Aszketizmus

Azt mondta az egyik kolléganőm, hogy én milyen aszkéta vagyok. Mondtam, hogy ez hülyeség, mert én kifejezetten hedonista életmódot folytatok. Erre azt mondta, hogy sosem iszom kólát vagy üdítőt, csak vizet, egy alma a tízóraim, és a múltkor látta, hogy Plutarkhoszt olvastam, mutassam meg, most mi van a fiókomban. Kihúztam, belenyúlt, és kivett egy kicsike könyvet. Szent Ágoston írta. Szerinte ez az önsanyargatásnak minden határon túlmenő formája.

Közöltem vele, hogy tegnap banánt vittem tízóraira, ami szerintem egy kifejezetten érzéki, had ne mondjam, hogy élveteg gyümölcs. Miután orális örömöt szereztem vele magamnak, valóban Szent Ágoston olvastam, de a mű címe: "A boldog életről", tehát szó sincs itt aszketizmusról. Nekem az lenne önkínzás, ha részt vennék a kollégák beszélgetésében, amiben megtárgyalják a TV sorozatokat. Azokat, amiket jellemzően nem nézek. És nem, ez sem egy bizonyíték, mert én igenis nézek TV sorozatokat, csak másmilyeneket. Pl. Ugly Americans, sőt a napokban egy orvosos sorozat teljes évadját is végignéztem, a "HawthoRNe" címűt. (Azt nem is tettem hozzá, hogy ez utóbbit kifejezetten a dögös nővérek miatt.)

Kérdezte, hogy mit reggeliztem? Mondtam, hogy egy fél fürt szőlőt, ami isteni finom volt. Ez sem győzte meg. Mit vacsoráztam? Mondom zabkását. (Látni kellett volna az arcát.) De a kása az nem valami ehetetlen vacak. Zabpelyhet főzök vízben, (nem, nem tejben, de csak mert úgy nem olyan finom,) és teszek bele mazsolát, kókuszt, időnként darált mákot, esetleg karob port. (Olyan mint a kakaó, csak egészségesebb.) Ha kész van, gyümölcs kerül a tetejére, és leöntöm mézzel vagy biogyümölcsszörppel. Ez olyan finom, hogy a király sem eszik jobbat.

Aztán jött az, hogy nem iszom kávét, nem gyújtok rá, nem is iszom. Ez utóbbiban kimentettem magam, hogy csak töményet nem szoktam, mert múltkor is ugye, az egyik kolléga nevenapján söröztem. Szerencsére nem fokozta tovább a dolgokat, nem kérdezte meg, hogy mikor voltam pasival, mikor szeretkeztem utoljára egy jót, mert ciki lett volna azt mondani, hogy ez kb. 10 éve volt legutóbb, az meg tegnap este. A vége az lett, hogy nem győztük meg egymást, és el lettem könyvelve, mint UFO.

Márpedig én nem érzem, hogy szélsőséges lennék, és megfosztanám magam mindenféle örömöktől. Más és más lehet az, ami egy embernek fontos, amire vágyik, ami hiányozna az életéből. Én se kérdezgettem, hogy mikor érezte legutóbb, egy másodrendű parciális differenciálegyenlet megoldásának kéjes gyönyörét. Vagy akár csak azt, hogy mikor beszélgetett az életükről, úgy igazán őszintén a testvérével.