuitív, és képekben, érzékletekben, benyomásokban gondolkodik? Ennek ellenére nincs kétféle gondolkodás, csak olyan, ahol az egyik vagy a másik félteke domináns. Tehát egyszerre működik mindkettő, csak az egyik kicsit jobban. Mondjuk ez csak az én elméletem, de kapásból jobbnak tűnik, mint a könyvben olvasott másik három. És nem csak azért, mert én találtam ki.

Tenisz

Azt lehetett sejteni, hogy az új kormányzat "sportos" lesz. Focis hasonlatok a politikai beszédben, meg minden. De itt már teniszről van szó. Magas labdákról. Ki kell függeszteni a kormányzati intézményekben "népünk bölcs vezérének" szavait? Az MSZP meg törvényjavaslatot nyújt be, hogy a "vezér" arcmását is függesszük ki? Nooormális? A narancsnak nincs humorérzéke, csak azt látja, mit jelent, ha leszavaz egy ilyen javaslatot. Arra gondolt valaki, hogy mi lesz, ha megszavazzák? Csak hogy megleckéztessék az ellenzéket, hogy egy törvényjavaslat benyújtása nem játék. Nem arra való, hogy tréfát űzzünk vele. Nem is tudom,mit mondjak. (Dehogynem: Egyik hülyébb, mint a másik. Csak politikai témában illik mértéktartóan fogalmazni, nem indulatokat korbácsolni, ki tudja, kedvenc olvasóim milyen pártállásúak. Bár a kedvencek, tuti, hogy utálják a politikát és a politikusokat, ha nem is egyenként és név szerint, de mint kategóriát.)

Jesszus!

Nemangyal blogja feléledt. Valami költözéssel fenyegetőzik, de hát látunk már ilyet, legfeljebb majd nem tehetem ki őt sem az oldalsávra. Aztán nem sokáig örültem, mert egyszer csak azt látom ott oldalt, hogy Mamzel postja annyi: "ennek vége". Kattintok, nézem, hát eltűntek a belyegyzések, egy bazi nagy atomóra számol visszafelé, van még három nap, aztán mi lesz? Jézus! Aztán meg Fetisa bejegyzése: "Ennyi!" Jézus a köbön! Katt, de itt csak egy vakáció tábla fogad. Hálaadó imát rebegek.

Nabazzeg

Megnyitom a böngészőben a Jutyúbot. Azt mondja, hogy "neked ajánlott:", és kitesz két klippet. Az egyiknek a címe "Euler tétel - kicsit másképp", a másiké meg "Sörreklám - kicsit másképp". Google intelligencia. Statisztikai alapon működik, de vérforralóan találó. Szerinte egy normabontó, sörvedelő matekliba vagyok. És még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon mellényúlt volna.

Mindenbaj

Kezdenek kicsit elszabadulni a dolgok. Katám könyvtárkiárusításon járt, hazahozott egy bőröndnyi könyvet. Darabját 10 Ft-ért, de akkor is. Kérdeztem, hogy könyvespolcot nem adtak áron alul? Csak azért nem morcoltam be magam, mert az ebédet, amit főztem, nagyon dicsérte. És tudom, hogy annyi esze nincs neki, hogy ilyennel szerelje le a mérgemet, szóval tényleg ízlett neki. Fecó még mindig pizsamában, reggel óta tomésdzserit néz a laptopon. Mindjárt szétütök közte. Tesóm meg átküldött 1000000000 oldal elektronikus olvasnivalót, hogy ebből fognak kérdezni a jövő heti felvételin. Kata mázolni akar, meg hogy segítsek neki, és fejezzem be Fecó szúnyoghálóját is, mert fel kell még tenni egy szegélylécet, este májferlédi, és én ne idegeskedjek a felvételi miatt.

Vadulás

Tegnap nyafogtam, hogy nincs dolgom, mit is kéne csináljak. Nos az univerzum törvényei szerint az erős szándékkal kívánt dolgok hamar teljesülnek. Mehetek Kata szüleihez pakolni. Átrendezik a lakást, és a bútorokat kell trógerolni. Itthon Kata mázolni akarja a melléképület nyílászáróit. Holnapra meg szerzett jegyeket a szabadtérire. Szóval felzabálják a szabadidőm, más osztja be helyettem. És azt még nem is mondtam, hogy a Kedves nővére pedig hív a hétvégi kirándulástervező családi összejövetelre. Mivel a felkészültségem a témában meglehetőst hiányos, nem hiszem, hogy szaktanácsadóként kívánatos a jelenlétem. Szerintem rá akar dumálni, hogy idén én is vegyek részt a családi idegölésben. Még ez az univerzum, nahát... Vigyázzatok, mit kívántok!

Nyári lazaság

Ma Kata se ment dolgozni. Ezért már tegnap este is lazán vette a "takarodót". Aztán éjfél körül, szokás szerint beájult, én meg nem bírtam elaludni sokáig. Neteztem, aztán meg hallgattam a szuszogását. Reggel mégis ő volt az, aki nem bírt felkelni. Huzakodtunk, hogy ki vigye el Fecót a táborba. Végül megalkudtunk, hogy én intézem a reggelt, ő meg az ebédet. Miután megjöttem, visszabújtam mellé. Előbb "haggyálaludni" volt, aztán mikor hagytam, ő nem hagyott. A nagy sikerre való tekintettel megismételtük az éjszakai előadást. Most ő ment ebédet csinálni, és én aludtam egy jót.