Trans-America. Ch 6. B&N, 2061 (2. rész)

Áh, azt magácska el sem tudja képzelni. Az egy másik világ volt. Persze, tudta mindenki, hogy van ilyen, meg voltak, akik titokban női fehérneműt hordtak, vagy teljesen nőnek öltöztek, de erről nem illett nyíltan beszélni. A csajoknak egyszerűbb volt, vehettek nadrágot, kalapot, az divat volt, de akkoriban egy srác csak farsangkor öltözhetett női ruhába, meg sminkelhette ki magát, anélkül, hogy bajba került volna. Persze Gabe a didkóit nem direkt csinálta, vele ez csak úgy megtörtént. Mégis, volt aki úgy tekintett rá, mintha valami bűnös dolgot tett volna. Például az igazgatóhelyettesünk, Mr. Wharton.

<< előzmény

Egyik edzés előtt bejött az öltözőbe, és meglátta Gabe melleit. Elkezdett kiabálni, hogy micsoda erkölcstelenség, és, hogy Stanic edző hogy engedheti ezt, és Gabe-nek semmi keresnivalója a csapatban. Az edző megragadta a karját és átvonszolta a szertárba. Bevágta maguk után az ajtót, de így is hallottuk az ordítását: "Idefigyelj te nyomorult szarházi, az a gyerek keményen megdolgozik a helyéért a csapatban minden egyes edzésen. A leggyorsabb játékosom a pályán, és a csapat harmadik legjobb pontszerzője. Tőlem akár szarva is nőhet meg patája vagy uszonyos halfarka, engem nem érdekel. És ha még egyszer ordítozni mersz velem a csapat előtt, letépem a karodat és feldugom a seggedbe. Most pedig takarodj innen!"

Ezután egy marhanagy döndülést hallottunk, azt hittük, hogy beleverte a helyettes fejét a vasszekrénybe, de aztán kivágódott az ajtó, és Mr. Wharton kirohant az öltözőből. Az ajtóban még megállt, és onnan kiabált vissza, hogy "ennek még folytatása lesz!" A vasszekrény oldalán volt egy horpadás, és az edzőnek lehorzsolódott az ökle. Néma csendben álltunk, de csak mordult egyet, hogy "kifelé a pályára", és mi mentünk. Máskor egyfolytában beszélt, lehordta, aki lazsált, és dicsérte, aki jó volt, persze nála a dicséret is gorombaságba volt csomagolva, de azért tudtuk a különbséget a kettő közt, de ezen a napon csak az utasításokat hallottuk tőle. Pedig keményebben edzettünk mint valaha. Az edzés végén, mikor elengedett minket, az edző megkérte még Dicket, hogy maradjon kicsit. Dick pár perc múlva csatlakozott hozzánk, de nem szólt semmit. Csendben zuhanyoztunk és öltöztünk. Hazafelé Dick engem, meg Feles Nicket meghívott, hogy menjünk el sörözni.

Másnap Mr. Wharton késve jött csak be az iskolába, mert reggel nem indult az autója. Pechjére kilyukadt a kereke. Mind a négy. Amikor beért, újabb bosszúság érte, mert addigra a gondnoknak fel kellett feszítenie az íróasztalát, mert abból valami whiskey szagú folyadék csöpögött. Találtak is benne egy feldőlt öveget, aminek rosszul zárt a kupakja. De nem a kifolyt italért volt a legnagyobb kár, hanem mert így elázott egy nehezen beszerezhető, pubertás előtt álló, pucéran pózoló kislányokat ábrázoló képesújság, és egy fél marék füves cigi. Az igazgatónő behívta az irodájába Mr. Whartont és Stanic edzőt, aki a fegyelmi bizottság elnöke is volt. Megbeszélés közben az irodában a cigarettáknak kinőtt a füstszűrője, és az illatuk is hagyományosabb lett, és már az újságot se találta senki, viszont már mindenki úgy emlékezett, hogy abban felnőtt modellek szerepeltek. Ja, és Mr. Wharton írt egy felmondó levelet.

Ezután még érkezett az iskolába egy bírósági idézés, mi gyerekek nem tudtuk meg ki volt a felperes, de aztán a következő héten jött egy újabb levél, hogy visszavonták a keresetet. De mi nem is nagyon foglalkoztunk vele, mert azidőtájt mindenki szegény Mr. Whartonról beszélt. Nagyon sajnáltuk, hogy milyen peches. Képzelje, mi történt! Csak nemrég csináltatta meg a kerekeket az autóján, és betört az üvege. Az összes ablakán. Meg mindkét fényszóróján is. És megdöglött a macskája. Beleesett az esővízgyűjtő hordóba, hiába volt lefedve. De a hordót kár volt kiönteni, mert jól jött volna a víz. Mikor leégett a fészer. Szegény Mr. Whartonra itt nálunk nagyon rájárt a rúd, nem is csodálkoztunk, hogy elköltözött egy másik városba.

folytatás >>