A tojást rakó kutya

Elhallgatás, füllentés, hazugság, statisztika. Ugye ismerősek a valótlansági skála fokozatai? A múltkoriban ígértem, hogy matekozunk megint egy kicsit. Ajánlott olvasmány: a címben szereplő könyv. A szerzőpáros, maguk is tudományos publikációk szerzői, bemutatnak néhány tipikus módszert, amivel komoly (pénzekből folyó) kutatások, kevéssé komolyan veendő eredményei születnek.

Elsősorban orvosi, főleg gyógyszerkísérletekből származó példákat hoznak fel. Nem csoda, itt a legnagyobb a hamisítás, hatalmas pénzek, érdekek mozgatják a kutatásokat, és nem egyszerű megismételni a vizsgálatokat. Az eredmények befolyásolására több módszer is létezik. Sokan hallottak róla, hogy mikor a fluoridoknak a fog ápolásában való felhasználását vizsgálták, a tesztcsoportba eleve azokat válogatták be, akiknek ép, egészséges fogaik voltak, míg a kontrollcsoportba, azok kerültek, akik kevésbé jó adottságokkal rendelkeztek ezen a téren. Így a fluorid nélkül is, eleve kevesebb lyukas fogat szereztek volna az évek során a vizsgált gyerekek. Talán rontott valamit az általuk használt szer a fogaik állapotán, de nem annyit, hogy az eleve meglévő előnyüket semmissé tette volna.

A könyvben azonban nem maguknak a kutatásoknak a durva meghamisítását, a mérések manipulálását tártak fel, hanem a finomabb módszereket, amikor az eredmények értelmezésében történik csúsztatás. Ebben az esetben, a vizsgálatot végzőket nem lehet bíróság elé állítani csalásért, legfeljebb a tudományos módszertan vitatható.

Magyarországon bevezették, hogy mobil szűrőállomások mennek ki a kis falvakba mellrákot keresni a nőknél. Tegyük fel, a vizsgálat nagyon jó, 90%-os pontossággal mér. Azt gondolnánk, hogy ez azt jelenti, hogy 100 nőből, akinél "+" jelzést ad, 90 ténylegesen rákos. Pedig nem így van. A feltételes valószínűségekre vonatkozó Bayes-tétel mutatja meg, mi a helyzet. A lényege az, hogy a fenti arány 100 mellrákos nőre igaz, viszont amikor a vizsgálatot végzik, még nem tudni, ki a rákos. A feltételes jelző a valószínűségben azt jelzi, hogy ha tényleg rákos, akkor 90%-os pontossággal jelzi azt. No de, nem mind a 100 vizsgált nő rákos, hanem mondjuk csak 1%-uk. 99 nő egészséges, és a 90% pontosságú vizsgálat 90 nőnél helyesen ki is mutatja ezt. 9 nőnél viszont fals pozitívot ad! Tehát a 90% pontosságú mérés a 100-ból 10 nőnél rákot mutat ki, miközben csak az egyikük beteg ténylegesen. Azaz, a kiszűrt eseteknek mindössze 10%-a szorul ténylegesen további vizsgálatra és kezelésre. 90% után csak zsebrevágják a pénzt a TB kasszából. Nem csoda, ha az ehhez viszonyítva kisebb költséget jelentő szűrővizsgálatot szponzorálják az érdekeltek. (A számítás közelítő, de nem légbőlkapott, itt egy cikk róla.)

Egyébként, a könyv szerint, az igazolt rákos esetek kezelésében használt szerek hatásossága is erősen megkérdőjelezhető. Ezek nem csak méreg drágák, de a hatásuk is ezzel a szóval jellemezhető. Veszélyes mérgek, melyek megölik a sejteket. Előbb a beteg sejtek pusztulnak el, hisz eleve betegek, de aztán az egészségesek is. Akkor hogy lehet bizonyítani, hogy ezek a "gyógy"-szerek hatékonyak? Egyszerű. Hibásan alkalmazott statisztikai módszerekkel. Például jellemző mérőszám a túlélési hányad. Ezt általánosan, a kezelést követő 4-6 évig vizsgálják. De nem tovább. Mert mondjuk 10-15 év távlatában pont az ellenkezőjét bizonyítaná a kívánt eredménynek.

Nézzünk rá egy elméleti példát. Tegyük fel, hogy az esőerdők közepén él egy csíkos halál nevezetű kígyófaj, melynek példányai bokán harapják a dzsungeljárókat. A kígyó mérge, a marást követő egy órán belül halált okoz 90% valószínűséggel. A megmartak 10%-a túlél kezelés nélkül is. Kezelésből egyébként kettő féle létezik. Az ősi gyógymód abból áll, hogy az áldozat a saját szájával, ingyen és bérmentve kiszívja a sebből a mérget. Ennek a hatékonysága 50%. Az újfajta kezelés, melyet a sámán-sebész alkalmaz borsos árért, abból áll, hogy egy életlen macsétével tőből levágja a peches ember lábát. Ebben az esetben, 1 fő azon nyomban kileheli lelkét a sokktól, a többi viszont nem fog meghalni a kígyómarás következtében. Nem bizony. Viszont a túlélőnek 99% az esélye, hogy két héten belül a vérveszteségtől, vagy az elüszkösödött seb miatt hal meg.

Most jön a sámán matekos fia, és készít egy tudományos publikációt. Valódi kígyómarásos eseteket fog feldolgozni, 100-at, akit sebkiszívással, és 100-at, akit láblevágással kezeltek. Megvizsgálja a túlélési mutatókat a marást követően 1 nappal. Azt fogja találni, hogy a sebkiszívottak közül 45 halt meg, míg a láblevágottak közül csak 1. Tehát ez a kezelés 45-ször hatékonyabb, mint az elavult, ósdi babona. Azonban az őserdei népek nem hülyék. Ráadásul nem olvasnak orvosi szaklapokat sem. Így tisztán látják, hogy 2 hét múlva, a 100-ból, akinek a sebét kiszívták, 65 él még, azok közül meg, akinek a lábát vágták le, már csak 1. Ráadásul, akik semmilyen kezelést nem kaptak, 100-ból 10-en szintén élnek! Tehát a kiváló, "modern" kezelés, nem csak hogy nem jobb a réginél, hanem károsabb, mintha egyáltalán nem kezelnék a beteget!