Zombik Valentinra

Facebook csoport: Walk on the (border)line
Feladat: Novella
Tárgy: Valentin nap
Helyszín: Praktiker áruház.
Szavak: távcső, halogénlámpa, idegméreg, szövegkiemelő filctoll, Xanax, gumióvszer
Bónusz szó: macskaalom.

A személyzeti parkoló felől közelítettük meg az épületet. Tapasztalatból tudtuk, hogy a főbejárat biztonsági üveg ajtaján nem tudunk bejutni. A fotocellás ajtókat valószínűleg lezárták, de áram nélkül egyébként sem nyílnának ki. Ráadásul a bevásárlókocsikkal is eltorlaszolták az áruház előtti szabadtéri eladóteret. Egy helyen áttörték a barikádot a járkálók, és elözönlötték a területet. Aztán nem találtak ki, azóta is ott ténferegtek. Egymásnak ütközve, majd új irányba indulva, csoszogva járkáltak fel s alá. Őrültség lett volna arról próbálkozni a behatolással.

A hátsó parkolóban nem volt jármű. Ebből arra következtettünk, hogy amikor kezdtek elszabadulni az események, a dolgozók elhagyták az áruházat. Bíztunk benne, hogy gondosan bezártak minden ajtót, így az épületben nem lesz egyetlen zombi sem. A biztonság kedvéért lekuporodtunk egy szemetes konténer mögé, és a távcső segítségével alaposan szemügyre vettem az épület hátsó részét. Az áruszállításra használt gépjárműbejáró acélajtaja leeresztve, a személyzeti bejáró üveges ajtaja előtti rács elhúzva. Az ablak zárva és az üveg ép.

Átadtam a távcsövet Mikinek, aki szintén alaposan megfigyelt mindent. Talán hülyeség volt, amire készültünk, de nem voltunk felelőtlenek. Valójában azt hiszem, eléggé be voltunk tojva mindketten, ami manapság nem hátrány. Láttunk már bátor embert meghalni, aki úgy gondolta, minek a felesleges óvatoskodás. Kajak igazi macsó volt, bronzérmes testépítő városi bajnokságon. A hasa kocka, karja akár a combom, agya meg mint egy légynek. Illetve annyi sem, mert a légy elrepül, ha felé nyúlok.

Kajak bátrabb volt, mint okos. Nagy bátran kinyitotta egy felborult élelmiszerszállító kisteher hátsó ajtaját. A bent lévő nyolc zombi biztosan értékelte Kajak bátorságát, bár nem mondták, csak szép csendben letépték a karjait, kihúzogatták a beleit, és lerágták a hús nagyját a csontjairól. Mondjuk csak ők voltak csendben, mert Kajak kiáltozott. Egy darabig. Aztán elhallgatott, és vége is volt. Olyan alaposan elintézték, hogy nem is támadt fel.

Miki visszaadta a távcsövet. A nyakamba akasztottam, bedugtam a kabátom alá, és ráhúztam a cipzárt. Egymásra néztünk, bólintottunk, majd szép lassan odasétáltunk a hátsó bejárathoz. A szaladgálás nem szerencsés dolog. Zajt csap vele az ember, és a zombik messziről kiszúrják a mozgását. Ha lassan megyünk, amíg a szagunkat nem érzik meg, azt hiszik, hogy közéjük tartozunk.

Az első akadály a rácsot rögzítő lakat volt. Miki elővett a zsebéből egy műanyag flakont, és a benne lévő folyadékból lakatba öntött egy keveset. Óvatosan bánt vele, nehogy a kesztyűjére folyjon. A régi gimnáziumunk kémiaszertárából szereztük a tömény salétromsavat meg sósavat, amiből indulás előtt királyvizet mixelt. A lakatból szúrós szagú füst szállt fel, majd némi feszegetés után engedett.

További tíz percünkbe került, mire a ráccsal is elbántunk. Befújtuk csavarlazítóval, és apránként, szinte zaj nélkül tudtuk eltolni. Az ajtó biztonsági zárja további negyed órát igényelt. Miki injekciós tűvel adagolta bele a királyvizet, én meg közben járőröztem. Felváltva kilestem az épület sarkainál. Nem láttam mozgást, csak faágak hajladoztak, meg a szomszédos panelház törött ablakán kilógó reluxát csapkodta a szél.

A halk kattanásra hátrakaptam a fejem. Miki intett, hogy mehetek. Beléptünk az ajtón, behajtottuk magunk mögött. Az üvegen át beszűrődő fény megvilágította a folyosót, melyről jobbra és balra is ajtók nyíltak. Először ezeket kellett felderítenünk, nehogy a hátunkba kapjunk valami meglepetést. Belestünk a portásfülkébe, apró kis helyiség, láthatóan üres, és nem volt benne hová elbújni. Kihoztam a széket, és a bejárati ajtó kilincse alá szorítottam. A semminél ez is több.

