
Egy könyves fészbukcsoportban feltett kérdésre véleményt mondtam egy könyvről. Benina: A boszorka fénye, vagy ha úgy ismerősebb, a Bíborhajú 1. Elkezdtem én olvasni, de nem bírtam végigolvasni a könyvet, a szereplők kicsit olyan... hát, még lehetett volna dolgozni rajtuk. Meg a mondatokon is. Azokra talán ráfért volna még egy kis szerkesztés. Idegesített, ahogy olvastam. Egyre jobban. Aztán beleszaladtam ebbe a mondatba: "A konyha felé vettem az irányt, ahonnan ínycsiklandozó illatok indítottak támadást kiéhezett ízlelőbimbóim ellen." A kiéhezett ízlelőbimbók is elég durva, de az ínycsiklandozó illatok mikor támadásba lendültek, betették a kaput. Lelki szemeimmel hallottam hogy szól ez. Kifordult a könyv a kezemből.