Tájképfestészet

A "divat" csak fenyegetőzés volt. Az "xxx" helyett "művészet"-ről írok ma. Egy könyvet kerestem Katám polcán, és összefutottam a festészeti sorozataival. Az én drágám mániákusan gyűjtöget. Ha találok a postaládában valami reklámlevelet, hogy előfizethető egy sorozat akármi, aminek a darabjait havonta, kéthetente küldik, (az első bemutató példány csak 150 Ft!), akkor azt jobb, ha rögtön kidobom, mert nem bír neki ellenállni. Figyelj, 150 Ft-ot megér, csak az elsőt kérjük, a többit meg majd lemondjuk! De az első, nagyon olcsó példány megtetszik neki, és a második érdekesnek ígérkezik. Megvárom még a következőt, de aztán lemondom. De a lemondáshoz kéne írni egy levelet, illetve visszaküldeni a legutolsó példányt, és az mindig "nagyon jó", így aztán jön az egész rakás. Van már így receptgyűjteményünk, térképeink, természettudományos kiskönyvtárunk, grafikai-festészeti tanfolyamunk, kerti növény katalógusunk, egészséges életmód könyvecskéink, történelmi kiadványaink, és vagy háromféle festészeti sorozatunk.

Ez utóbbiakat lapozgattam kicsit. A festészettel is úgy voltam, mint a komolyzenével. Messziről tiszteltem. Elismertem a művészet nagyságát, értékét, de távol óhajtottam maradni tőle. Koncertre, képtárba kötéllel sem tudtak volna bevonszolni. Bátyám erőlködött eleget, mire valami kultúrát tudott csepegtetni belém. Persze ügyesen csinálta. Emészthető formában tálalta nekem a dolgokat. Megmutatta, Bach, Beethoven rockzenei feldolgozásait. Led Zeppelin, ELO, Omega. Emerson Lake and Palmer - "Egy kiállítás képei" albuma (Muszorgszkij feldolgozás). Időnként betett egy kis Mozartot. Csajkovszkij B-moll zongoraversenyét azon az alapon hallgattam végig, hogy ez volt apa egyik kedvenc lemeze. Aztán megszokta a fülem, és már kifejezetten szeretem a klasszikus zenét.

A festészettel kicsit nehezebb dolga volt, ott nem jellemző a klasszikusok feldolgozása. (Bár nem áll példa nélkül, lásd Glenn Brown képeit.) Itt a tájképfestészet segített. Apának voltak orosz festőktől albumai. Tesóm szerint régen, úgy értem a szocialista rendszerben, a munkások közt tűzzel-vassal terjesztették az ideológiailag helyes kultúrát. Így lett nekik "Világirodalom klasszikusai" könyvsorozatuk, Tolsztoj, Gorkij, Solohov, stb. műveivel. Évekig járatták a "Szovjetunió" c. folyóiratot, amiből az orosz, grúz, belorusz, ukrán, szamojéd és egyéb népmeséket rendszeresen el is olvasta.

Na, szóval a festészeti albumok. Volt közöttük egy Ivan Ivanovics Siskin nevezetű úriember képeit tartalmazó is. Ideológiailag támadhatatlan, a "rógyina" szerelmese, Oroszország Anyácska gyönyörű tájainak megörökítője. Az iróniát félretéve, a képei lenyűgözőek. Fényképszerű részletességgel festett. Remekül visszaadja, az erdőbe, a fák lombjain át besütő napsugarak játékát. Szinte várom, hogy az enyhe szellőben ringatózni kezdjenek az ágak. Kölcsönkértem az albumot, és egy időben sokat lapozgattam. Aztán mutatott tesóm magyarokat is. Talán Paál László volt az első, de ő annyira nem jött be. Aztán jött három Károly, akik már inkább. Ferenczy Károly, Lotz Károly és a leginkább, idősebb Markó Károly.

Ez itt a kedvenc Siskin képem, alatta pedig linkek az érdeklődőknek:

Wikipédia HU - Ivan Ivanovics Siskin
Wikipédia RU - Шишкин, Иван Иванович
Art Renewal Center - Ivan Shishkin
The Athenaeum - Ivan Ivanovich Shishkin
Olga's Gallery - Ivan Shishkin
Google képkereső - Shishkin