Elővettük a hegymászóboltból zsákmányolt jégcsákányokat, azután sorra vettük az ajtókat. Kialakult koreográfia szerint mozogtunk, én a kilincs felöli oldalon a falhoz lapultam, Miki benyitott, majd hátraugrott. Miután nem rontott ki senki az ajtón, zajt sem hallottunk, zseblámpával bevilágítottunk a szűkös helyiségekbe. Irodák, mosdók, személyzeti öltöző, étkezőhelyiség. Miki a folyosón maradt őrködni, én benéztem mindenhová. Asztalok alá, nagyobb szekrényekbe, minden helyre, ahol akár csak egy gyerek is elbújhatott. olyan játékot játszottunk, amiben csak egyszer lehet hibázni, és nincs három életünk, hogy újrakezdjük a pálya elejéről.

Minden tiszta volt, és elértük a folyosó végén az eladótérbe nyíló ajtót. Hallgatóztunk, majd óvatosan benyitottunk. Az ajtórésen nem türemkedtek ki markolászó kezek. Gyorsan körbevilágítottam a zseblámpával. Polcsorok végeit láttam jobbra és balra is. Elgurítottam a zseblámpát, ami hangos zörgéssel vagy tíz métert tett meg a padlón, mire megállt. Fénye alagutat vágott a sötétbe.

Vártunk öt percet, de semmi rémséges nem csoszogott elő a polcok közül. Gyurmát vettem elő a zsebemből, majd betömködtem vele a zárnyelv helyét az ajtófélfában. Szigetelőszalaggal le is ragasztottam. Plusz egy csavarhúzóval kiékeltem az ajtót. Az eladótét felől csak egy gomb volt rajta, a dolgozók kulccsal nyitották ki, ami nekünk nem volt, és hülye dolog lett volna bent ragadni.

Odamentem a lámpához, Miki pedig a másik irányba indult. Bevilágítottunk a polcsorok közé. Sehol semmi mozgás. Kicsit felbátorodtunk, körbejártunk a falak mentén. Megrángattuk a raktárajtót, hogy zárva van-e, benéztünk a kasszákba. A bejárathoz érve lekapcsoltuk a lámpát, és kilestünk az üvegajtókon. Vagy húsz zombit láttunk, amint kissé dülöngélve, mintha részegek lennének, támolyogtak ide-oda. Meglehetősen céltalanul mozogtak, de addig jó, amíg nem találnak célt maguknak. A közelben ugyanis csak mi kelthettük volna fel az érdeklődésüket.

Miután megnyugodtunk, hogy az áruházban rajtunk kívül nincs se élő se holt, végigjártuk a sorokat. Mint a gyerekek karácsonykor, a fa alatt lelt játékoknak, úgy örültünk a sok kincsnek. Legfőképp az elemeknek. Újra működik majd a CD játszónk, tudunk zenét hallgatni. Táncolni fogunk Valentinkor. Meglesz a lányok öröme. Aztán fejpántra szerelt halogén lámpa. Egy ilyet gyorsan be is üzemeltem, így két kézzel tudtam válogatni az áruk közt. Sziszegtem Mikinek, megtaláltam, amit keresett.

Szövegkiemelő filctollat akart vinni Évinek. A barátnője megszállottan írta a naplóját, és ilyenekkel dekorálta s szöveget. De már a legutolsó, a kék színű is kezdett kifogyni. Talán nem a legromantikusabb Bálint napi ajándék, de biztosan fog neki örülni. Én már beszereztem, amire szükségem volt. Két napja, mikor elmentünk a patikába, Xanaxot szerezni Mari nyanyának, megtömtem a zsebeimet. Szintén nem túl romantikus dolog, viszont annál praktikusabb gumióvszert ajándékozni.

Juli nagyon aggódott, nem akart teherbe esni, mert mi a fenét csinálnánk, hol találnánk szülészorvost. Mondjuk bébiétellel meg pelenkával el lennénk látva, a Teszkóban volt még egy csomó, az élelmiszerosztályt, meg az alkoholos italokat fosztották csak ki teljesen. Mondjuk oda nem szívesen mennék vissza. Néhány vásárló és eladó még mindig ott bent mászkált. És már nem élt egyik sem. Több mint izgalmas volt ott „vásárolni”. Egy harapás és véged. Megfertőz a baktérium, és az olyan idegmérget termel, ami órákon belül kinyírja az agyadat. Leállnak a testi funkciód, és csak vegetálsz, mint egy növény. Mint egy húsevő növény.

Ez járt a fejemben, mikor megláttam a papírzsákokat. Egy raklapon lehettek eredetileg kitéve, valami akció részeként. Ott lógott a falon a kék-sárga tábla: Praktiker ajánlat – 20% engedmény. A zsákok szét voltak szaggatva, tartalmuk szétszóródott a földön. Az apró szemek ropogtak a talpam alatt, ahogy közelebb léptem. Végigszaladt a hideg a hátamon. Ezt biztos nem így hagyták itt a dolgozók. Valami van itt bent!

Lehajoltam, felvettem egy marékkal a szürkés anyagból. Megszagoltam, de nem éreztem semmit. Találtam egy darabot az egyik zsákból. Geoproduct Kft. zeolit ásványok. Aztán egy nagyobb darab, rajta egy cicafej, és felirat: Biolux macskaalom. Valami itt nagyon haragudott a zeolitra, mert csúnyán elbánt vele, futott át a fejemen, mikor zajt hallottam. Megpördültem, a fejlámpa fénye végigsepert a polcokon. Ahol az előbb még csak fürdőszoba felszerelés, vécékefék és szappantartók voltak, most egy izzó szempár parázslott!