Balatoni nyár

Nem volt egy nagy nyaralás, de legalább elmondhatjuk, hogy jártunk a Balatonnál. Ráadásul gyönyörű időnk volt. Budapestig IC kocsiban utaztunk, légkondi fújta a hideg levegőt, a Dunántúlon meg már hűvösebb volt valamivel, és egész rendes szél is fújt, így kifejezetten kellemes volt. Nem vittünk sok holmit, azok is kifejezetten lenge ruhadarabok voltak, így a kis hátizsákot is csak félig sikerült raknom. Olvasnivalót néhány száz kötetet pakoltam, de a Kindle memóriájában nem jelentettek többlet súlyt. Két-két zsömle, meg egy liter víz, ha éhesek vagy szomjasak lennénk útközben.

Elég sokáig tartott, míg odaértünk. Különösen Fehérvárig volt hosszú, mert egy srác meg egy csaj is volt a fülkénkben. A lány a fiú ölébe rakta a lábait, idétlenül vihogott, aztán meg hozzádörgölőzött, puszilgatta, és torokhangon kacarászott, miközben hátravetette a fejét. A dekoltázsát meg a csupasz nyakát mutogatta, egy valamirevaló vámpír nem is bírt volna ellenállni neki, de a srác inkább zavarban volt, mert a lány úgy viselkedett, mintha csak ketten lennének a fülkében. A srác, mikor az a lába közé nyúlt, lerakta a csajt az öléből, és valamit susogott a fülébe, ami szerintem perverz dolgokkal teli ígéret lehetett, mert a lány vigyorogva hallgatta és kissé lenyugodott.

Nekem az jutott eszembe, ha mi viselkedünk így a vonaton, turbékolunk mint a beszívott galambok, meg alányúlok Kata szoknyájának, miközben ő a pólóm alatt tapogatózik, azt vajon mennyire tartotta volna helyénvaló viselkedésnek a lány. Na, mindegy, leszálltak, és utána már álmos nyugalomban telt az út. Fecó teljesen fel volt dobva, mikor megérkeztünk. Körbeugrált minket, és felkapaszkodott a hátamra, hogy lovacskázzak vele. Körbeszaladtam vele az udvart, aztán addig csiklandoztam, amíg leszállt rólam. Kata szülei örültek, hogy jöttünk, Fecó már reggel óta nyaggatta őket, hogy mikor érünk oda. Nagyon kedvesen fogadtak a házigazdák is, rögtön kínáltak, együnk-igyunk, de előbb le akartuk mosni az út porát. Megszálltuk az emeleti fürdőszobát, és a felváltva zuhanyzás volt a legintimebb együttlétünk egész idő alatt.

Hamarosan befutott a háziak lánya is, akit nevezzünk Nórának. Ő volt az, akit a múltkor emlegettem, hogy rákérdezett, hogy mi Katával "együtt vagyunk-e"? Sikerült nagyon furcsán és értetlenül néznem rá, azon az alapon, hogy mi a franc köze van hozzá, de ő úgy értelmezte, hogy milyen hülye beteges perverz állat lehet, mert elnézést kért, és mentegetőzött, hogy csak olyan szokatlan, hogy két csaj egy gyerekkel, pasi nélkül. Mondtam neki, hogy a gyerek apjával még furcsább lenne, legalább is a pasi feleségének biztosan. Azért még volt képe és rákérdezett, hogy velem mi van. Vigyorogva mondtam neki, hogy nekem is szokott különprogramom lenni, és elhiheti, az elmúlt 10 évben sokkal gyakrabban volt alkalmam szexelni, mint amilyen sűrűn Kata ágyba tudott bújni Fecó apjával. Na, ettől Nóra teljesen képbe hozta magát, én meg mint látható, vagyok olyan szemét, hogy úgy vágjam át, hogy közben az utolsó szóig igazat mondok.

Estefelé lecsattogtunk a vízhez, és ezen a napon nekem még volt alkalmam úszni egy jót. Kata már csak térdig jött be, Fecó nagy bánatára. Labdáztunk kicsit, aztán velem bejöhetett a mélyebb részbe. Annyira látszik rajta, hogy pasiból van. Neki nem elég, hogy úszunk a vízben, a bóján túl kell menjünk. Katát meg gondolom a frász kerülgette, de rendes volt, nem szólt. Vacsora után vissza kimentünk mászkálni. A fürdőhelyeken este is nagy nagy élet van, ilyenkor lehet megmutogatni, hogy az ember lányának nem csak fürdőrucija van. Kata a kis virágos nyári ruhácskáját sétáltatta, engem meg képzeljetek el alul sötétzöld-fekete kockás rakott miniben, méregzöld buggyos vállú, rövid ujjúban, szegycsontig kigombolva, alatta almazöld csipkés bögytartó, a hajam hátul összegumizva. Kata vigyorgott, hogy a mokaszinom helyett igazán hozhattam volna bakancsot, mert így teljesen ki vagyok vetkőzve magamból.

Találkoztunk Nóri haverjaival, két csaj meg négy srác, akik meghívtak minket fagyira. Kata is evett, így mondtam Fecónak, hogy akkor elnyalhat ő is egy gombócot, én meg pofátlanul megkérdeztem, hogy lehetne-e inkább egy sört. Lehetett. A srácok teljesen összezavarodtak, mert Fecónak én engedtem meg a fagyit, és velem pirospecsenyézett, sőt, állították, hogy rám jobban hasonlít, így elkönyvelték, hogy én vagyok az anyuka, és én nem is javítottam ki őket, de aztán Kiscsillag odaszaladt valamiért Katához hangos "anya, anya" kiáltással, így jól lebuktunk. Ezen aztán elrágódtak egy darabig. Kezdték kérdezgetni, hogy rokonok vagyunk-e, gondolom abból kiindulva, hogy Fecó rám hasonlít, de csak annyit mondtam, hogy igen, apai ágon, aztán gyorsan eltereltem a szót, mielőtt rákérdezhettek volna, hogy kinek az apukája kinek a kije. Mondjuk Nórinak így is láttam, hogy pörög az agya, de nem tudtam eldönteni, hogy bosszankodjak a családi viszonyokba való betekintgetése miatt, vagy inkább örüljek neki, hogy újabb, racionális indokot talál rá, miért is lakunk mi Katával együtt.